Pontlista

Tekints még egyszer életedre. Kérj bocsánatot hibáidért, melyeket lelkiismereted rögtön észrevesz: nem fékezted nyelvedet, gondolataid túl gyakran köröztek önmagad körül, kritikus gondolatba beleegyeztél, és most kényelmetlenül érzed magad, gondban vagy… Pedig nagyon boldogok lehettek! Az Úr azt akarja, hogy vidámak legyünk, örömtől ittasak! Azt akarja, hogy mi is az örömnek azon az útján járjunk, amelyen ő járt! Hogy csak akkor érezzük magunkat nyomorultnak, ha el akarjuk hagyni az ő útját, és rá akarunk térni a magunk önző és érzéki útjára, vagy ami még rosszabb, a képmutatók útját választjuk.

A kereszténynek hitelesnek, igazlelkűnek, őszintének kell lennie minden dolgában. Krisztus szellemének kell látszania viselkedésén. Ha valakinek következetesnek kell lennie ezen a világon, az a keresztény, mert őrá bízták a fölszabadító, üdvözítő igazságot25. Neki kell kamatoztatnia ezt az adományt26. Azt kérdezitek esetleg, Atya, hogyan érhetem el, hogy ilyen őszinte legyen az életem? Jézus Krisztus megadta Egyházának az összes eszközt, ami kell hozzá: megtanított imádkozni, megmutatta, milyen kapcsolatban kell lenni a mennyei Atyával; elküldte Lelkét, a Nagy Ismeretlent, hogy működjön lelkünkben; szentségeket hagyott ránk a kegyelem látható jeleiként. Ezeket az eszközöket használd. Legyen intenzívebb a belső életed. Imádkozz mindennap, és sohase húzd el válladat Krisztus keresztjétől, ettől az édes tehertől.

Maga Jézus szólított föl téged, hogy kövesd, légy jó tanítványa, vess földi utadon békét és örömöt, amilyet a világ nem tud adni. Ehhez pedig – újra mondom – az élettől és a haláltól való félelem nélkül kell előremennünk, és nem térni ki a fájdalom útjából aggódva. Mert egy keresztény számára a fájdalom a tisztulás eszköze, és alkalom arra, hogy a mindennapi történésekben őszintén szeressük embertársainkat.

Lejárt az időnk. Ezzel az elmélkedéssel, amelyet most befejezek, indítást próbáltam adni, hogy tűzz ki magadnak néhány jó föltételt, ne sokat, de legyenek konkrétak. Gondold meg: Isten azt akarja, hogy örülj. Ha lehetőségeid határai közt megteszed a legjobbat, ami tőled telik, boldog leszel, nagyon-nagyon boldog akkor is, ha mindig meglesz a kereszted. De neked a kereszt már nem vérpad, hanem Jézus Krisztus uralkodói trónja. Urunk mellett ott áll anyja, Mária, ő a mi Anyánk is. Eszközölje ki neked az erőt, amire szükséged van ahhoz, hogy eltökélten kövesd Fiának lépteit.

Mária szeretni tanít. Emlékezzetek vissza Jézus bemutatására a templomban. Az agg Simeon így szólt hozzá: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben, jel lesz, melynek ellene mondanak – és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”22 Mária minden ember iránti mérhetetlen szeretetének köszönhetően életében beteljesednek az Úr szavai: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”23

Joggal nevezték a pápák Szűz Máriát társmegváltónak: „mivel szenvedő és haldokló Fiával együtt szenvedett, és majdnem meg is halt, és mivel az emberiség üdvösségéért lemondott a Fia feletti anyai jogairól, és – a tőle telhető módon – feláldozta őt az emberiség megváltásáért, hogy az isteni igazságosságot kielégítse, joggal mondhatjuk, hogy Mária Krisztussal együtt megváltotta az emberiséget.”24 Így jobban megérthetjük Urunk szenvedésének azt a pillanatát, amelyet sosem fáradunk el szemlélni: „Stabat autem iuxta crucem Iesu mater eius”25, Fia keresztje mellett ott állt anyja.

Bizonyára megfigyeltétek már, hogy egyes édesanyák jogos büszkeséggel állnak gyermekeik mellett, amikor sikert érnek el, vagy nyilvános megtiszteltetésben van részük. Ezzel szemben mások még az ilyen pillanatokban is a háttérben maradnak, és inkább csendben mutatják ki szeretetüket. Mária ilyen volt, és Jézus ezt jól tudta.

Amikor azonban elérkezett a keresztáldozat botrányának ideje, Szűz Mária jelen volt, és mély fájdalommal hallgatta, ahogy „az arra járók […] a fejüket csóválva káromolták, és azt mondták: »Te, aki lebontod, és három nap alatt fölépíted a templomot, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!«”26 A Szűzanya hallotta Fia szavait, és egyesült vele fájdalmában: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”27 Mit tehetett? Egyesült Fia megváltó szeretetével, és felajánlotta az Atyának azt a mérhetetlen fájdalmat, amely mintegy éles tőrként járta át tiszta szívét.

Jézus számára vigaszt jelentett anyjának csendes, szerető jelenléte. Mária nem jajgatott, nem rohant ide-oda. „Stabat”: állt, ott állt a Fia mellett. Ekkor Jézus ránézett, majd János felé fordította tekintetét. Így szólt: „»Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!«”28 János személyében Jézus az anyjára bízott minden embert, különösen a tanítványait: mindazokat, akik majd hisznek benne.

„Felix culpa”29 – énekli az Egyház. Boldog bűn, amely nekünk ilyen hatalmas Megváltót hozott. Boldog bűn – tehetnénk hozzá mi –, amely által Mária lett az Édesanyánk. Így már biztonságban vagyunk, nincs miért aggódnunk, hiszen a Szűzanya, aki az ég és a föld királynője, mindenható közbenjárónk Istennél. Jézus nem tudja megtagadni Mária egyetlen kérését sem, és a mieinket sem, mivel Édesanyjának gyermekei vagyunk.