Pontlista

Szemléljük most szent Anyját, aki nekünk is édesanyánk. A kereszt mellett imádkozik a Kálvárián. Ez nem új nála, mindig imádkozott, míg a háztartás mindennapi kötelességeit teljesítette. A földi dolgok között Istennel egyesülve élt. Krisztus, perfectus Deus, perfectus homo8, tökéletes Isten és tökéletes ember, azt akarta, hogy Anyja is – a legmagasztosabb teremtmény, a kegyelemmel teljes – erősítsen meg bennünket abban a törekvésünkben, hogy szemünket mindig az isteni szeretetre irányítsuk. Emlékezzetek az angyali üzenet eseményére: amikor megjelent az arkangyal, hozva az égi üzenetet, hogy Mária lesz Isten Anyja, őt imába merülve találja. Mária teljes összeszedettségben imádkozik az Úrhoz, amikor Gábriel szól hozzá: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled9. Pár nappal később, az ujjongás szavai törnek elő a Magnificat-ban, ebben a máriás énekben, amelyet a Szentlélek ajándékozott nekünk, a hűséges Szent Lukács által, és amely Szűz Mária Istennel való folyamatos kapcsolatának a gyümölcse.

Édesanyánk sokat elmélkedett azoknak az ószövetségi szent férfiaknak és asszonyoknak szavain és cselekedetein, akik a Megváltót várták. Csodálta Isten számtalan, csodáját, tékozló irgalmasságát népével, amely oly sokszor hálátlan volt. Mária elgondolkozott az égi szeretet állandóan megújuló gyengédségén, és szeplőtelen szívéből feltör a szeretet: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát10. Ennek a jó Anyának a gyermekei, az első keresztények, tanultak tőle, és nekünk is tanulnunk kellene tőle.

„Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.”10 Mily bölcsen adta az Egyház e szavakat a Szűzanya ajkára, hogy mi, keresztények el ne feledkezzünk róluk. Ő a biztonság, a szeretet, amely soha nem hagy magunkra a bajban, a mindig nyitva álló menedék, a kéz, amely mindig gyengéden simogat és vigasztal.

Egy korai Egyházatya írja, hogy igyekeznünk kell gondolatainkban és emlékezetünkben élénken őrizni Isten Anyja életének eseményeit.11 Valószínűleg gyakran lapozgattatok orvostudományi, matematikai vagy más könyveket. Ezek összefoglalják azokat az alapvető megoldásokat vagy teendőket, amelyekre sürgős esetekben szükség lehet, hogy ne kövessünk el hibát.

Elmélkedjünk mi is gyakran nyugodt, csendes imádságban mindarról, amit a Szűzanyáról hallottunk. Így a lelkünkben felhalmozódik a sok emlékezetes esemény, ami segít habozás nélkül hozzá fordulni, főképp akkor, amikor nincs más menedékünk. Nem önzés ez a részünkről? Bizonyosan az. De az édesanyák vajon nem tudják, hogy mi, gyermekek általában kicsit önzők vagyunk, és gyakran végső mentsvárként szaladunk oda hozzájuk? Tisztában vannak vele, de nem bánják, hiszen édesanyák, és önzetlen szeretetük a mi látszólagos önzésünkben is meglátja a gyermeki szeretetet és a ráhagyatkozó bizalmat.

Nem azt akarom sugallni ezzel – sem magamnak, sem másoknak –, hogy a Szűzanya iránti tiszteletünk csak ilyen sürgető segélykérésekre korlátozódjon. Mégis úgy gondolom, hogy nem kell rosszul éreznünk magunkat, ha ez olykor előfordul. Az édesanyák nem vezetnek nyilvántartást a gyermekeik szeretetének megnyilvánulásairól, nem kicsinyesek. Egy apró kedvesség bearanyozza a napjukat, és sokkal többel viszonozzák, mint amennyit kaptak. Ha így tesz egy anya itt a földön, akkor mi mindent várhatunk mennyei Édesanyánktól?

Elég az evangélium néhány szava, hogy megértsük mennyei Édesanyánk példáját: „Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, s el-elgondolkodott rajtuk szívében.”18 Igyekezzünk utánozni őt: keressük a kapcsolatot az Úrral, és szeretettel beszélgessünk vele mindarról, ami foglalkoztat minket, egészen a legapróbb dolgokig. Ne felejtsük el, hogy mindent a hit fényében kell mérlegelnünk, értékelnünk, néznünk, hogy felfedezzük Isten akaratát.

Ha gyenge a hitünk, forduljunk Máriához. Szent János evangéliumában olvassuk, hogy a kánai menyegzőn történt csodát látva – amelyet Jézus Anyja kérésére tett – „tanítványai hittek benne”.19 A Szűzanya mindig közbenjár a Fiánál azért, hogy meghallgassa a kéréseinket, és megmutatkozzon nekünk úgy, hogy utána megvalljuk: Te vagy az Isten Fia.

Mennyit erősödnének bennünk a természetfeletti erények, ha valódi élő kapcsolatunk lenne Máriával, mennyei Édesanyánkkal! Ne szégyelljünk rövid imákkal, fohászokkal fordulni hozzá napközben – akár csak a szívünkben, szavak nélkül. A keresztény jámborság a rózsafüzérrel együtt imádkozott loretói litániában számos szeretetteljes megszólítást gyűjtött össze. De mindenki szabadon szólíthatja a Szűzanyát másképp, megosztva vele olyan gondolatokat is, amelyeket hangosan sosem mernénk kimondani, mert visszatart a szemérmesség, amelyet ő megért és helyesel.

Befejezésül azt tanácsolom, hogy – ha még nem tetted – igyekezz személyesen megtapasztalni Mária anyai szeretetét. Nem elég tudni, hogy ő anya; nem elég annak tekinteni és anyaként beszélni róla. Mária a te anyád, és te az ő gyermeke vagy. Úgy szeret téged, mintha te lennél az egyetlen gyermeke az egész világon. Fordulj hozzá ennek megfelelően: meséld el neki, hogy mi történik veled, tiszteld őt, szeresd őt. Ha te nem teszed meg, senki sem teszi meg helyetted, olyan jól, mint te.

Biztosíthatlak róla, hogy ha elindulsz ezen az úton, megtapasztalod majd Krisztus minden szeretetét, és az Atyaisten, a Fiúisten és a Szentlélek Isten szavakkal ki nem fejezhető életének részesévé válsz. Ebből merítesz majd erőt, hogy Isten akaratát mindenestül teljesíteni tudd, és eltölt a vágy, hogy minden ember szolgálatára légy. Olyan keresztény leszel, amilyen lenni szeretnél: a szeretetet és az igazságosságot tettekben megélő, vidám és erős, mások iránt megértő, magaddal szemben azonban szigorú keresztény.

Ilyen hitet akarunk. Forduljunk Szűz Máriához: ő elkísér minket, hogy biztosan és kitartóan haladjunk az úton.