Pontlista

Ezen a pontos érdemes felidézni egy történetet, amely jól illusztrálja az őskeresztények csodálatos apostoli lendületét. Még nem telt el negyed század sem azóta, hogy Jézus a mennybe ment, de már sok városban és falun elterjedt a híre. Egyszer Efezusba érkezett egy ember, akit Apollónak hívtak: „ékesen szóló és az Írásokban igen jártas volt. Mivel már oktatást kapott az Úr útjáról, buzgó lélekkel beszélte el és szorgalmasan tanította az Úrra vonatkozó dolgokat, de csak János keresztségéről tudott.”36

Ennek az embernek az értelmében már derengett Krisztus fénye: hallott róla, és hirdette másoknak. De még hátra volt az út egy része, hogy a hitet jobban megismerje, egészen elsajátítsa, és igazán szeresse az Urat. Egy házaspár hallotta őt: Aquila és Priscilla, akik mindketten keresztények voltak. Nem tétlenkedtek, nem viselkedtek közömbösen, még csak azt sem gondolták, hogy ez már eleget tud, és senki sem hívott bennünket, hogy tanítsuk. Mivel igazi apostoli vágy égett bennük, odamentek Apollóhoz, „maguk mellé vették, és alaposabban megmagyarázták neki Isten útját”.37

Ugyanilyen csodálatraméltó Szent Pál viselkedése is. Bár azért volt fogságban, mert Krisztus tanítását terjesztette, nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem arra, hogy tovább hirdesse az Evangéliumot. Festus és Agrippa előtt is habozás nélkül megvallotta: „Isten oltalma megsegített, és a mai napig helytálltam mint tanú, kicsi és nagy előtt. Nem mondok semmit azokon kívül, amikről Mózes és a próféták beszéltek, mint eljövendő dolgokról: hogy Krisztus szenvedni fog, első lesz a halottak föltámadásában, és világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.”38

Az Apostol nem burkolódzott hallgatásba, nem rejtette el a hitét, sem apostoli hithirdetését, amely miatt gyűlölték az üldözői: tovább hirdette az üdvösséget minden embernek. Csodálatos merészséggel odaállt Agrippa elé: „Agrippa király, hiszel a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel!”39 Amikor Agrippa azt mondta: „Kevésen múlik, hogy meggyőzz, és keresztény legyek!”, Pál így válaszolt: „Kérem Istentől, akár kicsi, akár nagy áron, hogy nemcsak te, hanem azok is mindnyájan, akik ma hallanak, olyanok legyenek, amilyen én is vagyok, leszámítva ezeket a köteleket!”40