Pontlista

Milyen szomorú az olyan életforma, amelyben nincs más gondja az illetőnek, mint hogy agyonüsse az időt, elpazarolja ezt az Istentől ajándékozott kincset! Nincs mentség, amivel ezt igazolni lehet. Ne mondja senki: Csak egy talentumot kaptam, és ennyivel nem tudok semmire menni. Egy talentummal is tehetsz jót20. Milyen elszomorító, mikor valaki nagyobb vagy kisebb tehetségét kihasználatlanul hagyja, pedig arra kapta, hogy szolgálja vele az embert és a társadalmat!

Az a keresztény, aki csak agyonüti földi idejét, kockáztatja, hogy mennybejutásának lehetőségét üti agyon, mikor önző módon visszahúzódik, elbújik, közömbössé válik. Ha valaki szereti Istent, Krisztus szolgálatában nemcsak azt adja oda, amije van, és ami ő: egészen odaadja magát, és ezzel túlteszi magát az olyan ember beszűkült látóhatárán, aki mindenben – legyen az egészség, elismertség, karrier – csak saját énjét látja.

Ha igazmondók vagyunk, akkor igazságosak is leszünk. Szívesen beszélnék kimerítőbben az igazságosságról, de most arra kell szorítkoznom, hogy csak néhány jellemzőjét emeljem ki, nehogy elmélkedésünk célját szem elől tévesszem: nevezetesen, hogy a természetes erények szilárd alapján valódi, igazi életet építsünk fel a hitből táplálkozva. Az igazságosság azt jelenti, hogy mindenkinek megadjuk a magáét, de szerintem ez nem elég. Akármilyen sokat is érdemel valaki, még többet kell neki adnunk, mert minden egyes lélek Isten egyedülálló mesterműve.

A szeretet legszebb megnyilvánulása, ha önmagunkat nagyvonalúan felülmúljuk az igazságosságban, gyakran feltűnés nélkül, de gyümölcsözően, mind a mennyben, mind itt a földön. Jóllehet a középút vagy a helyes mérték az erkölcsi erény jellemző vonásai, ezeket a fogalmakat nem szabad oly módon félreérteni, mintha ezek egyet jelentenének a szokásos középszerűséggel, azzal, hogy megelégszünk az elérhető eredmény felével is. A túl sok és a túl kevés között a középút sokkal inkább egy csúcshoz hasonlít, amelyet bölcsességünk az elérhető legjobbnak ismer fel. Éppen így nincs középszerűség az isteni erényeknél: az embernek nem lehet túl sok hite, túl sok reménye és szeretete. Éppen az Isten iránti határtalan szeretetnek kell a nagylelkűség, a megértés és a felebaráti szeretet folyamaként embertársainkra kiáradnia.