Pontlista

Következetes keresztény élet

Néha hallom nagy fájdalommal, hogy katolikus keresztények, – Isten gyermekei, akik a keresztégben meghívást kaptak arra, hogy másik Krisztussá legyenek – megnyugtatják lelkiismeretüket a formális vallásossággal, és elzsongítják valami vallásos érzésfélével: időnként imádkoznak, személyes szükséglet szerint; a szentmisét nem túl komolyan veendő vasárnapi kötelezettségnek tekintik – gyomrukat viszont gondos rendszerességgel elégítik ki – készségesen elcserélik hitüket egy tál lencséért, nehogy kellemetlenségek érjék őket munkahelyükön… Másrészt viszont nem szégyellik tekintet nélkül a megbotránkoztatásra a keresztény cégért haszonszerzésre használni. Nem! Ne elégedjünk meg a cégtáblákkal! Talpig kereszténynek szeretnélek látni benneteket, hiánytalanul annak. Ehhez azonban az kell, hogy következetesen keressétek az igazi lelki táplálékot.

Személyes tapasztalatból tudhatjátok, hogy a lelki élet mindennapos újrakezdések sorozatából áll. Gyakran mondtam nektek, hogy megóvhassalak benneteket az esetleges csüggedéstől. És mindannyian, ti is, én is érezzük belül, hogy kitartóan kell küzdeni. Amikor lelkiismeretvizsgálatot tartottatok, bizonyosan ti is gyakran tapasztaltatok bizonyos folyton jelentkező visszaeséseket, ami önmagában nem nagy dolog, nektek azonban roppant nagynak tűnnek ezek, mert fölismeritek benne a szeretethiányt, az odaadás, az áldozatkészség, a gyöngéd érzés hiányát. Én is így vagyok vele. Bocsássátok meg, hogy újra személyes ügyeimmel hozakodom elő, de mialatt veletek beszélek, én is megbeszélem az Úrral lelkem kérdéseit. Visszaeséskor bánkódjatok őszintén, keményen akarjatok engesztelni, de ne veszítsétek el belső békéteket.

Tegyük meg, ami tőlünk telik azért, hogy szívünk mélyén mindent legyőző vágy támadjon az életszentségre, bármennyire tisztán van előttünk nyomorúságunk. Ne féljetek: annál jobban látjátok majd fogyatékosságaitokat, minél előbbre haladtok a lelkiéletben. Ez azért van, mert Isten kegyelme úgy működik bennünk, mint egy nagyító: a legapróbb dolog, egy porszem vagy egy homokszem óriásinak tűnhet, mert a lélek nagyon érzékennyé válik az istenire, és a lelkiismeret, amelyet csak Isten tisztasága elégít ki, a legkisebb árnyékon is fennakad … Mondd most Istennek szíved mélyéből: Igen, Uram, szent akarok lenni, a te méltó tanítványod akarok lenni, és feltétel nélkül követni akarlak! Fogadd meg ezzel együtt, hogy azokat a nagyszerű eszményeket, amelyek ebben a pillanatban betöltenek, mindennap megújuló elhatározással szolgálod.

Ó, Jézus, ha legalább mi, akik itt összegyűltünk szeretetedben, ragaszkodnánk hozzád! Ha sikerülne azt a vágyakozást, amelyet most keltesz bennünk, tettekre váltani! Gyakran kérdezzétek magatoktól: mondd meg, miért is vagy itt a Földön? Akkor majd törekedni fogtok rá, hogy szeretettől vezetve úrrá legyetek minden nap feladatain, és ügyeljetek a kis dolgokra. Nézzünk a szentek példájára! Húsból-vérből való emberek voltak, mint mi, tele gyöngeségekkel és szánni való hiányosságokkal, mint mi, de Isten szeretetéért győztesek, mert legyőzték önmagukat. Szemléljük életüket, és sok virágból mézet gyűjtő méhekként tanulni fogunk az ő küzdelmükből. De tanulni fogunk annak a sok embernek az életéből is, aki körülöttünk él: példát veszünk munkaszeretetükről, áldozatkészségükről, örömükről… Nem sokat törődünk a hibáikkal, csak akkor, ha kell, és ha testvéri figyelmeztetéssel segíteni tudunk nekik.