Pontlista

Az engesztelés szelleme

Őszinte jó elhatározásokat fontolgatsz? Kérd az Urat, hogy segítsen neked nehézségeket vállalni, iránta való szeretetből mindent természetesen átitatni az önmegtagadás tisztító illatával. Add oda magad az ő szolgálatában csöndben, tolakodás nélkül, mint az örökmécses a szentségház mellett. Ha pillanatnyilag nem jutna eszedbe, szíved mit válaszoljon az isteni kegyelem ösztönzéseire, akkor hallgass csak ide.

Engesztelés pontosan teljesíteni azt a napirendet, amit te állítottál össze magadnak, akkor is, ha testednek nem tetszik, akkor is, ha gondolataid vágyálmokba akarnának menekülni. Engesztelés, ha akkor kelsz föl, amikorra előre elhatároztad. Engesztelés, ha egy nehéz, fárasztó munkát nem halasztasz el, mikor nincs okod rá.

Az engeszteléshez tartozik az is, ha össze tudod egyeztetni Isten, embertársaid és önmagad iránti kötelességeidet, mert kényszeríted magadat, hogy időt találj arra, amit éppen meg kell tenned. Engesztelsz, ha szeretettel aláveted magad az ima tervezett idejének, bármilyen kimerültnek, kedvetlennek vagy belsőleg hidegnek érzed magad.

Engesztelés az is, ha embertársaiddal való viselkedésedet átitatja a legmagasabb fokú szeretet, különösen akkor, ha azokról van szó, akik közel állnak hozzád. Engesztelésből lehet gyöngéden együtt érezni a szomorkodókkal, betegekkel, azokkal, akiket szenvedés próbál meg, türelmesnek lenni azokkal, akik terhedre vannak, vagy alkalmatlan időben jönnek. Engesztelés, ha terveinket fölborítjuk, vagy elhalasztjuk, ha a körülmények azt kívánják, és főleg, ha ez segít embertársainknak teljesíteni értelmes és jó szándékukat.

Engesztelni lehet azzal, ha jókedvűen fogadjuk a mindennapok ezer kis kellemetlenségét, és azzal, ha nem hagyjuk abba, amivel foglalkozunk, amikor már nem sikerül megújítani magunkban a kezdés örömteljes lendületét. Engesztelhetünk azzal, ha hálásan esszük meg azt, ami az asztalra kerül, és lemondunk különleges kívánságainkról.

Szülők számára és azoknak, akiknek vezetői vagy nevelői feladatuk van, engesztelés valakit kijavítani, akinek erre szüksége van, miután előtte mérlegelték a hiba fajtáját, annak a személyes adottságait, akinek segíteni akarnak, és nem hagyni, hogy szubjektív szempontok félrevezessék őket, mert ez gyakran gyávaság és szentimentalizmus.

Az engesztelés szelleme megtanít arra, hogy ne éljünk pusztán elképzelt tervek igézetében, amelyek jövőnket mesterműként és nagyszerű sikerként festik meg. Mekkora öröm Istennek, ha meg tudjuk tenni, hogy lemondunk kisszerű mázolmányainkról, és hagyjuk, hogy Ő vezesse az ecsetet, Ő adja meg a színárnyalatokat.

Lehetne még sok példát találni. Csak néhányat említettem, amelyek éppen eszembe jutottak. Ezeket napközben fölhasználhatod arra, hogy Istenhez és felebarátaidhoz közelebb kerülj. De ismétlem, a kis példák bemutatásával nem azt akarom mondani, hogy megvetem a nagy engesztelő tetteket. Ezek jók, helyesek, sőt szükségesek, ha az Úr valakit erre az útra hív. De fontos megtudni, lelki vezetőnk helyesli-e őket. Arra is figyelmeztetni szeretnélek, hogy a rendkívüli engesztelő gyakorlatok hatalmas bukásokkal járhatnak, amelyekhez a gőg vezet. Ha azonban mindig újra fölindítjuk magunkban a jó szándékot, hogy a napi kis ütközetekben Isten tetszését keressük, – például mosolygunk, ha nincs is hozzá kedvünk; állítom, hogy néha ez nehezebb, mint egy óra hosszat vezeklő övet viselni – ha folyton megújítjuk ezt a szándékot, nehezen leszünk gőgösek, és nehezen képzeljük azt, hogy már szinte hősök vagyunk, inkább olyannak látjuk magunkat, mint egy gyermek, aki apjának csak valami apróságot tud adni, de azt apja nagy örömmel fogadja.

Tehát egy kereszténynek mindig az önmegtagadás szellemében kell élnie? Igen, szeretetből. Ez a kincsünk pedig cserépedényben van, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne önmagunknak. Mindenfelől szorongatnak bennünket, de agyon nem nyomnak; bizonytalanságban vagyunk, de nem esünk kétségbe; üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk; földre terítenek, de el nem veszünk; állandóan hordozzuk testünkben Jézus halálát, hogy Jézus élete testünkben nyilvánvaló legyen23.