Pontlista

A szív teljes odaadása

Minduntalan arra kell titeket emlékeztetnem, hogy keresztény kötelességeitektől eltávolodva nem lesztek boldogok. Ha elhagynátok őket, csak emésztő lelkifurdalás maradna bennetek, és szánalmas emberek volnátok. Még a némi örömöt szerző és megengedett hétköznapi dolgok is keserűvé válhatnak, savanyúvá, mint az ecet, undorítóvá, mint a hánytatószer.

Bízzuk magunkat az Úrra, ti is, én is: Uram, küzdeni akarok, és tudom, hogy te nem vesztesz csatát; és ha csatát vesztek, tudom miért: mert eltávolodtam tőled! Vezess kézen fogva, ne bízz bennem, tarts erősen!

Azt fogjátok gondolni: De atyám, én olyan boldog vagyok, és nagyon szeretem Jézus Krisztust! Ha törékeny agyagból vagyok is, az Úr és Isten Anyja segítségével szent akarok lenni! Nem kételkedem benned, mégis szeretnélek arra inteni, hogy egyszer talán majd nehezebb lesz.

Ugyanakkor szeretnélek ismét arra emlékeztetni, hogy egy keresztény élete – a tiéd és az enyém – szeretetből való élet. A szívünket szeretetre teremtették. És ha ezért a szeretetért megvonnak tőle egy tiszta és nemes tárgyat, az megbosszulja magát és a szív nyomorúsággal telítődik. Az igazi istenszeretet – és következésképpen a tiszta élet – ugyanolyan messze van az érzékiségtől, mint a szentimentalizmustól, a hidegségtől vagy a keményszívűségtől.

Szomorú dolog szívtelennek lenni. Sajnálatra méltó emberek, akik sosem tanulták meg, hogy gyöngéden szeressenek. Mi keresztények a Szeretetbe vagyunk szerelmesek. Az Úr nem akarja, hogy mi szárazak és merevek legyünk, mint az élettelen anyagok. Azt akarja, hogy szeretete átitasson bennünket! Aki Isten kedvéért lemond az emberi szerelemről, az minden más, csak nem szomorú, boldogtalan, bénult szárnyú különc, aki a tiszta szeretet nagylelkűségét visszautasítja.

Az emberi szeretet és a tiszta élet

Már sokszor elmeséltem nektek, – és ezt mindenki megtudhatja – hogy szeretem a népdalokat, mikor az Úrral beszélgetek. Ezek általában a szerelemről szólnak, és nagyon tetszenek nekem. Mivel az Úr engem és közületek egyeseket teljesen magának akart, ezért az oly szépen megénekelt emberi szeretetet átértelmezzük az istenszeretetre. Az Énekek énekében is így tanít bennünket a Szentlélek, és minden idők nagy misztikusai ugyanezt tették.

Halljátok Avilai Szent Teréz versét: Ha azt kívánod, hogy tétlen maradjak, / úgy pihenek, és nyugalmam öröm, / Ha kedvedért dolgoznom kell keményen, halálomig is azt teszem / Csak azt mondd meg, hogyan? Mondd, hogy hol és mikor? / Ó én édes szerelmem, kérdezlek epedve,/ teneked én mire való vagyok?21 Vagy Keresztes Szent János éneke, amely oly csodásan szól: Egy ifjú pásztor mindig elmerült, nincs kedve sem, nyugalma sem, a pásztorlányra gondol szüntelen / szívére nagy szerelme nehezült22.

Mély tiszteletet és kimondhatatlan nagyrabecsülést érzek a tiszta emberi szerelem iránt. Elképzelhető az, hogy szüleink szent, nemes vonzalmát ne tudnánk becsülni, amelynek nagy részben köszönhetjük az Istenhez fűződő barátságunkat? Megáldom e szeretetet mindkét kezemmel, és ha kérdezték, miért mondom, hogy mindkét kezemmel, rögtön azt feleltem mindig, mert nincs négy kezem.

Áldott legyen az emberek szerelme! De az Úr tőlem többet kívánt. És – ezt tanítja a katolikus teológia – ha valaki önmagát a mennyország kedvéért egyedül Jézusnak adja és Jézus által minden embernek, az több a házastársi szeretetnél, bár a házasság szentség, sacramentum magnum23, nagy szentség.

Mindenesetre, mindenkinek igyekeznie kell a maga helyzetében, – akár egyedülálló, akár házas, akár özvegy, akár pap –, hogy tisztaságát finom érzéssel őrizve élje, mert ez mindenki számára erény, és mindenkitől harcot követel, körültekintést, gyöngédséget, erőt és olyan bensőségességet, amit csak akkor fogunk megsejteni, ha a megfeszített Krisztus szerető szívéhez közeledünk. Ne legyetek aggodalmaskodók, ha valamikor kísértés szorongat titeket; mert az érzés is más, és a beleegyezés is más. A kísértést Isten kegyelmével könnyen el lehet utasítani. De soha ne álljunk szóba vele!

Akárhol is vagyunk, az Úr éberséget vár tőlünk. Reménységgel eltelve tápláljuk magunkban a cselekvő életszentség vágyát, mert az Úr erre kér minket. Ajándékozd nekem, fiam, a szívedet12 mondja nekünk halkan. Ne fellegvárakat építs képzeletben, hanem határozd el, hogy megnyitod lelkedet Istennek, mert egyes-egyedül Benne fogod megtalálni reményed szilárd alapját és annak is ő lesz az alapja, hogy másoknak jót tégy. Ha az ember nem küzd önmaga ellen és az ellenségeket, amelyek benső erődítményébe hatolnak, nem űzi el határozottan, a gőgöt, az irigységet, a test és a szem kívánságát, az önelégültséget és a féktelen szabadság őrültségét – tehát, ha az ember nem akar semmilyen belső csatát vívni, akkor a legnemesebb eszmények elhervadnak, mint a virágok a fűben. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullt a virága, tönkrement a színpompája13. A legkisebb repedésből, mint mindent ellepő gyom, elősarjad a csüggedés és a szomorúság.

Krisztus nem elégszik meg azzal, hogy csak beleegyezzünk. Azt akarja – és erre joga van –, hogy eltökélten haladjunk előre, és hogy akkor se engedjünk, ha az út egyszer nehézzé válik. Ő szilárd, konkrét lépéseket vár el tőlünk, az általános elhatározások semmire se jók. A nem eléggé konkrét elhatározásokat csalóka önámításnak tartom, amelyek a lélekben Isten hívását el akarják fojtani: lidércfények, se nem lobbannak lángra, se nem melegítenek, és ugyanolyan gyorsan égnek el, mint ahogy kigyulladtak.

Csak akkor vagyok meggyőződve arról, hogy a cél elérését komolyan akarod, ha látom, hogy eltökélten haladsz előre. Tedd a jót, vizsgáld meg magad, hogy milyen a beállítottságod a megszokott munkában; tedd, amit az igazságosság kíván, éspedig az általad elérhető területeken, és akkor is, ha rád nehezedik a fáradtság; tedd embertársaidat valamivel boldogabbá úgy, hogy nagy örömmel szolgálsz nekik ott, ahol vagy, és munkádat olyan tökéletesen végezd, ahogyan csak lehet: megértően, mosolyogva, keresztény módon. És mindezt Isten iránti szeretetből és hogy őt dicsőítsd, rá irányuló tekintettel és az örök hazára vágyakozva. Ez az egyetlen cél, amely tényleg megéri.