Pontlista

Mindenkinek a magáét

Olvassátok el figyelmesen a mai részt az Evangéliumból, hogy fel tudjuk használni a nagyszerű leckét az erényekről, amelyeknek meg kell határozniuk cselekvésünket. A farizeusok és heródiánusok álnok behízelgési kísérlete után teszik föl az igazi kérdést: Mit gondolsz: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?17 Figyeljétek meg alattomosságukat, mondja Aranyszájú Szent János. Ugyanis nem azt mondják, magyarázd el nekünk, mi a jó, a megfelelő, a megengedett, hanem: mondd meg nekünk, mi erről a véleményed. Megszállott igyekezettel akarnak neki csapdát álltani, és kegyvesztetté tenni őt a politikai felsőbbség előtt18. Jézus azonban fölismerte gonosz szándékukat, és azt mondta: „Miért kísértetek engem, ti képmutatók! Mutassátok az adópénzt!” Azok odahoztak neki egy dénárt. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.” Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené”19.

Látjátok: nagyon régi dilemmáról van szó, és az Úr világos, félreérthetetlen feleletet ad rá. Nincs ellentét Isten szolgálata és az emberek szolgálata közt, az állampolgár jogai és kötelességei és a keresztény ember jogai és kötelességei közt, a földi tartózkodási helyünk építéséért és virágzásáért végzett munka és azon tudás közt, hogy a világ csak út, út az égi hazába.

Ebben is megmutatkozik – nem fáradok bele, hogy hangoztassam – az élet egysége, amely szükséges azoknak, akik mindennapi munkájukkal, családi életükkel és társadalmi feladataikkal akarnak eljutni az életszentségre. Jézus elutasítja az ellentmondásos magatartást: Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti20. A keresztényt, aki föltétel nélküli igenlő válaszával a meghívásra Isten mellett dönt, választása arra ösztönzi, hogy mindent Istenre irányítson, és ezzel egyidejűleg mindent megadjon felebarátjának, ami őt az igazságosság szellemében megilleti.

Az igazságosság követelményei Istennel és emberrel szemben

Mélyen bele akarjuk vésni lelkünkbe, hogy ez látszódjon a viselkedésünkön is: első helyen áll az igazságosság Istennel. Ez a próbaköve az igazság éhezésének és szomjazásának23, ez különbözteti meg az igazságosságot attól a kiabálástól, amelynek az alaphangja irigység, elkeseredés, önzés és kapzsiság … Mert ijesztő és szívtelen igazságtalanság megtagadni Teremtőnktől és Megváltónktól az őt megillető hálát mérhetetlenül bőkezű adományai sokaságáért, amely Tőle árad ránk. Ha valóban törekedtek az igazságosságra, gyakran gondoljátok át, mennyire függtök Istentől – mert mid van, amit nem kaptál?24 – és ez mélyebbé teszi a hálát, amit éreztek, és erősebbé vágyatokat, hogy jobban viszonozzátok az Atya határtalan szeretetét.

Kialakul majd így bennetek a gyermeki jámborság, és egyre inkább szívbeli gyöngédséggel közeledtek Istenhez. Ne bizonytalanítson el, ha néhány képmutató azt kérdezi majd, joga van-e rá Istennek, hogy ennyit követeljen. Lépjetek csak fenntartások nélkül Isten elé, engedelmesen, mint az agyag a fazekas kezében25, és mondjátok teljes szívvel: Istenem és mindenem! Te vagy Istenem és mindenem. Ha azután váratlanul kemény csapás ér, például meg nem érdemelten szorult helyzetbe kerülsz mások miatt, képes leszel megújuló örömmel énekelni: Legyen meg, teljesüljön, dicsérjük és magasztaljuk Isten mindennél igazságosabb és mindennél szeretetreméltóbb akaratát. Ámen. Ámen.