Pontlista

Ezután itt az ideje annak, hogy égi Anyádhoz könyörögj, vegyen a karjába, és irányítsa rád Fia irgalmas tekintetét. Kezdj el mindjárt konkrét jóföltételeket megfogalmazni: irtsd ki végre ezt vagy azt a kis dolgot, bármennyire fáj is. Ismered őket, Isten is ismeri: gőg, érzékiség, a természetfölötti látásmód hiánya. Ezek összefognak, és azt suttogják neked: de hiszen az ilyesmi szóra sem érdemes! Micsoda apróságok! Ne állj szóba a kísértéssel, mondd neki azt: én ebben is, mert ez isteni követelmény, odaadó akarok lenni! Nagyon igazad lesz, ha így gondolkozol, mert a szeretet a kis dolgokban mutatkozik meg igazán. A legkeményebb áldozatok azok közt, amelyeket az Úr kér, rendszerint az egészen kicsinyek. Ezek olyan rendszerességet kívánnak, és olyan nagy a jelentőségük, mint a szívverésnek.

Hány anyát ismertél már, aki hősi és rendkívüli dolgokat tett? Bizonyára nagyon keveset. De azt tudjuk, te is meg én is, milyen sok anya van, akik hősiesen élnek, igazán hősiesen, bár ez nem tűnik föl, nem látványos. Sohasem jelennek meg szalagcímeken, de folyton föláldozzák magukat, örömmel felejtik el saját kívánságaikat és hajlamaikat, ajándékba adják idejüket, lemondanak önmaguk érvényesítéséről, sikeréről, csak gyermekeik boldogok legyenek.

A mi Anyánk

A gyermekeknek, főleg amíg kicsik, sokszor jár a fejükben az, hogy a szüleik mit tegyenek meg értük, és közben megfeledkeznek arról, hogy a gyermeki szeretet őket mire kötelezné. Mi, gyermekek, általában a saját érdekeinket tartjuk szem előtt, bár – amint már említettük – ezt az anyák nem veszik annyira zokon, hiszen a szívük tele van szeretettel, a legjobb szeretettel: azzal, amely úgy ad, hogy nem vár érte viszonzást.

Így van ez Szűz Máriával, a mi Anyánkkal is. De ma, istenanyaságának ünnepén mélyebben magunkba kell néznünk. Fájnia kell, ha azt látjuk, hogy nem vagyunk kellőképpen figyelmesek ez iránt a jó Anya iránt. Ezért megkérdezlek titeket és magamat is: hogyan tiszteljük őt?

Térjünk vissza a földi édesanyákkal kapcsolatos mindennapi tapasztalatainkhoz. Mire vágyik egy anya gyermekétől, aki hús a húsából és vér a véréből? Leginkább arra, hogy közel legyen hozzá. Amikor a gyermek felnő, és már nem lehet mellette, az anya türelmetlenül várja, hogy hírt kapjon róla, és minden érdekli, ami a gyermekével történik, legyen az egy enyhe betegség vagy egy fontos esemény.