Pontlista

Olykor feltűnt nekem, mennyire fénylik a sportoló szeme, mikor az akadály előtt áll, amellyel meg kell küzdenie. És sikerül neki! Nézzétek, hogyan győzi le a nehézségeket! Isten, a mi Urunk így tekint ránk. Szereti a küzdelmünket: mindig győztesek leszünk, mert soha nem vonja meg tőlünk mindenható kegyelmét. És mivel nem hagy bennünket cserben, nem számít, hogy küzdenünk kell.

Ez küzdelem, de nem lemondás. Örömmel mondunk igent, szabad és örömteli odaadással. Viselkedésed ne csak arra korlátozódjon, hogy ne ess el, és csak a bűnre vezető alkalmat kerüld; nem szabad, hogy ez csak hideg, számító „nem” legyen. Meggyőződtél arról, hogy a tiszta élet erény, és ezért ennek növekednie és tökéletesednie kell? Mégegyszer mondom: nem elég, hogy állapotunk szerint önmegtartóztatóak vagyunk. Hősies tisztaságban kell élnünk. Tehát pozitív beállítottságról van szó, amellyel az isteni hívásnak készséggel eleget teszünk: Praebe, fili mi, cor tuum mihi et oculi tui vias meas custodiant19, add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra.

És most kérdezlek: hogyan fegyverkezel fel erre a küzdelemre? Nagyon jól tudod, hogy ha mindjárt elkezded a harcot, akkor már meg is nyerted. Azonnal fuss el a veszély elől, amint a szenvedély első szikráját érzed, sőt még előbb. Azonnal beszélj lelki vezetőddel is. Jobb minél előbb, mert csak akkor nem fogsz veszíteni, ha teljes nyíltsággal elmondod. Ha ezt állandóan megismétled, szokásoddá válik, hajlammá, aminek könnyű engedni. Tehát küzdeni kell, hogy az erény természetünkké váljon, az önmegtagadásra való beállítottsággá, hogy ne taszítsuk el magunktól a legnagyobb szeretetet.

Gondolkozzatok Szent Pál tanácsán, amelyet Timóteusnak ad: Te ipsum castum custodi20, őrizd meg magadat tisztának, hogy mi is éberen és határozottan őrizzük a kincset, amelyet Isten reánk bízott. Hány embert hallottam panaszkodni életemben: Ha az elején ellenálltam volna! – mondják leverten és szégyenkezve.

Ha véletlenül mégis elbukunk, azonnal talpra kell, hogy álljunk. Isten kegyelmével, amely nem fog hiányozni, ha alkalmazzuk az említett eszközöket, azonnal tartsunk bűnbánatot, alázatos őszinteséggel, és keressük a vezeklést, hogy egy pillanat veresége Jézus Krisztus nagy győzelmévé váljon.

Szokjatok hozzá, hogy a harcot már az erőd falától messzebb fölvegyétek. Nem szabad a rossz szakadékának szélén egyensúlyozni. Kellő határozottsággal kell elkerülnünk még a szándékát is annak, ami a rosszat okozhatja, és vissza kell utasítani a legkisebb szeretetlenséget is. Ezenkívül élnie kell bennünk a vágynak, hogy kitartó és gyümölcsöző keresztény apostoli munkát végezzünk, amelyhez alapként szükség van a szent tisztaságra, és ennek az apostolkodás az egyik jellemző gyümölcse is lesz. Végül szükséges, hogy az időt odaadó és felelősségünk tudatában végzett munkával kihasználjuk, és közben Isten jelenlétét keressük, mert sohasem szabad elfelejtenünk, hogy nagy áron lettünk megváltva, és a Szentlélek templomai vagyunk.

Milyen más tanácsot adhatnék még nektek? Nos, tegyétek mindazt, amit mindig tettek azok a keresztények, akik Krisztust valóban követni akarták, kezdve az elsőkkel, akik Jézus közvetlen közelségét átélhették: legyen rendszeres kapcsolatotok az Úrral az Eucharisztiában, gyermeki áhítattal forduljatok a Szűzanyához, legyetek alázatosak, mértéktartók, fékezzétek meg az érzékeket – nem kell megnézni, amit nem szabad kívánni – mondta Nagy Szent Gergely24, és vezekeljetek.

Azt fogjátok mondani, mindez olyan, mint a keresztény élet összefoglalása. Valóban, a tisztaságot, ami tulajdonképpen a szeretet, nem lehet elválasztani hitünk lényegétől: a szeretettől, ahogy mindig újból beleszeretünk Istenbe. Istenbe, aki megteremtett és megváltott minket, aki mindig megfogja a kezünket, akkor is, ha ez sokszor nem is tudatosodik bennünk. Nem tud cserbenhagyni bennünket: Sion azt mondta: „Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.” Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán?Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad25. Nem töltenek el titeket örömmel ezek a szavak?