Pontlista

Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek… hogy mindegyiktek meg tudja őrizni testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent12. Egész valónkkal Istenhez tartozunk, lelkünkkel és testünkkel, húsunkkal és vérünkkel, érzékeinkkel és képességeinkkel. Kérjétek Őt bizalommal: Jézus őrizd meg szívünket! Nagy, erős, szelíd, szeretetteljes, gyöngéden érző szívünk legyen irántad, hogy túláradó szeretettel tudjunk szolgálni minden embernek.

Testünk szent, Isten temploma, mondja Szent Pál. Az apostolnak ez a megállapítása emlékeztet engem az életszentségre való egyetemes meghívásra, amelyet az Úr hirdet az embereknek: Estote perfecti sicut et pater vester caelestis perfectus est – legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes13. Az Úr kivétel nélkül mindenkitől elvárja, hogy megfeleljen kegyelmének, fölszólít minden egyes embert, hogy életállapotának megfelelően Isten gyermekének erényeit gyakorolja.

Ezért most arra emlékeztetlek titeket, hogy a keresztény embernek élnie kell a tökéletes tisztaságot, és ez mindenkire vonatkozik: az egyedülállókra, akik teljes önmegtartóztatásra vannak kötelezve, és a házasokra, akik állapotuknak megfelelően tisztán kell, hogy éljenek.

Az isteni lelkülettel élő ember számára a tisztaság nem egy nehéz és megalázó teher. Neki ez örvendetes igenlés. Mert az akarat, az önuralom, az ösztön leküzdése – ezek nem a testből erednek, nem az ösztönből, hanem az akarat gyümölcsei, különösen, ha ez az akarat egyesül az Úr akaratával. Hogy tiszták legyünk – nem csupán önmegtartóztatóak vagy tisztességesek – a szenvedélyt alá kell vetnünk az értelemnek, mégpedig a legmagasabb rendű indítóokból, a szeretet erejéből.

Ezt az erényt szárnyakhoz hasonlítom, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy a parancsolatokat, Isten tanítását elvigyük mindenhová anélkül, hogy félnénk az iszapban való elakadástól. Persze ezeknek a szárnyaknak súlya is van, nehezek – a méltóságteljes madár szárnyának is, amellyel a felhőkig repül; de nélküle nem tudna repülni. Jól jegyezzétek meg ezt, legyetek eltökéltek, ne engedjetek, ha a kísértés ostromol. Ez csaknem mindig azzal az képzettel kezdődik, hogy a tisztaság elviselhetetlen teher. Csak bátran és fölfelé, szembe a nappal, ti a szeretet vadászai vagytok.

Istent hordozni testünkben

Mindig elszomorított, ahogyan sok ember – nagyon sok – mindig visszatérő és fő témává akarja tenni a tisztátalanságot. Gyakran meg kellett állapítanom, hogy ezáltal éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit akartak. Ezt a szuroknál is ragacsosabb témát ismételgetve képesek eltorzítani az emberek lelkiismeretét komplexusok és szorongások által, mintha a tisztaság a lélek számára szinte legyőzhetetlen akadályt jelentene. Ez nem a mi módszerünk. Nekünk a szent tisztaságról pozitívan és világosan kell beszélnünk, illedelmesen és érthetően.

Erről gondolkozni annyit jelent, mint a szeretetről beszélgetni. Ebben segít nekem, – amint az előbb mondtam – ha Urunk legszentebb emberségéhez fordulok, ha elmerülök Isten kimondhatatlan üdvözítő tettében, aki megalázkodott egészen az emberré válásig. És irántunk való szinte őrült szeretetében nem utasította vissza megaláztatásként, hogy magára vegye nyomorúságos, esendő testünket, a bűnt kivéve. Önkiüresítése nem lealacsonyodás, hanem ezáltal fölemel és megistenít minket testben és lélekben. Szeretetének hívására igennel válaszolni, és tiszta, izzó, rendezett szeretettel viszonozni – ez a tisztaság erénye.

Szavainkkal és tetteink tanúságával oda kell kiáltanunk a világnak: ne mérgezzük meg szívünket, mintha a legalantasabb ösztönök uralkodnának rajtunk, mint a szegény állatokon! Egy keresztény író ezt így magyarázza: Gondoljátok meg, hogy az emberi szív nem kicsiny, mert olyan sokat tud befogadni. Nagyságát ne fizikai kiterjedésével mérjétek, hanem gondolatainak erejével, amelyek oly sok igazság ismeretéhez képesek jutni. Az Úr számára utat lehet építeni, hogy Isten igéje és bölcsessége bejöhessen. Készítsétek elő az Úr útját tisztességes viselkedés, szeplőtlen tettek által: egyengessétek az ösvényt, hogy Isten Igéje bennetek botlás nélkül járhasson, megajándékozzon titkainak és érkezésének ismeretével14.

A Szentírás tanít minket, hogy a megszentelődésnek ez a nagyszerű műve, a Vigasztaló rejtett és nagyszerű hatása a lélekben és a testben megy végbe. Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? – kiált föl az apostol. Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nő tagjává tegyem? (…) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben15.

Olykor feltűnt nekem, mennyire fénylik a sportoló szeme, mikor az akadály előtt áll, amellyel meg kell küzdenie. És sikerül neki! Nézzétek, hogyan győzi le a nehézségeket! Isten, a mi Urunk így tekint ránk. Szereti a küzdelmünket: mindig győztesek leszünk, mert soha nem vonja meg tőlünk mindenható kegyelmét. És mivel nem hagy bennünket cserben, nem számít, hogy küzdenünk kell.

Ez küzdelem, de nem lemondás. Örömmel mondunk igent, szabad és örömteli odaadással. Viselkedésed ne csak arra korlátozódjon, hogy ne ess el, és csak a bűnre vezető alkalmat kerüld; nem szabad, hogy ez csak hideg, számító „nem” legyen. Meggyőződtél arról, hogy a tiszta élet erény, és ezért ennek növekednie és tökéletesednie kell? Mégegyszer mondom: nem elég, hogy állapotunk szerint önmegtartóztatóak vagyunk. Hősies tisztaságban kell élnünk. Tehát pozitív beállítottságról van szó, amellyel az isteni hívásnak készséggel eleget teszünk: Praebe, fili mi, cor tuum mihi et oculi tui vias meas custodiant19, add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra.

És most kérdezlek: hogyan fegyverkezel fel erre a küzdelemre? Nagyon jól tudod, hogy ha mindjárt elkezded a harcot, akkor már meg is nyerted. Azonnal fuss el a veszély elől, amint a szenvedély első szikráját érzed, sőt még előbb. Azonnal beszélj lelki vezetőddel is. Jobb minél előbb, mert csak akkor nem fogsz veszíteni, ha teljes nyíltsággal elmondod. Ha ezt állandóan megismétled, szokásoddá válik, hajlammá, aminek könnyű engedni. Tehát küzdeni kell, hogy az erény természetünkké váljon, az önmegtagadásra való beállítottsággá, hogy ne taszítsuk el magunktól a legnagyobb szeretetet.

Gondolkozzatok Szent Pál tanácsán, amelyet Timóteusnak ad: Te ipsum castum custodi20, őrizd meg magadat tisztának, hogy mi is éberen és határozottan őrizzük a kincset, amelyet Isten reánk bízott. Hány embert hallottam panaszkodni életemben: Ha az elején ellenálltam volna! – mondják leverten és szégyenkezve.