Pontlista

Aquinói Szent Tamás az általunk okosságnak nevezett értelem jótéteményei közt három mozzanatot különböztet meg: tanácsot kérni, helyesen ítélni és helyes döntést hozni (Vö. Aquinói Szent Tamás, Summa Theologiae, II-II, q. 47, s. 8). A bölcsesség első lépése, hogy felismerjük saját korlátainkat, tehát alázatosak vagyunk. Belátjuk, hogy ebben vagy abban a kérdésben nem ismerjük ki jól magunkat, vagy hogy bizonyos körülményeket, amelyeknek az ismerete a döntéshozatalhoz fontos lenne, nem tudunk megfelelően értékelni. Ezért tanácsadóhoz fordulunk, éspedig nem akármilyenhez, hanem ahhoz, aki megosztja velünk a képességet és az őszinte vágyat arra, hogy Istent szeressük, és híven kövessük. Nem elégséges az, hogy egyszerűen tanácsot kérünk valakitől, hanem arra is ügyelnünk kell, hogy a keresett tanácsadó önzetlenül járjon el, és őszinte legyen.

Ezután jön el az ítélethozatal ideje, mert a bölcsesség gyakran gyors, idejében történő döntést igényel. Előfordulhat az is, hogy bölcs dolog a döntéssel a körültekintőbb ítélethozatalig várni, de más esetekben – különösen akkor, ha mások jólétéről van szó – oktalanság is lehet, ha nem fogunk azonnal hozzá a helyesnek ítélt megoldás megvalósításához.

Nem az a bölcs, aki sohasem téved, hanem az, aki eljut odáig, hogy hibáit helyrehozza, és inkább vállalja tízszer, hogy téved, ahelyett, hogy kényelmes semmittevésbe menekülne. Az okos sem elhamarkodva, sem vakmerően nem cselekszik, de igenis vállalja a cselekvés kockázatát, és semmiképpen sem mond le arról, hogy jót cselekedjék, csak azért, mert fél a hibázástól. Ismerőseink között akadnak olyanok, akik mérlegelve, tárgyilagosan és önzetlenül hoznak döntéseket; csaknem ösztönösen hagyatkozunk az ilyenekre, mert a maguk csendes, szerény módján mindig jól és helyesen viselkednek.

Az okosság szeretetreméltó erénye a keresztény ember számára nélkülözhetetlen, mindazonáltal ennek az erénynek legvégső célja nem a társadalom békéje, sem az, hogy az emberek egymással jól megférjenek. Legfontosabb célja sokkal inkább az, hogy Isten akarata teljesüljön: Isten azt akarja, hogy egyszerűek legyünk, de nem gyermekien együgyűek, hogy szeressük az igazságot, de ne legyünk óvatlanok vagy felületesek. Az értelmes szív megszerzi a tudást (Péld 18, 15). Isten szeretetének felismerése, a döntő és üdvözítő tudás az, amely minden ember számára békét és megértést hoz és az egyes embereket az örök élet felé irányítja.