Pontlista

Atyám, … ne vedd el őket a világból

Világi emberek vagyunk, hétköznapi keresztények, akik a társadalom vérkeringésébe kapcsolódva élnek. Az Úr azt akarja, hogy éppen hivatásbeli munkánkban legyünk szentek és hassunk apostoli módon. Azt akarja, hogy szenteljük meg magunkat a munkával, szenteljük meg a munkánkat, és segítsünk másokat, hogy ők is megszentelődjenek a munka által. Legyetek meggyőződve arról, hogy az Úr szerető Atyaként, szerető barátként ebben a környezetben vár rátok. Ezenkívül világossá teszi számotokra felelősséggel végzett hivatásbeli munkátok jelentőségét: a munka nemcsak létfenntartásotok eszköze, hanem a társadalom haladásának közvetlen szolgálata is, általa mások terhét együtt viselitek velük, és alkalom arra, hogy támogassátok azokat a helyi és világméretű kezdeményezéseket, amelyek egyes emberek vagy ínségben élő népek jólétének ügyét viszik előre.

Az okosság szükséges erény

A mai vasárnap szentmiséjében az evangélium Máté szerint erről számol be: Tunc abeuntes pharisaei, consilium inierunt ut caperent eum in sermone3, a farizeusok összejöttek, hogy megvitassák, hogyan tudnák Jézust végzetes kijelentésre csábítani. Ne felejtsétek el, hogy ez az álnok taktika ma is mindenütt működik. A farizeusok gyomvetése valószínűleg sohasem vész ki, mindig és mindenhol buján tenyészett. Talán azért engedi meg ezt az Úr, hogy bennünket, gyermekeit okos emberekké neveljen. Az okosság erénye ugyanis mindenki számára nélkülözhetetlen, akinek tanácsot kell adnia, erősítenie, rendreutasítania, ösztökélnie vagy bátorítania kell másokat. A kereszténynek pontosan ugyanígy kell tennie apostolként a mindennapi helyzetekben embertársaival.

Én most Istenhez imádkozom, kérem a Szűzanya közbenjárását, aki az Egyházban él, de fölötte is van, Krisztus és az Egyház között, az emberek védelmezőjeként, úrnőjeként és édesanyjaként, mint ahogy az Úrnak is édesanyja. Okosságot kérek az Úrtól mindenki számára, de főleg azok számára, akik a társadalom vérkeringésébe kapcsolódva Istenért akarunk dolgozni: mert valóban meg kell tanulnunk okosnak lenni.

Találóan mutatja be Isten színe előtti helyzetünket a hasonlat arról a szolgáról, aki tízezer talentummal tartozott26. Nekünk sincs semmink, amiből vissza tudnánk adni tartozásunkat. Ez Isten jótettei miatt mérhetetlen, de bűneink még növelik is. Igazság szerint legodaadóbb küzdelmünk sem érdemli ki az isteni megbocsátást számtalan bűnünk számára. De amire nem képes az emberi igazságosság, azt a túláradó isteni irgalom meg tudja tenni. Mert jó, mert irgalma örökkévaló27, Isten el tudja törölni tartozásunkat.

Emlékeztek rá, hogy a példabeszédnek van egy másik fele is, amely pontosan a fordítottja az elsőnek. Az a szolga, aki alighogy megszabadult óriási adósságától, nem irgalmaz szolgatársának, pedig még száz dénár sincs, amivel az tartozott neki. Itt mutatkozik meg szívének gonoszsága. Önmagában véve joga van visszakövetelni a tulajdonát. De lázadozik bennünk valami, mert ekkora könyörtelenség nem lehet igazságos. Nem lehet helyénvaló, hogy abban, aki éppen előtte irgalmas jóságot és megértést kapott, nyoma se legyen a türelemnek adósa iránt. Itassa át gondolkodásotokat, hogy az igazságossághoz nem elég a jogok és kötelességek kimérése, igazságosnak lenni nem számtani művelettel kell, nem összeadással és kivonással.

A keresztény erényesség többet követel. Hálásnak, szeretetreméltónak, nagylelkűnek akar téged, jó és rossz időkben hűséges, megbízható barátnak. Azt akarja, hogy a törvényt és a törvényes fölsőbbséget tiszteljük, és szívesen változtassunk a véleményünkön, ha belátjuk, hogy tévedtünk. Főleg pedig igaz emberként teljesítsük hivatásbeli, családi és társadalmi feladatainkat, magától értetődő odaadással, nem tüntetően, élve jogainkkal, amelyek egyben kötelességek is.

Nem hiszek a lusták igaz voltában, mert az ő dolce far nienté-jük – ahogyan az én szeretett Itáliámban mondják – ellentmond, néha igen súlyos formában, az igazságosság egyik alapvető elvének: a munkának. Nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten az embert arra teremtette, ut operaretur28, hogy dolgozzon, és embertársaink függnek a munkánktól a családban, az országban, az egész emberiségnek szüksége van hatékony munkánkra. Gyermekeim, micsoda szegényes elképzelésük van az igazságosságról azoknak, akik azt hiszik, hogy az csupán az anyagi javak igazságos elosztása!

Igazságosság, szabadságszeretet és az igazság szeretete

Még gyermek voltam, amint fülem volt a hallásra, hogy a Szentírás nyelvezetét használjam29, mikor már hallottam véleményeket és ellenvéleményeket a szociális kérdésről. Szó sincs tehát rendkívüli dologról, régi, mindig is létező téma. Abban a pillanatban jelenhetett meg, amikor az emberek társulni kezdtek, és észrevehetővé vált az életkor, értelem, munkateljesítmény, érdekek vagy a személyiségek különbözősége.

Nem tudom, elkerülhető-e, hogy a társadalomnak osztályai legyenek. Nem is az én dolgom, hogy ilyen témákról tárgyaljak, főként nem ebben a kápolnában, ahol azért jöttünk össze, hogy Istenről beszéljünk – soha életemben nem szeretnék másról beszélni, – és hogy vele beszélgessünk.

Gondolkodjatok úgy, ahogy akartok mindarról, amit az isteni gondviselés a nézetek szabad küzdelmére bízott. Én azonban Jézus Krisztus papja vagyok, és ezért általánosabb szempontból kell fölhívnom a figyelmeteket arra, hogy sohasem szabad felhagynunk az igazságosságért való munkálkodással, még ha hősiességet kíván is.

Mivel tudjuk, hogy Krisztus szerezte meg nekünk a szabadságot30, kötelességünk, hogy minden egyes ember személyes szabadságát védjük. Ha nem így tennénk, milyen jogon követelnénk meg ezt a magunk számára? Az igazságot is terjesztenünk kell, mivel veritas liberabit vos31, az igazság szabaddá tesz bennünket, a tudatlanság viszont rabszolgává. Támogatnunk kell minden ember élethez való jogát, az emberhez méltó élethez szükséges dolgokhoz való jogot, a munkához, és pihenéshez, állapotának megválasztásához, családalapításhoz, gyermekek neveléséhez való jogot, betegségben és idős korban az emberi méltósághoz való jogot, a kulturális javakhoz, más állampolgárokkal törvényes célokért való szabad egyesülés jogát – mindenek előtt pedig minden embernek azt a jogát, hogy teljesen szabadon megismerhesse Istent és szerethesse, mert egy helyesen képzett lelkiismeret mindenben fölfedezi a Teremtő kezenyomát.

Ezért nagyon fontos, hogy hangsúlyozzuk a marxizmus és a keresztény hit öszeférhetetlenségét. Ezzel én nem politikai tant hirdetek, hanem csupán azt ismétlem, amit az Egyház tanít. El lehet-e képzelni valamit, ami a hittel kibékíthetetlenebbül ellentétes, mint egy olyan rendszer, amely Isten szerető jelenlétének a lélekből való eltüntetésére épít? Mondjátok ki jó hangosan, hogy senki ne csukhassa be a fülét: ahhoz, hogy megvalósítsuk az életben az igazságosságot, nincs szükségünk a marxizmusra. Ellenkezőleg, az ilyen súlyos tévedés, amely kizárólag anyagi megoldásokkal félretolja a béke Istenét, csak akadályokat gördít az emberi jólét és az egymás iránti megértés elé. A kereszténység adja meg nekünk a tiszta fényt, amelyben a válasz minden kérdésre láthatóvá válik: elég az, hogy őszintén fáradoztok azon, hogy katolikusok legyetek, non verbo, neque lingua, sed opere et veritate32, nem szavakkal és nyelvvel, hanem tettekkel és igazságban. Mondjátok ki az igazságot mindig, csomagolatlanul, nem törődve félelmekkel, valahányszor alkalom van rá, és ha kell, teremtsétek meg rá az alkalmat.