Pontlista

A hitet nem prédikálni, hanem élni kell. Gyakran megeshet, hogy hiányzik hozzá az erőnk. Ilyenkor tegyünk úgy, – ismét az Evangéliumot vesszük elő – mint a megszállott fiú apja. Vágyott rá, hogy meggyógyuljon a fia, remélte is, hogy Jézus megteszi, de nem tudott ekkora boldogságban hinni. Jézus pedig, aki mindig hitet kíván, belelát a szegény ember belső zűrzavarába, és előzékenyen segít: Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz37 Minden lehetséges: mindenhatóak vagyunk! De hittel. Az ember érzi, hogy ingadozik a hite, fél, hogy a hiányos bizalom meghiúsítja fia gyógyulását. Sírva fakad. Ne szégyenkezzünk az ilyen könnyek miatt, mert Isten iránti szeretetből fakadnak, bűnbánó imából támadnak, alázatból. A gyermek apja azonban felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: – Hiszek! Segíts hitetlenségemen! 38

Ugyanezekkel a szavakkal fordulunk most hozzá, ennek az elmélkedésnek a végén. Uram, hiszek! A Te hitedben nőttem fel, és elhatároztam, hogy közelről követlek. Életemben már sokszor könyörögtem irgalmadért. És gyakran hittem lehetetlennek is, hogy ilyen nagyszerű csodákat tudsz véghezvinni gyermekeid szívében. Uram, én hiszek! De segíts, hogy erősebben és mélyebben higgyek.

És imánk Máriához is szól, mert Ő, Isten Anyja és a mi Anyánk, tanítómesterünk a hitben: És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki39.

Így cselekszik Isten: amikor a fiú hazatér, miután kicsapongó élettel minden pénzét elpazarolta, miután – és ez a legfontosabb – elfeledkezett az atyjáról, az édesapja így szól: „Hozzátok hamar a legdrágább ruhát, és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk”33. Ha bűnbánattal fordulunk Atyánkhoz, ő nyomorúságunkat gazdagsággá változtatja, gyöngeségünket pedig erővé. Hát még mi mindent tartogat majd nekünk, ha nem hagyjuk el, hanem mindennap keressük a társaságát, ha a szeretet tettekkel megerősített szavaival fordulunk hozzá, és ha mindenhatóságában és irgalmában bízva minden kérésünkkel hozzá megyünk? Az atya lakomát készít a fiúnak egyszerűen azért, mert hazatért – miután elárulta őt. Mi mindent ad majd nekünk, akik mindig igyekeztünk mellette maradni?

Távol álljon tőlünk, hogy emlékezetünkbe véssük a minket ért bántásokat, az elszenvedett megaláztatásokat, bármilyen igazságtalanok, modortalanok és durvák voltak is, mert Isten gyermekeihez nem illik, hogy számontartsák a sérelmeiket, hogy majd mások elé tárják azokat. Nem felejthetjük el Krisztus példáját, és keresztény hitünket nem vehetjük fel, majd le, úgy, mint a ruhát: a hitünk meggyengülhet vagy megerősödhet, de akár el is veszhet. A természetfeletti élet által a hit megerősödik, a lélek pedig beleborzong a gondolatba is, hogy milyen nyomorultul mezítelen az ember Isten nélkül. Ezért megbocsát, és hálát ad: Istenem, szegény életemet szemlélve nem találok okot a hiúságra, büszkeségre még kevésbé; csak arra látok okot – és nem is egyet –, hogy mindig alázatos legyek, és bánjam a bűneimet. Jól tudom, hogy az uralkodás legjobb módja a szolgálat.

Szívesen beszélek „útról”, hiszen úton vagyunk a mennyi haza felé. De ne felejtsétek el, hogy egy út – még akkor is, ha olykor nagyobb nehézségekkel jár, például amikor át kell gázolni egy folyón, vagy át kell vágni egy szinte átláthatatlan kis erdőn – rendszerint hétköznapi, és nem rejteget meglepetéseket. A veszély a megszokásban rejlik, abban, ha azt képzeljük, hogy ebben, a mindennapi dolgokban nincs jelen Isten, hiszen ezek olyan egyszerűek, hétköznapiak.

A két tanítvány Emmausz felé tart. Ugyanúgy gyalogolnak, mint sokan mások azon az úton. És ekkor – a legnagyobb természetességgel – csatlakozik hozzájuk Jézus: velük megy tovább az úton, és a beszélgetésnek köszönhetően már nem is érzik magukat olyan fáradtnak. Úgy képzelem, hogy már késő délután van. Könnyű szellő fújdogál. Az utat szárba szökkent búzával teli földek szegélyezik, az öreg olajfák ágai pedig ezüstösen csillognak a halványuló fényben.

Jézus ott jár velük az úton. Milyen nagy vagy Te, Uram! Mindig az vagy, de különösen akkor érintesz meg, amikor leereszkedsz hozzánk, hogy mindennapi elfoglaltságaink közepette keress meg minket. Uram, add meg nekünk az egyszerűséget, a tiszta tekintetet és értelmet, hogy rád ismerjünk, amikor dicsőséged külső jelei nélkül jössz el hozzánk.