Pontlista

Néhányan azt hihetnék, hogy csak válogatott emberek kis csoportjára gondolok. Ne hagyjátok, hogy a kishitűség és kényelemszeretet megtévesszen benneteket. Érezzétek inkább lelketekben annak az isteni hívásnak a komolyságát, hogy másik Krisztus, ipse Christus, maga Krisztus kell, hogy legyetek. Másként megfogalmazva: érezzétek magatokban azt a vágyat, hogy összhangban legyen saját magatartásotok a hit elvárásaival. Ugyanis az életszentség, amelyért mi küzdünk, nem másodosztályú életszentség. Ilyen nincs. A legfontosabb követelmény, amelyre törekszünk, és természetünkbe van írva: szeretni, mert a szeretet a tökéletesség köteléke (Kol 3, 14) mégpedig úgy szeretni, ahogyan az Úr határozottan megparancsolja: szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből (Mt 22, 37), vagyis korlátlanul. Ennyi az életszentség.

Jézus odaadta magát, engesztelő áldozat lett szeretetből. Te pedig a tanítványa vagy, Isten gyermekéül választott, akit a keresztfa árán megváltott – te is kész kell, hogy légy arra, hogy föláldozd magad. Ezért nem szabad a mi viselkedésünknek, soha egy helyzetben se önzőnek, bénultnak, nyárspolgárinak, könnyelműnek – vagy hülyének lennie – bocsásd meg, hogy ilyen durván őszinte vagyok. Ha csak arra törekszel, hogy az emberek becsüljenek, ha csak az a kívánságod, hogy kedvelt és tekintélyes légy, – akkor letértél az útról(…) Csak azok fognak a Szent Városba belépni, ott kipihenni magukat, és a királlyal mindörökké uralkodni, akik a szenvedések kegyetlen, meredek és keskeny útját járják8.

Szabad elhatározással kell a kereszthordozás mellett döntened, különben csak a száddal csatlakozol Krisztushoz, tetteid meghazudtolnak. Így sohasem lesz meghitt, igazi szeretettel telített kapcsolatod a Mesterrel. Nekünk, keresztényeknek egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy nem vagyunk Krisztus közelében, ha nem szánjuk el magunkat arra, hogy szeszélyeink, hiúságunk, jólétünk, érdekeink egész halmazáról önként lemondjunk. Nem szabad egyetlen napunknak sem elmúlnia anélkül, hogy kegyelemmel és az önmegtagadás sójával ne ízesítenénk. De ne engedd gondolataidba beférkőzni azt az elképzelést, hogy boldogság nélküli életre vagy ítélve, mert nagyon szegényes boldogságban lesz részed, ha nem tanulod meg önmagad legyőzését, ha hagyod zsarnokoskodni rajtad szenvedélyeidet és szeszélyeidet ahelyett, hogy fölegyenesedve hordanád a keresztet.

Talán eddig a pillanatig még nem éreztük égető szükségét annak, hogy ilyen közelről kövessük Krisztus lépéseit. Talán még nem jutott el tudatunkig, hogy kis dolgokról való lemondásainkat összekapcsolhatjuk az ő megváltó áldozatával: vezeklésül bűneinkért, minden kor embereinek bűneiért, az ördög romboló tetteiért, aki non serviam-jával: nem szolgálok-kijelentésével szüntelenül szembeszáll Istennel… Hogy merészeljük képmutatás nélkül azt kiáltani: „Uram, fájnak nekem a bántások, amelyek szeretetreméltó szívedet érik!”, ha nem tudjuk rávenni magunkat, hogy lemondjunk valami csekélységről, vagy egy parányi áldozatot hozzunk az isteni szeretet dicsőítésére? Az engesztelés – a valódi vezeklés – gyors léptekkel vezet bennünket az odaadás és szeretet útján, az odaadásén, mert jóvátétellel tartozunk, a szeretetén, mert segíteni akarunk általa másoknak, amint Krisztus is segített nekünk.

Mostantól fogva igyekezzetek valóban szeretni. Ha szeretsz, nem panaszkodsz és nem tiltakozol. Néha jól tűrjük a nehézségeket, de nyögünk és panaszkodunk, és ezzel elfecséreljük Isten kegyelmét, megkötjük a kezét, hogy ne akarjon több ajándékot adni. Hilarem enim datorem diligit Deus24: Isten a jókedvű adakozót szereti. Azt, aki tudja, hogyan kell adni, vagyis szerető szívvel, önként, nem úgy, mint az, aki tüntet vele, és azt hiszi, szívességet tesz másoknak, amikor odaadóan viselkedik.

Hogy az imám útját vezessem, – talán ez segít közületek valakinek – a szellemi valóságokat is kézzelfoghatóvá szoktam tenni. Hiszen az Úr ugyanezt tette. Szívesen tanított példabeszédekben és képekben, amelyeket hallgatói hétköznapi életéből vett: beszél pásztorokról és juhokról, szőlőtőről és szőlővesszőkről, halászbárkákról és hálókról, magokról, amelyeket elvet a megvető.

Isten szava lelkünkbe hullott. Milyen talajt kínálunk ennek a magnak? Nagyon köves? Tövisekkel benőtt? Vagy talán túl sok evilági, kicsinyes, nehézkes lépéssel letaposott? Uram, add, hogy jó talaj legyek, jó, termékeny föld, nyitott esőre és napsütésre; add, hogy a vetésed kikeljen, és teli kalászokat, jó búzát teremjen.

Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők30 , most szeptember van, a szőlőtőkéken hosszú, vékony, hajlékony, csomós ágak vannak, tele szőlőfürtökkel, éretten a szüretre. Nézzétek a vesszőket! Megkapták a tőke levét, csak így hozhattak bőséges termést. Pár hónappal ezelőtt még egészen fiatal hajtások voltak, most pedig édes, érett húsú gyümölcsök, amelyek sok ember szemét és szívét megörvendeztetik31. Néhány vessző a földön fekszik, félig betakarja a föld, ezek elváltak a tőkétől. Ezek is szőlővesszők voltak, most azonban elszáradtak és nincs bennük nedv, a terméketlenséget szimbolizálják: nélkülem semmit sem tehettek! 32

És itt van a példabeszéd az elrejtett kincsről: képzeljétek el a szerencsés megtaláló örömét! Vége a szükségnek és az aggódásnak. Mindenét eladja, amije csak van, hogy megvehesse azt a szántóföldet. Ott a szíve, ahol a kincse rejtőzik33. A mi kincsünk Krisztus. Semmi más ne számítson, minden gátló terhet dobjunk ki a hajónkból, hogy őt követhessük! Haszontalan terhek nélkül csónakunk egyenesen besiklik Isten szeretetének biztos kikötőjébe.

Ha Jézus legszentebb emberségét szemléljük és valóban szeretjük, egyenként felfedezzük a sebeit is. A passzív tisztulás jelenlegi nehéz és fájdalmas időszakában, a keserédes könnyek idején, amelyeket igyekszünk nem mutatni, szükségét érezzük annak, hogy az Úr szent sebeinek mindegyikébe bebújjunk, hogy megtisztuljunk, megtapasztaljuk a Krisztus megváltó véréből fakadó örömöt, és megerősödjünk. Úgy keresünk itt menedéket, mint a Szentírás szerint14 vihar idején a galambok a sziklák hasadékában. Elrejtőzünk e menedékben, hogy rátaláljunk a Krisztussal való bensőséges kapcsolatra, és felfedezzük, hogy beszédéből béke árad, és az arca szép,15 mert „azok tudják, hogy a hangja szelíd és kellemes, akik befogadták az Evangélium kegyelmét, amelynek buzdítására így kiáltanak: az örök élet igéi nálad vannak.”16