Pontlista

A mai mise olvasmánya Dánielt mutatja be, akit éhező oroszlánok vesznek körül. Nem vagyok pesszimista, nincs kedvemre a régi szép idők emlegetése, hiszen minden időszaknak megvan a jó és a rossz oldala, de arra kellett gondolnom, hogy manapság is sok kószáló oroszlán van, és nekünk ebben a környezetben kell élnünk. Vannak oroszlánok, amelyek azt keresik, kit falhatnak fel: tamquam leo rugiens circuit quaerens quem devoret25.

Hogyan szabadulhatunk meg a vadállatoktól? Velünk valószínűleg nem az történik, ami Dániellel. Nem vágyom túlzottan csodákra, de Isten tékozló nagyságát csodálatosnak találom. Könnyű lett volna a próféta éhségét csillapítani, vagy ételt tenni elé, de Isten nem így járt el. Inkább egy másik prófétát helyezett oda csodálatos módon Judeából, Habakukot, hogy Dánielnek ételt vigyen. Isten nagy csodát akart tenni, mert Dániel nem valamilyen lényegtelen okból került az oroszlánbarlangba, hanem azoknak az ördögi cinkosoknak igazságtalansága következtében, akik őrá, az istenszolgálóra és bálványrombolóra le akartak sújtani.

Nekünk is le kell rombolnunk bálványokat, de nem feltűnő csodatettekkel, hanem átlagos keresztény módon megélt mindennapokkal, a béke és öröm magvetésével: az értetlenség, igazságtalanság, tudatlanság bálványait és az Istennek hátat fordító ember butaságát.

Ne aggodalmaskodjatok, ne féljetek a bajoktól, még akkor sem, ha a körülmények, amelyek között dolgoznotok kell, visszariasztóak, talán rosszabbak, mint Dániel esetében az éhes ragadozók barlangjában. Isten karja most is olyan hatalmas, mint egykor, és ha szükséges lenne, csodát is tenne. Maradjatok hűségesek! Legyen bennetek szerető, tudatos, örömteli hűség Krisztus tanításai iránt! És legyetek meggyőződve arról, hogy a mostani idők nem rosszabbak a régieknél, és hogy az Úr mindig ugyanaz marad!

Ismertem egy öreg papot, aki nevetve mondta magáról: mindig nyugodt vagyok, teljesen nyugodt. Így legyen ez velünk is: a világban, éhes oroszlánoktól körülvéve, és mégis teljes békében és nyugodtan, szeretetben, hitben és reményben, és anélkül, hogy valaha is elfelejtenénk, hogy az Úr sokszorosan csodát tesz, ha szükséges.

A csodák ma is megismétlődnek

Ha nap mint nap küzdünk azért, hogy szentté váljunk, mindegyikünk a saját helyzetében a világban, saját foglalkozásában, a mindennapi életben, akkor ki merem jelenteni, hogy az Úr bennünket is az eszközeivé fog tenni, csodákat tudunk majd tenni, sőt nagy csodákat, ha arra lesz szükség. Vakoknak visszaadjuk a látását. Melyikőtök ne tudna sok esetről beszámolni, amikor emberek, akik mintegy vakon születtek, megkapták Krisztus fényének teljességét? Egyesek süketek, mások némák voltak, nem tudtak meghallani vagy kimondani egy szót sem úgy, ahogy Isten gyermekeihez illik. Ám az érzékeik megtisztultak, és már nem állatokra jellemző, hanem emberekhez méltó módon hallanak és beszélnek. „In nomine Iesu!”17 Jézus nevében az apostolok meggyógyítanak egy bénán született embert, aki semmilyen hasznos dologra nem volt képes, és azt a másikat, aki tudta, hogy mi a kötelessége, de nem teljesítette… Az Úr nevében „surge et ambula!”18 – kelj fel és járj!

Ismét másvalaki halott volt, már a bomló holttest szaga áradt belőle, de meghallotta Isten hangját, ahogy egykor a naimi özvegy fia: „Ifjú. Mondom neked: kelj föl!”19 Csodákat fogunk tenni, mint Krisztus, mint az első apostolok. Talán veled is, velem is történtek ilyen csodák; talán vakok vagy süketek vagy bénák voltunk, vagy már a halál szaga áradt belőlünk, de az Úr szava felemelt minket elesettségünkből. Ha szeretjük Krisztust, ha őszintén követjük, ha nem magunkat keressük, hanem csak őt, akkor az ő nevében ingyen tudjuk majd továbbadni másoknak azt, amit mi is ingyen kaptunk.

Igehirdetésemben mindig utaltam arra a természetfeletti és egyben emberi lehetőségre, amelyet Isten, a mi Atyánk ad gyermekei kezébe: részt venni Krisztus megváltó művében. Öröm töltött el, amikor ezt a tanítást megtaláltam néhány egyházatya írásaiban. Nagy Szent Gergely például így írt: „Amikor a keresztények jóra való intéseikkel idegenek szívéből eltávolítják az álnokságot, kígyókat űznek el… Amikor látják, hogy felebarátjuk ellanyhul a jó gyakorlásában, és számos különböző módon igyekeznek segíteni neki, erényeik jó példájával erőt adva, olyan, mintha betegekre tennék a kezüket, hogy meggyógyítsák őket. Ezek a csodák annál nagyobbak, minél inkább lelkiek, mert általuk nem a test, hanem lélek kel életre. Ti is, testvéreim, ha kitartotok, Isten segítségével ilyen csodákat tudtok majd tenni.”20

Isten azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön: ez felszólítás nekünk, amely egyben felelősséget is ró mindegyikünkre. Az Egyház nem a kivételezettek menedékhelye. „A nagy Egyház talán kis része a földnek? A nagy Egyház az egész világ.”21 Így írt Szent Ágoston, majd hozzátette: „Bárhova mész is, ott van Krisztus. Örökséged az egész világ; gyere, vedd birtokba velem együtt!”22 Emlékeztek rá, mit ír az evangélium a hálókról? Annyira tele voltak, hogy már nem volt hely bennük több halnak. Isten vágyva vágyik rá, hogy megteljen a háza.23 Ő Atya, és szereti, ha minden gyermeke ott van körülötte.