Pontlista

Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek… hogy mindegyiktek meg tudja őrizni testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent12. Egész valónkkal Istenhez tartozunk, lelkünkkel és testünkkel, húsunkkal és vérünkkel, érzékeinkkel és képességeinkkel. Kérjétek Őt bizalommal: Jézus őrizd meg szívünket! Nagy, erős, szelíd, szeretetteljes, gyöngéden érző szívünk legyen irántad, hogy túláradó szeretettel tudjunk szolgálni minden embernek.

Testünk szent, Isten temploma, mondja Szent Pál. Az apostolnak ez a megállapítása emlékeztet engem az életszentségre való egyetemes meghívásra, amelyet az Úr hirdet az embereknek: Estote perfecti sicut et pater vester caelestis perfectus est – legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes13. Az Úr kivétel nélkül mindenkitől elvárja, hogy megfeleljen kegyelmének, fölszólít minden egyes embert, hogy életállapotának megfelelően Isten gyermekének erényeit gyakorolja.

Ezért most arra emlékeztetlek titeket, hogy a keresztény embernek élnie kell a tökéletes tisztaságot, és ez mindenkire vonatkozik: az egyedülállókra, akik teljes önmegtartóztatásra vannak kötelezve, és a házasokra, akik állapotuknak megfelelően tisztán kell, hogy éljenek.

Az isteni lelkülettel élő ember számára a tisztaság nem egy nehéz és megalázó teher. Neki ez örvendetes igenlés. Mert az akarat, az önuralom, az ösztön leküzdése – ezek nem a testből erednek, nem az ösztönből, hanem az akarat gyümölcsei, különösen, ha ez az akarat egyesül az Úr akaratával. Hogy tiszták legyünk – nem csupán önmegtartóztatóak vagy tisztességesek – a szenvedélyt alá kell vetnünk az értelemnek, mégpedig a legmagasabb rendű indítóokból, a szeretet erejéből.

Ezt az erényt szárnyakhoz hasonlítom, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy a parancsolatokat, Isten tanítását elvigyük mindenhová anélkül, hogy félnénk az iszapban való elakadástól. Persze ezeknek a szárnyaknak súlya is van, nehezek – a méltóságteljes madár szárnyának is, amellyel a felhőkig repül; de nélküle nem tudna repülni. Jól jegyezzétek meg ezt, legyetek eltökéltek, ne engedjetek, ha a kísértés ostromol. Ez csaknem mindig azzal az képzettel kezdődik, hogy a tisztaság elviselhetetlen teher. Csak bátran és fölfelé, szembe a nappal, ti a szeretet vadászai vagytok.

A szív teljes odaadása

Minduntalan arra kell titeket emlékeztetnem, hogy keresztény kötelességeitektől eltávolodva nem lesztek boldogok. Ha elhagynátok őket, csak emésztő lelkifurdalás maradna bennetek, és szánalmas emberek volnátok. Még a némi örömöt szerző és megengedett hétköznapi dolgok is keserűvé válhatnak, savanyúvá, mint az ecet, undorítóvá, mint a hánytatószer.

Bízzuk magunkat az Úrra, ti is, én is: Uram, küzdeni akarok, és tudom, hogy te nem vesztesz csatát; és ha csatát vesztek, tudom miért: mert eltávolodtam tőled! Vezess kézen fogva, ne bízz bennem, tarts erősen!

Azt fogjátok gondolni: De atyám, én olyan boldog vagyok, és nagyon szeretem Jézus Krisztust! Ha törékeny agyagból vagyok is, az Úr és Isten Anyja segítségével szent akarok lenni! Nem kételkedem benned, mégis szeretnélek arra inteni, hogy egyszer talán majd nehezebb lesz.

Ugyanakkor szeretnélek ismét arra emlékeztetni, hogy egy keresztény élete – a tiéd és az enyém – szeretetből való élet. A szívünket szeretetre teremtették. És ha ezért a szeretetért megvonnak tőle egy tiszta és nemes tárgyat, az megbosszulja magát és a szív nyomorúsággal telítődik. Az igazi istenszeretet – és következésképpen a tiszta élet – ugyanolyan messze van az érzékiségtől, mint a szentimentalizmustól, a hidegségtől vagy a keményszívűségtől.

Szomorú dolog szívtelennek lenni. Sajnálatra méltó emberek, akik sosem tanulták meg, hogy gyöngéden szeressenek. Mi keresztények a Szeretetbe vagyunk szerelmesek. Az Úr nem akarja, hogy mi szárazak és merevek legyünk, mint az élettelen anyagok. Azt akarja, hogy szeretete átitasson bennünket! Aki Isten kedvéért lemond az emberi szerelemről, az minden más, csak nem szomorú, boldogtalan, bénult szárnyú különc, aki a tiszta szeretet nagylelkűségét visszautasítja.

Ha véletlenül mégis elbukunk, azonnal talpra kell, hogy álljunk. Isten kegyelmével, amely nem fog hiányozni, ha alkalmazzuk az említett eszközöket, azonnal tartsunk bűnbánatot, alázatos őszinteséggel, és keressük a vezeklést, hogy egy pillanat veresége Jézus Krisztus nagy győzelmévé váljon.

Szokjatok hozzá, hogy a harcot már az erőd falától messzebb fölvegyétek. Nem szabad a rossz szakadékának szélén egyensúlyozni. Kellő határozottsággal kell elkerülnünk még a szándékát is annak, ami a rosszat okozhatja, és vissza kell utasítani a legkisebb szeretetlenséget is. Ezenkívül élnie kell bennünk a vágynak, hogy kitartó és gyümölcsöző keresztény apostoli munkát végezzünk, amelyhez alapként szükség van a szent tisztaságra, és ennek az apostolkodás az egyik jellemző gyümölcse is lesz. Végül szükséges, hogy az időt odaadó és felelősségünk tudatában végzett munkával kihasználjuk, és közben Isten jelenlétét keressük, mert sohasem szabad elfelejtenünk, hogy nagy áron lettünk megváltva, és a Szentlélek templomai vagyunk.

Milyen más tanácsot adhatnék még nektek? Nos, tegyétek mindazt, amit mindig tettek azok a keresztények, akik Krisztust valóban követni akarták, kezdve az elsőkkel, akik Jézus közvetlen közelségét átélhették: legyen rendszeres kapcsolatotok az Úrral az Eucharisztiában, gyermeki áhítattal forduljatok a Szűzanyához, legyetek alázatosak, mértéktartók, fékezzétek meg az érzékeket – nem kell megnézni, amit nem szabad kívánni – mondta Nagy Szent Gergely24, és vezekeljetek.

Azt fogjátok mondani, mindez olyan, mint a keresztény élet összefoglalása. Valóban, a tisztaságot, ami tulajdonképpen a szeretet, nem lehet elválasztani hitünk lényegétől: a szeretettől, ahogy mindig újból beleszeretünk Istenbe. Istenbe, aki megteremtett és megváltott minket, aki mindig megfogja a kezünket, akkor is, ha ez sokszor nem is tudatosodik bennünk. Nem tud cserbenhagyni bennünket: Sion azt mondta: „Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.” Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán?Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad25. Nem töltenek el titeket örömmel ezek a szavak?