Pontlista

Ezekkel a szavakkal nem arra akarlak rávenni, hogy mostantól fogva letégy kötelességeid teljesítéséről, és ne állj ki jogaidért. Éppen fordítva: ha erről az arcvonalról visszavonulnánk, az legtöbbször annyi volna, mint gyáván kitérni az életszentségért vívott küzdelem elől, amelyre Isten hívott bennünket. Ezért lelkiismeretbeli kötelességed különösen munkádra vonatkozólag, hogy te és a tieid semmiben se szenvedjenek hiányt, ami szükséges ahhoz, hogy keresztény életeteket méltó módon éljétek. Ne légy levert, és ne lázadozz, ha saját bőrödön is érezned kell, milyen az ínség, de – ismétlem – minden megengedett eszközzel igyekezned kell kiszabadulni belőle, mert Istent kísértenéd, ha nem tennéd. De küzdelmed közben ne felejtsd el: omnia in bonum! – azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra válik22, az ínség is, a szegénység is. Mostantól fogva szokj hozzá, hogy a kis hátrányokat örömmel fogadd: a kellemetlenségeket, a hideget, a forróságot, a lemondást valamiről, amit szükségesnek hittél, örömmel fogadd, ha lehetetlenné válik, hogy úgy és akkor pihenj, amikor neked jólesik, ugyanígy az éhséget, az egyedüllétet, a hálátlanságot, a megnemértést, a rágalmat...

Az elszakadás, amit Jézusra, példaképünkre tekintve hirdetek nektek, uralkodás. Semmi köze a kiabáló, tolakodó szegénységhez, ami csupán a lustaság és hanyagság álarca. Olyan legyen a ruházatod, amilyen helyzetedhez, környezetedhez, családodhoz, munkádhoz illik. Így öltöznek kollégáid is, te azonban Istenért öltözöl így, azzal a kívánsággal, hogy vonzó képe légy az igazi keresztény életnek, természetesen, hivalkodás nélkül. Ha törődünk ezekkel a dolgokkal – szeretném, ha megfogadnátok – inkább adjatok az ilyesmire túl sokat, mint túl keveset. Milyen lehetett Urunk viselkedése, milyennek gondolod? Elképzelted már, hogy milyen méltósággal viselhette varratlan köntösét, amelyet Mária valószínűleg sajátmaga szőtt? Emlékszel arra az esetre Simon házában, mikor Jézus szóvá tette, hogy nem adtak neki vizet, mielőtt asztalhoz ült?25 Természetesen Jézus mindenekelőtt azt akarja tanítani, amikor szóváteszi a hiányzó udvariasságot, hogy a szeretet a kis dolgokban mutatkozik meg igazán, de ugyanígy szeretné azt is tudtul adni, hogy a szokásos érintkezési formák őrá is vonatkoznak. Ezért fogunk – te és én – igyekezni a földi javaktól és kényelemtől való elszakadásért, hogy nem felejtkezünk el szerepünkről, és nem engedünk meg magunknak semmilyen különcködő viselkedést.

Annak a jeléül, hogy a földi dolgok urai és hűséges gazdái vagyunk Isten javainak – véleményem szerint – gondosan kell kezelnünk mindazt, amire szükségünk van, hogy sokáig megmaradjon, és jó állapotban tölthesse be a feladatát, ne menjen tönkre a gondozatlanságtól. Az Opus Dei házaiban egyszerű, kényelmes, de mindenekelőtt gondozott berendezést találtok, mert nem szabad a ház szegénységét a csúnyasággal és a piszokkal összetéveszteni. De nagyon jól megértem azt is, ha lehetőségeidnek, társadalmi helyzetednek és családod iránti kötelezettségeidnek megfelelően értéktárgyaid is vannak, amelyeket az áldozat és az elszakadás szellemében gondozol.

A mindennapi életben sokat kell követelnünk magunktól, hogy ne gátoljanak hamis gondok, mesterséges szükségletek, amelyeket mi találunk ki magunknak; s amelyek legtöbbször képzelődésből, szeszélyből, kényelemszeretetből, szellemi tunyaságból támadnak bennünk. Gyors léptekkel kell Isten felé haladnunk, és ehhez az kell, hogy ledobjuk a terheket, amelyek fékeznek. Mivel a lelki szegénység nem azt jelenti, hogy nincs semmink, hanem hogy valóban elszakadtunk mindentől, legyünk résen, nehogy a magunk kitalálta, úgynevezett kényszerítő szükség hálójába essünk. Azt keressétek, ami elég; annyit keressetek, amennyi éppen kell. Ne törekedjetek többre. Mindaz, ami több ennél, teher, nem könnyebbség, mert csak nyomaszt, ahelyett, hogy fölemelne29.

Tanácsaimban szándékosan tértem ki ennyire a részletekre, mert nem a látványos, rendkívüli, bonyolult helyzetek a fontosak. Tudomásom van valakiről, aki olvasójelként kis papírszeleteket használt, amelyekre fölírt néhány röpimát, hogy eszébe juttassák Isten jelenlétét. Egy napon aztán az a vágya támadt, hogy ezt a kincset szeretettel megőrizze, de rájött, hogy kezd ragaszkodni azokhoz a papírdarabkákhoz. Kitűnő példaképe az erényeknek! Nem volna nekem nehéz, hogy több gyöngeséget fölsoroljak magamról, föltéve, hogy hasznotokra válna. Jónak látom, hogy néhányat megemlítsek, mert talán te is így vagy velük: könyveiddel, ruháddal, íróasztaloddal, szóval kacat-bálványaiddal.

Azt tanácsolnám, beszéljetek ezekről lelki vezetőtökkel, de gyermekes félelem és aggályos gond nélkül. Néha elég az a kis önmegtagadás, hogy rövid időre lemondunk valamiről az ilyesféle függőségek gyógyítására. Hasonló eljárás más területen is tanácsos, például igazán nem nagy dolog, ha egyszer lemondasz szokásos közlekedési eszközöd használatáról, és az így megtakarított pénzt alamizsnaként odaadod, bármilyen kevés is. Mindenesetre, ha valóban él benned az elszakadás szelleme, mindig találni fogsz alkalmat rá, hogy feltűnés nélkül és hatékonyan gyakorold.

Ha már egyszer megnyitottam nektek a lelkemet, el kell még mondanom, van még egy függőség bennem, de erről nem akarok lemondani sohasem: hogy szeretlek titeket. Minden tanítók legjobbjától tanultam, és ebben mindig a legnagyobb hűséggel akarom az ő példáját követni, és minden embert – legelőször is azokat, akik a közelemben vannak – határtalanul szeretni. Nem hat meg benneteket az az égő szeretet, Krisztus gyengédsége egyik tanítványa felé, amelyről az evangélista tanúskodik? Quem diligebat Jesus30, mondja a szöveg, akit Jézus szeretett.