Pontlista

Az ima párbeszéd

Már az ima útján járunk. Hogyan menjünk tovább? Nem vettétek észre, hogy sok férfi és nő azt a benyomást kelti, mintha önmagukkal beszélnének, és szívesen is hallgatnák önmagukat? Csak szavak és szavak önmagukkal beszélgetve, fáradhatatlan körökben problémák körül, amelyek gondot okoznak nekik, de közben nincs hely megoldások számára: azt kell gondolnunk, hogy az ilyen emberek egyetlen mozgatója az a beteges élvezet, hogy önmagukat sajnáltassák vagy csodáltassák, semmi egyéb.

Ha valóban teljes nyíltsággal csupán könnyíteni akarunk szívünkön, tanácsot kérünk olyan emberektől, akik szeretnek és megértenek minket. Beszélünk az apánkkal, anyánkkal, feleségünkkel, férjünkkel, testvérünkkel, barátunkkal. Ez már párbeszéd, még ha gyakran nem is annyira hallani szeretnénk valamit, mint elmondani, ami foglalkoztat, kiönteni a szívünket. Kezdjünk el Istennel is így beszélgetni, abban a biztos tudatban, hogy hall bennünket, és válaszol nekünk. A szavaira figyelni fogunk, és megnyílunk neki alázatos, bizalommal teli társalgásban, amelyben szó lesz mindenről, ami elménket és szívünket foglalkoztatja: örömteli és szomorú élményekről, reményekről és csalódásokról, sikerekről és kudarcokról, még jelentéktelen mindennapi élményeinkről is. Mert időközben észrevesszük, hogy mennyei Atyánkat minden érdekli, ami ránk vonatkozik.

Nem kizárt, hogy már az út elején sűrű porfelhőbe keveredünk, és szentté válásunk ellenségei – hatalmukkal visszaélve – oly heves és ravaszul kieszelt pszichológiai terrort zúdítanak ránk, hogy még azokat is magukkal sodorják az általuk kijelölt nevetséges úton, akik hosszú ideig értelmesen és tisztességesen viselkedtek. Bár hangjuk úgy cseng, mint egy törött harangé, amelyet rossz fémből öntöttek, és nem úgy, mint a pásztor hívogató füttyszava, lealacsonyítják a szót, amely Isten egyik legszebb ajándéka az embereknek, csodálatos adomány, amely arra hivatott, hogy a szeretet, valamint az Úrral és teremtményeivel való barátság magasztos gondolatait fejezze ki. Így érthetővé válik, miért mondja Szent Jakab, hogy a nyelv „a gonoszság világa”11. Rengeteg kárt tehet hazugsággal, rágalmazással, megszégyenítéssel, csalással, sértéssel, rosszindulatú célzásokkal.