Pontlista

Hogyan fogjuk nyomorultságainkat legyőzni? Ismétlem még egyszer, mert ez igen fontos: alázatossággal és őszinteséggel a lelkivezetésben és a gyónás szentségében. Menjetek azokhoz, akik lelketeket vezetik és nyissátok meg nekik szíveteket. Ne zárkózzatok be, mert ha a „néma ördög” megszáll, nehezen szabadultok meg tőle.

Bocsássátok meg erősködésemet, de feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy lelketekbe mintegy tüzes vassal égessétek bele: az alázat és – ennek közvetlen következménye – az őszinteség hoz magával minden más eszközt, és a győzelemnek alapvető feltétele. Ha a néma ördög egy lélekbe belopózik, megront mindent. De ha kidobják azonnal, minden jóra fordul: boldogok vagyunk és rendezetten folyik életünk. Éppen ezért legyünk egészen vadul őszinték, emellett persze jólneveltek is.

Egy dolgot szeretnék, hogy világos legyen: nem annyira a szív és a test miatt aggódom, hanem az önteltség miatt. Legyetek alázatosak! Ha úgy vélitek, hogy igazatok van, még igen messze vagytok tőle. Fogadjátok a lelkivezetést nyitott szívvel, ne zárjátok be, mert különben, – ismétlem – behatol a néma ördög, és nehéz őt kiűzni.

Emlékeztek-e arra a szegény ördögtől megszállottra, akit a tanítványok nem tudtak meggyógyítani? Csak az Úr volt erre képes, ima és böjt által. És a Mester három csodát vitt végbe ezzel. Először: a boldogtalan ember ismét hallott, mert amíg a néma ördög uralkodik rajta, a lélek nem akar hallani, másodszor: elkezdett beszélni; harmadszor: az ördög elhagyta szegényt.

Azt tegyétek le a gyóntató elé legelőször, amit legszívesebben el szeretnétek rejteni. Takarodjon a néma ördög! Különben úgy jártok majd, mint egy lavinával: egy apróságból, ha elég sokáig gurítják ide-oda, óriási labda lesz, amelybe be vagytok zárva. De minek? Nyissátok ki a szíveteket! Ha őszinték vagytok, biztosítalak titeket, rátaláltok arra a boldogságra, amelyet az ad, hogy hűségesek vagytok keresztény utatokhoz. Világosság és egyszerűség kell okvetlenül. Lelkünket szélesre kell kitárnunk, hogy Isten napja és minden szeretet legnagyobbja behatolhasson.

A hiányos őszinteséget nem mindig rosszakarat okozza. Néha egy lelkiismereti tévedés is lehet a háttere. Egyes emberek lelkiismeretüket úgy alakították – torzították el, hogy hallgatásukat és az egyszerűség hiányát tartják helyesnek: azt hiszik, hogy jobb nem szólni. Ez még képzett emberekkel is előfordul, akiknek tudomásuk van Isten és a vallás létezéséről. Talán éppen ezért vannak meggyőződve arról, hogy jobb hallgatni. De tévednek. Mindig szükséges az őszinteség. Itt nincs semmilyen jó kifogás. Befejezzük ezt a beszélgetést, amely számunkra – számodra és számomra – az Atyához való imádság ideje volt, és kérjük kegyelmét, hogy örömteli igenléssel valósítsuk meg a tisztaság keresztény erényét.

Kérjük ezt Szűz Mária közbenjárásával is, aki a szeplőtelen tisztaság. Hozzá – tota pulchra! – fordulunk, és emellett követni fogjuk azt a tanácsot, amelyet sok évvel ezelőtt adtam azoknak, akik nyugtalankodtak napi küzdelmükben, amikor az alázatosság, a tisztaság, az őszinteség, az öröm és nagylelkűség erényéért harcoltak: Úgy tűnik, hogy életed minden bűne ismét feltámad. Ne veszítsd el bátorságodat. Éppen ellenkezőleg: kiálts Anyádhoz, Szűz Máriához gyermeki hittel és bizalommal. Ő megszerzi lelked nyugalmát27.

Nyomorúság és megbocsátás

Az Úr hozzánk, teremtményeihez olyan közel jött, hogy szívünkben mindannyian a magasság és messzeség felé vágyunk, merész repülésre, jósággal teli tettekre szomjazunk. Ha most benned ezt a vágyat újból megpróbálom feléleszteni, azért teszem, hogy világosan lásd, milyen biztonsággal tölti el lelkedet az Úr. Ha engeded, hogy működjön benned ott, ahol vagy, elképzelhetetlen hatású eszköz leszel. Szükséges azonban, hogy ezt a beléd helyezett bizalmat ne játszd el gyáván, ezért ne légy annyira öntelten naiv, hogy keresztény utad nehézségeit csekélységnek tartsd.

Semmin sem kellene csodálkoznunk. Elesett természetünkből kifolyólag az ellentmondás elvét hordozzuk magunkban, az ellenállást az isteni kegyelemnek: az áteredő bűn sebeit, amelyek a mi személyes bűneink által még mélyebbé válnak. Ezért kell mindennapi fáradozásainkban előrehaladnunk, minden gyakorlati tennivalónkban napról-napra úgy dolgoznunk, hogy munkánkban az isteni és az emberi egyaránt tükröződjön, és mindig Isten szeretetébe torkolljon. De ez csak akkor sikerül, ha alázattal, töredelmes szívvel, bízva az isteni segítségben és – mintha minden csak tőlünk függne – minden erőnk bevetésével cselekszünk.

Mindaddig, amíg a harc tart, a halálunkig, számolnod kell azzal a lehetőséggel, hogy az ellenség belülről és kívülről ostromolni fog, és ez még nem minden: azzal is, hogy a régebbi, esetleg nagyszámú hibádra való emlékezés megbéníthat. De Isten nevében mondom neked: ne add föl a reményt! Ha ilyen helyzetbe kerülnél egyszer – ez nem fordul elő mindenkivel és nem is állandó állapot –, akkor tedd újabb alkalommá arra, hogy az Úrral még bensőségesebben egyesülj, mert ő téged gyermekévé választott, és nem hagy el. Megengedi a megpróbáltatásokat, hogy még jobban szeresd őt, és még jobban rádöbbenj: szeretete folyamatosan védelmez.

Megismétlem: ne veszítsd el a bátorságodat, mert Krisztus, aki a kereszten megbocsátott nekünk, a bűnbánat szentségében továbbra is megajándékoz bocsánatával és így mindig van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is18, hogy a győzelmet kivívjuk.

Előre, bármi történjen is! Fogd erősen az Úr kezét, és gondold meg, hogy Isten sohasem veszít csatát. Ha megesik, hogy eltávolodsz tőle, fordulj vissza alázattal, ami azt jelenti: kezdj újra, naponta vagy többször naponta, úgy ahogy a tékozló fiú visszatér, és bűnbánó szívedet Isten szeretetének csodája által – ez nem más, mint a gyónás – emeld föl. Ez által a csodálatos szentség által megtisztítja az Úr a lelkedet, örömmel és erővel tölt el, hogy a harcban ne fáradj el, és térj haza mindig Istenhez, még ha úgy tűnik is, hogy minden elsötétül körülötted. Ezenkívül Isten Anyja vigyáz rád, aki a mi Anyánk is, anyai gondoskodással figyeli, hova lépsz.