Pontlista

A tisztaság lehetséges

Mindnyájunkban rejtőznek szenvedélyek, minden életkorban ugyanazokkal a nehézségekkel van dolgunk. Ezért meg kell vívnunk a harcunkat. Emlékezzetek Szent Pál szavaira: Datus est mihi stimulus carnis meae, angelus satanae, qui me colaphizet16, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Isten segítsége nélkül tiszta életet élni lehetetlen. Isten akarja, hogy alázatosak legyünk, és kérjük az Ő segítségét. Kérned kell bizalommal a Szűzanyát, itt és most, a szavak lármája nélkül: Anyám, nézd szegény szívemet, amely oly bolondul lázad… Ha nem védesz meg engem… És ő segíteni fog neked, hogy tisztának őrizd meg, és kövesd az utat, amelyre Isten hívott.

Gyermekeim: alázat, alázat. Tanuljunk meg alázatosnak lenni. Hogy a szeretetet életben tartsuk, okosoknak és ébereknek kell maradnunk és nem szabad, hogy a félelem úrrá legyen rajtunk. A klasszikus lelki írók közül sokan veszett kutyához hasonlítják az ördögöt, amely meg van láncolva. Ha nem közeledünk hozzá, úgy nem tud bennünket megharapni, bármennyire is ugat. Ha alázatos marad a szívetek, akkor egészen biztos, hogy képesek lesztek a bűnös alkalmakat elkerülni. Lesz bátorságotok a menekülésre; és mindennap újból kérni fogjátok az ég segítségét, hogy olyan emberekként haladjatok utatokon, akik valóban szeretnek.

Ne felejtsétek el, hogy akit megrontott a kéjsóvár érzékiség, az nem tud lelkiéletében előre haladni. Képtelen bármilyen jótettre, mint egy nyomorék, aki nem tud a lábára állni. Láttatok olyan beteget, aki előrehaladott csontritkulásban teljesen tehetetlenné vált? Olykor még a fejét sem tudja megmozdítani. A természetfölöttiekben is ugyanez történik azokkal, akik lebecsülik az alázatot, és gyávaságból átadják magukat a gátlástalan nemi életnek. Ezek nem látnak, nem hallanak, és nem értenek semmit. Bénák, és mintha elvesztették volna az eszüket. Ebben a kérdésben mindannyiunknak az Úrhoz és Isten Anyjához kell fordulnunk, kérve, hogy ajándékozzanak meg minket alázattal és kellő határozottsággal, hogy a gyónás isteni gyógyszerében keressünk menedéket. Ne engedjétek, hogy szívetekben gennyes góc képződjék, bármilyen kicsiny is. Öntsétek ki a szíveteket. Amíg a víz folyik, addig tiszta: de ha áll, visszataszító, iszapos pocsolya lesz, férgek melegágya. A tiszta élet megvalósítható, és öröm forrásává válik, ezt mindannyian ugyanúgy tudjátok, mint én; és ugyanúgy ismeretes számotokra az is, hogy olykor-olykor szükség van egy kis küzdelemre. Hallgassuk újból Szent Pál szavait: Mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törtvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van. Ó én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg a halálnak testétől?17 Kiálts te még hangosabban, ha ahhoz van kedved, de ne túlozzunk: Sufficit tibi gratia mea18, elég neked az én kegyelmem, feleli az Úr nekünk.

Olykor feltűnt nekem, mennyire fénylik a sportoló szeme, mikor az akadály előtt áll, amellyel meg kell küzdenie. És sikerül neki! Nézzétek, hogyan győzi le a nehézségeket! Isten, a mi Urunk így tekint ránk. Szereti a küzdelmünket: mindig győztesek leszünk, mert soha nem vonja meg tőlünk mindenható kegyelmét. És mivel nem hagy bennünket cserben, nem számít, hogy küzdenünk kell.

Ez küzdelem, de nem lemondás. Örömmel mondunk igent, szabad és örömteli odaadással. Viselkedésed ne csak arra korlátozódjon, hogy ne ess el, és csak a bűnre vezető alkalmat kerüld; nem szabad, hogy ez csak hideg, számító „nem” legyen. Meggyőződtél arról, hogy a tiszta élet erény, és ezért ennek növekednie és tökéletesednie kell? Mégegyszer mondom: nem elég, hogy állapotunk szerint önmegtartóztatóak vagyunk. Hősies tisztaságban kell élnünk. Tehát pozitív beállítottságról van szó, amellyel az isteni hívásnak készséggel eleget teszünk: Praebe, fili mi, cor tuum mihi et oculi tui vias meas custodiant19, add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra.

És most kérdezlek: hogyan fegyverkezel fel erre a küzdelemre? Nagyon jól tudod, hogy ha mindjárt elkezded a harcot, akkor már meg is nyerted. Azonnal fuss el a veszély elől, amint a szenvedély első szikráját érzed, sőt még előbb. Azonnal beszélj lelki vezetőddel is. Jobb minél előbb, mert csak akkor nem fogsz veszíteni, ha teljes nyíltsággal elmondod. Ha ezt állandóan megismétled, szokásoddá válik, hajlammá, aminek könnyű engedni. Tehát küzdeni kell, hogy az erény természetünkké váljon, az önmegtagadásra való beállítottsággá, hogy ne taszítsuk el magunktól a legnagyobb szeretetet.

Gondolkozzatok Szent Pál tanácsán, amelyet Timóteusnak ad: Te ipsum castum custodi20, őrizd meg magadat tisztának, hogy mi is éberen és határozottan őrizzük a kincset, amelyet Isten reánk bízott. Hány embert hallottam panaszkodni életemben: Ha az elején ellenálltam volna! – mondják leverten és szégyenkezve.

Ha véletlenül mégis elbukunk, azonnal talpra kell, hogy álljunk. Isten kegyelmével, amely nem fog hiányozni, ha alkalmazzuk az említett eszközöket, azonnal tartsunk bűnbánatot, alázatos őszinteséggel, és keressük a vezeklést, hogy egy pillanat veresége Jézus Krisztus nagy győzelmévé váljon.

Szokjatok hozzá, hogy a harcot már az erőd falától messzebb fölvegyétek. Nem szabad a rossz szakadékának szélén egyensúlyozni. Kellő határozottsággal kell elkerülnünk még a szándékát is annak, ami a rosszat okozhatja, és vissza kell utasítani a legkisebb szeretetlenséget is. Ezenkívül élnie kell bennünk a vágynak, hogy kitartó és gyümölcsöző keresztény apostoli munkát végezzünk, amelyhez alapként szükség van a szent tisztaságra, és ennek az apostolkodás az egyik jellemző gyümölcse is lesz. Végül szükséges, hogy az időt odaadó és felelősségünk tudatában végzett munkával kihasználjuk, és közben Isten jelenlétét keressük, mert sohasem szabad elfelejtenünk, hogy nagy áron lettünk megváltva, és a Szentlélek templomai vagyunk.

Milyen más tanácsot adhatnék még nektek? Nos, tegyétek mindazt, amit mindig tettek azok a keresztények, akik Krisztust valóban követni akarták, kezdve az elsőkkel, akik Jézus közvetlen közelségét átélhették: legyen rendszeres kapcsolatotok az Úrral az Eucharisztiában, gyermeki áhítattal forduljatok a Szűzanyához, legyetek alázatosak, mértéktartók, fékezzétek meg az érzékeket – nem kell megnézni, amit nem szabad kívánni – mondta Nagy Szent Gergely24, és vezekeljetek.

Azt fogjátok mondani, mindez olyan, mint a keresztény élet összefoglalása. Valóban, a tisztaságot, ami tulajdonképpen a szeretet, nem lehet elválasztani hitünk lényegétől: a szeretettől, ahogy mindig újból beleszeretünk Istenbe. Istenbe, aki megteremtett és megváltott minket, aki mindig megfogja a kezünket, akkor is, ha ez sokszor nem is tudatosodik bennünk. Nem tud cserbenhagyni bennünket: Sion azt mondta: „Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.” Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán?Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad25. Nem töltenek el titeket örömmel ezek a szavak?