Pontlista

Ha egy jó ember jelenléte mindenkit jobbá tesz, akivel találkozik (mert tekintettel kell lenni rá, és szégyenkezni kell előtte), hogy nelenne magától értetődő, hogy az, aki ismeretével, életbeli magatartásával, hálaadásával állandóan és megszakítás nélkül együtt van Istennel, minden alkalommal, minden szempontból, tetteiben, szavaiban és gondolkodásában jobbá válik, mint azelőtt volt? (Alexandriai Kelemen, Stromata, 7, 7 (PG 9, 450-451)). Valóban így van. Ha lelkiismeretünket egészen áthatná az a tény, hogy Isten lát, és bennünk élne egészen, hogy mindazt, amit teszünk – mindent, nyilvánvalóan mindent, mert semmi sincs rejtve tekintete elől – Isten jelenlétében tesszük, milyen gondosan végeznénk munkánkat, mennyire másként viszonyulnánk mindenhez, ami történik! Az életszentség titka pedig, amelyet évek óta hirdetek, ez: Isten mindannyiunkat arra hívott, hogy utánozzuk. Titeket és engem úgy hívott meg, hogy a világ dolgai közt éljünk – mint a mindennapok emberei! – és érjük el, hogy minden becsületes emberi tevékenység Krisztus Urunknak szóljon.

Így még jobban megértitek: hogy, ha valaki nem szeretné a munkáját, amit rábíztak, ha nem érezné a kötelességet, hogy ennek a világnak a feladataiban azért vegyen részt tevékenyen, mert meg akarja szentelni őket, röviden: nem érezne hívást a hivatásunkhoz, akkor sohasem tudná megérteni annak a tanításnak a természetfölötti lényegét, amelyről beszélek, mert van egy elengedhetetlen feltétele: szorgalmasnak kell lenni hozzá.

A hit természetfölötti erény. Készségessé teszi szellemünket arra, hogy a kinyilatkoztatott igazságokat elfogadja, és igent mondjunk Krisztusra, aki a maga teljességében megismerteti velünk a Szentháromság döntését a megváltásról. Sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által. Ezekben a végső napokban pedigFia által szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé rendel, aki által a világokat is teremtette s aki – mivel az ő dicsőségének visszfénye és lényegének képmása. Ő tartja fenn mindenható lényével a világot. Véghezvitte a bűntől való megváltásunkat, és helyet foglalt az isteni Fölség jobbján5.

A hitet nem prédikálni, hanem élni kell. Gyakran megeshet, hogy hiányzik hozzá az erőnk. Ilyenkor tegyünk úgy, – ismét az Evangéliumot vesszük elő – mint a megszállott fiú apja. Vágyott rá, hogy meggyógyuljon a fia, remélte is, hogy Jézus megteszi, de nem tudott ekkora boldogságban hinni. Jézus pedig, aki mindig hitet kíván, belelát a szegény ember belső zűrzavarába, és előzékenyen segít: Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz37 Minden lehetséges: mindenhatóak vagyunk! De hittel. Az ember érzi, hogy ingadozik a hite, fél, hogy a hiányos bizalom meghiúsítja fia gyógyulását. Sírva fakad. Ne szégyenkezzünk az ilyen könnyek miatt, mert Isten iránti szeretetből fakadnak, bűnbánó imából támadnak, alázatból. A gyermek apja azonban felkiáltott, és könnyeket hullatva azt mondta: – Hiszek! Segíts hitetlenségemen! 38

Ugyanezekkel a szavakkal fordulunk most hozzá, ennek az elmélkedésnek a végén. Uram, hiszek! A Te hitedben nőttem fel, és elhatároztam, hogy közelről követlek. Életemben már sokszor könyörögtem irgalmadért. És gyakran hittem lehetetlennek is, hogy ilyen nagyszerű csodákat tudsz véghezvinni gyermekeid szívében. Uram, én hiszek! De segíts, hogy erősebben és mélyebben higgyek.

És imánk Máriához is szól, mert Ő, Isten Anyja és a mi Anyánk, tanítómesterünk a hitben: És boldog, aki hitt, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neki39.

Azonkívül szeretném, ha elgondolkodnátok azon, hogy egy ember sose tudja a mások utánzását elhagyni. Az emberek tudatoson vagy öntudatlanul utánozzák egymást. És mi éppen azt a felhívást hagynánk semmibe veszni, hogy utánozzuk Jézust? Mindenki törekszik arra, hogy egyre jobban hasonlítson példaképéhez, akit egyéniségének megfelelően választott. Magatartását az ideáljához formálja. Jézus Krisztus a mi Mesterünk, Isten Fia, a Legszentebb Szentháromság második személye. Utánozzuk Krisztust, és megnyílik számunkra az a nagyszerű lehetőség, hogy részesülünk a szeretet áramában, amely a háromszemélyű egy Isten titkát átjárja.

Ha egyszer képtelennek érzitek magatokat Jézus Krisztus nyomt követni, úgy váltsatok baráti szavakat azokkal, akik a földi életében jól ismerték Őt; mindenekelőtt Máriával, aki nekünk ajándékozta Jézust; és az apostolokkal is. Egyes pogányok odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából való volt, és kérték őt. „Uram látni szeretnénk Jézust!”Fülöp elment, és szólt Andrásnak, mire András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak27. Ugye bátorító? Ezek az idegenek nem mernek önállóan a Mesterhez menni, és jó közbenjárót keresnek maguknak.

Az Egyház Anyja

Szívesen képzelem el azokat az éveket, amikor Jézus Édesanyja mellett volt, amelyek az Úr földi életének legnagyobb részét teszik ki. Magam előtt látom őt kisgyermekként, amint Mária vigyáz rá, puszit ad neki, játszik vele. Látom őt Mária és földi édesapja, József szerető tekintetétől kísérve felcseperedni. Milyen gyengéden és figyelmesen gondoskodhatott a gyermek Jézusról Szűz Mária és a szent pátriárka, és közben – csendben – mennyi mindent tanulhattak tőle! A lelkük egyre hasonlóbbá vált Fiuk, az ember és Isten lelkéhez. Ezért Mária – és utána József – úgy ismeri Krisztus szívének érzéseit, mint senki más, így bennük találjuk meg a legjobb utat – azt is ki merem mondani, hogy az egyetlen utat – a Megváltónkhoz.

„Éljen mindegyikőtökben Mária lelke, hogy dicsőítsétek az Urat; éljen mindenkiben Mária szelleme, hogy örüljetek Istenben – írta Szent Ambrus, egyházatya, aki egy elsőre merésznek tűnő gondolatmenettel folytatja, amely ugyanakkor a keresztény élet számára világos lelki értelemmel bír. – Bár Jézusnak testi értelemben egy édesanyja van, a hit szerint Krisztus mindannyiunk gyümölcse.”12

Ha azonosulunk Máriával, ha utánozzuk az erényeit, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Krisztus a kegyelem által sokak lelkében megszülessen, akik azután a Szentlélek működése által azonosulnak majd vele. Szűz Mária példáját követve bizonyos módon részesedünk lelki anyaságából: hozzá hasonlóan csendben, észrevétlenül, szinte szavak nélkül, keresztény magatartásunk hiteles és következetes tanúságtételével, nagylelkűen ismételve Mária „fiat” ját, amelyet Istenhez fűző bensőséges kötelékként állandóan megújítunk.

Ne gondoljuk, hogy ha a szemlélődés útjára lépünk, egyszer s mindenkorra elnémulnak a szenvedélyeink. Becsapnánk magunkat, ha azt feltételeznénk, hogy a Krisztus utáni vágy, a vele való találkozás és együttlét, szeretetének édes megtapasztalása bűntelen emberré változtat minket. Bár nem vagytok tapasztalatlanok, engedjétek meg, hogy emlékeztesselek benneteket arra, hogy Isten és az emberek ellensége, a sátán nem nyugszik bele a vereségbe, hanem fáradhatatlanul küzd tovább. Akkor is támad, amikor lelkünkben lángol Isten szeretete. Tudja, hogy ilyenkor nehezebb elérnie, hogy a lélek elbukjon, de tudja azt is, hogy ha eléri, hogy a teremtmény megbántsa az Urat, akár csak egy csekélységgel is, a kétségbeesés súlyos kísértésével veheti célba ennek az embernek a lelkiismeretét.

Ha tanulni szeretnétek egy szegény pap tapasztalatából, aki Istenen kívül másról nem is akar beszélni, azt tanácsolom, hogy amikor a test visszaköveteli elvesztett jogait, vagy – ami még rosszabb – a gőg dacosan fellángol, keressetek gyorsan menedéket az isteni sebekben, amelyeket az Urat a keresztre rögzítő szögek és az oldalát átszúró lándzsa nyitott Krisztus Testén. Szíveteket követve siessetek oda, és árasszátok el az Úr sebeit minden szeretetetekkel, amely emberi és isteni. Így mutatjuk meg, hogy vágyunk a vele való egységre, hogy Krisztus testvéreinek érezzük magunkat, akikben ugyanaz a vér csörgedezik, és ugyanazon Anya gyermekei vagyunk, hiszen ő az, aki Jézushoz vezetett minket.