Pontlista

Isten akarata ugyanis ez: a ti megszentelődésetek… hogy mindegyiktek meg tudja őrizni testét szentségben és tisztességben, nem a vágyódás szenvedélyében, mint a pogányok, akik nem ismerik Istent12. Egész valónkkal Istenhez tartozunk, lelkünkkel és testünkkel, húsunkkal és vérünkkel, érzékeinkkel és képességeinkkel. Kérjétek Őt bizalommal: Jézus őrizd meg szívünket! Nagy, erős, szelíd, szeretetteljes, gyöngéden érző szívünk legyen irántad, hogy túláradó szeretettel tudjunk szolgálni minden embernek.

Testünk szent, Isten temploma, mondja Szent Pál. Az apostolnak ez a megállapítása emlékeztet engem az életszentségre való egyetemes meghívásra, amelyet az Úr hirdet az embereknek: Estote perfecti sicut et pater vester caelestis perfectus est – legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes13. Az Úr kivétel nélkül mindenkitől elvárja, hogy megfeleljen kegyelmének, fölszólít minden egyes embert, hogy életállapotának megfelelően Isten gyermekének erényeit gyakorolja.

Ezért most arra emlékeztetlek titeket, hogy a keresztény embernek élnie kell a tökéletes tisztaságot, és ez mindenkire vonatkozik: az egyedülállókra, akik teljes önmegtartóztatásra vannak kötelezve, és a házasokra, akik állapotuknak megfelelően tisztán kell, hogy éljenek.

Az isteni lelkülettel élő ember számára a tisztaság nem egy nehéz és megalázó teher. Neki ez örvendetes igenlés. Mert az akarat, az önuralom, az ösztön leküzdése – ezek nem a testből erednek, nem az ösztönből, hanem az akarat gyümölcsei, különösen, ha ez az akarat egyesül az Úr akaratával. Hogy tiszták legyünk – nem csupán önmegtartóztatóak vagy tisztességesek – a szenvedélyt alá kell vetnünk az értelemnek, mégpedig a legmagasabb rendű indítóokból, a szeretet erejéből.

Ezt az erényt szárnyakhoz hasonlítom, amelyek képessé tesznek bennünket arra, hogy a parancsolatokat, Isten tanítását elvigyük mindenhová anélkül, hogy félnénk az iszapban való elakadástól. Persze ezeknek a szárnyaknak súlya is van, nehezek – a méltóságteljes madár szárnyának is, amellyel a felhőkig repül; de nélküle nem tudna repülni. Jól jegyezzétek meg ezt, legyetek eltökéltek, ne engedjetek, ha a kísértés ostromol. Ez csaknem mindig azzal az képzettel kezdődik, hogy a tisztaság elviselhetetlen teher. Csak bátran és fölfelé, szembe a nappal, ti a szeretet vadászai vagytok.

Istent hordozni testünkben

Mindig elszomorított, ahogyan sok ember – nagyon sok – mindig visszatérő és fő témává akarja tenni a tisztátalanságot. Gyakran meg kellett állapítanom, hogy ezáltal éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit akartak. Ezt a szuroknál is ragacsosabb témát ismételgetve képesek eltorzítani az emberek lelkiismeretét komplexusok és szorongások által, mintha a tisztaság a lélek számára szinte legyőzhetetlen akadályt jelentene. Ez nem a mi módszerünk. Nekünk a szent tisztaságról pozitívan és világosan kell beszélnünk, illedelmesen és érthetően.

Erről gondolkozni annyit jelent, mint a szeretetről beszélgetni. Ebben segít nekem, – amint az előbb mondtam – ha Urunk legszentebb emberségéhez fordulok, ha elmerülök Isten kimondhatatlan üdvözítő tettében, aki megalázkodott egészen az emberré válásig. És irántunk való szinte őrült szeretetében nem utasította vissza megaláztatásként, hogy magára vegye nyomorúságos, esendő testünket, a bűnt kivéve. Önkiüresítése nem lealacsonyodás, hanem ezáltal fölemel és megistenít minket testben és lélekben. Szeretetének hívására igennel válaszolni, és tiszta, izzó, rendezett szeretettel viszonozni – ez a tisztaság erénye.

Szavainkkal és tetteink tanúságával oda kell kiáltanunk a világnak: ne mérgezzük meg szívünket, mintha a legalantasabb ösztönök uralkodnának rajtunk, mint a szegény állatokon! Egy keresztény író ezt így magyarázza: Gondoljátok meg, hogy az emberi szív nem kicsiny, mert olyan sokat tud befogadni. Nagyságát ne fizikai kiterjedésével mérjétek, hanem gondolatainak erejével, amelyek oly sok igazság ismeretéhez képesek jutni. Az Úr számára utat lehet építeni, hogy Isten igéje és bölcsessége bejöhessen. Készítsétek elő az Úr útját tisztességes viselkedés, szeplőtlen tettek által: egyengessétek az ösvényt, hogy Isten Igéje bennetek botlás nélkül járhasson, megajándékozzon titkainak és érkezésének ismeretével14.

A Szentírás tanít minket, hogy a megszentelődésnek ez a nagyszerű műve, a Vigasztaló rejtett és nagyszerű hatása a lélekben és a testben megy végbe. Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? – kiált föl az apostol. Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nő tagjává tegyem? (…) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben15.

Gúnyolódjanak bár mások, ha a tisztaságról hallanak, nevetésük csupán örömtelen, hideg fintor, eltorzult lélek megnyilvánulása. Azt gondolják, hogy a nagy tömeg nem hisz a tisztaságban. A fiatalembereknek, akik Madrid városszéli szegénynegyedeibe és kórházaiba elkísértek, – milyen régen volt! – azt szoktam mondani: nézzétek, van az ásványok világa, aztán a növények világa, amely tökéletesebb, mert a benne levők nemcsak léteznek, hanem élnek; azonkívül van az állatok világa, amelyben az élőlények érzékelik a környezetüket, és mozogni tudnak benne.

Nos, és mi – jegyeztem meg talán nem túl tudományosan, de annál inkább megszívlelendően – nekünk az emberek világában a szó legszorosabb értelmében emelt fővel kell járnunk. Az emberek, mint értelmes lények, az ész pompás képességének birtokosai, ami az isteni bölcsesség szikrájaként saját gondolkodást tesz lehetővé; és ugyanúgy birtokosai a szabadság nem kevésbé csodálatos adományának, ami lehetővé teszi, hogy saját maguk döntsenek.

Tehát az embereknek ebben a birodalmában, magyaráztam nekik papi pályám gazdag tapasztalataira támaszkodva, a szexualitás témája egy normális személy számára a negyedik vagy ötödik helyen van. Első helyen vannak a lelkiélet céljai és vágyai, minden egyénnél különbözően; rögtön utána következik az a sok valóság, ami egy átlagember számára fontos: apa, anya, otthon, gyermekek; majd a hivatás: és csak ezek után, a negyedik-ötödik helyen következik a nemiség.

Ezért ha olyan emberekkel találkoztam, akiknél ez a kérdéskör a beszélgetés és érdeklődés fő témája, azt kellett gondolnom, hogy nem normálisak, hanem szegények és boldogtalanok, talán betegek. Úgy sajnálom ezeket a szerencsétleneket, tettem hozzá, ha róluk beszéltem – és fiatal hallgatóim nevetésükkel oldották föl a megjegyzés komolyságát – mintha egy olyan tragikusan groteszk külsejű gyermeket látnék, akinek a feje egy méter kerületű. Ezek szegény teremtmények, testvéri könyörületet érzünk irántuk, és imádkozunk, hogy kigyógyuljanak szomorú betegségükből. És semmiképpen sem igazibb férfiak és nők azoknál, akik nem a szexualitás megszállottjai.

A győzelem eszközei

Fontoljuk csak meg, hogy milyen eszközeink vannak nekünk, keresztényeknek ebben a küzdelemben a tisztaságért. Mi egészséges, erős és normális férfiak és nők vagyunk, de nem angyalok. Teljes szívemből tisztelem az angyalokat, és bensőséges kapcsolatot érzek Isten seregeivel, de más az ő természetük, mint a mienk és így nem volna helyes hozzájuk hasonlítani magunkat.

Az érzékiség légköre az élet számos területén elterjedt, ami – kéz a kézben a hitbeli dolgokban való tájékozatlansággal – arra csábít sokakat, hogy bármilyen eltévelyedést igazoljanak, vagy legalábbis minden szabados szokást közömbösen fogadjanak.

Nekünk olyan tisztának kell lennünk, amilyenek csak tudunk lenni, tisztelnünk kell testünket, de félelem nélkül, mert a nemiség szent és nemes, Isten teremtő erejében való részesedés a házasságban. Ezen a módon, tisztán és görcsösség nélkül fogtok tanúságot tenni arról viselkedésetekkel, hogy a szent tisztaság lehetséges és szép.

Elsősorban arra fogunk törekedni, hogy érzékenyebbé tegyük lelkiismeretünket. Mély és megfelelő lelki képzettséget kell szereznünk, hogy meg tudjuk különböztetni az érzékeny lelkiismeretet – amely igazi isteni kegyelem – az aggályos lelkiismerettől, ami teljesen más.

Nagy gonddal védjétek a tisztaságot más erényekkel együtt – mint a szemérmesség és a visszafogottság – amelyek védelméül szolgálnak. Ne legyetek könnyelműek a viselkedésetekben, hanem ügyeljetek minden olyan külső és belső magatartási szabályra, amelyek hatékonyan segítenek abban, hogy ne veszítsük el istenadta méltóságunkat: az érzékeket és a szívünket figyelmesen őrizzük, legyen bátorságunk ahhoz, hogy gyávák legyünk, vagyis meneküljünk el a csábító alkalmak elől. Járuljunk gyakran a szentségekhez, különösen a szentgyónáshoz; legyünk teljesen őszinték lelki vezetőnkhöz; hibáinkat bánjuk meg töredelmesen, és vezekeljünk értük. Mindezt pedig járja át a Szűzanya iránti áhítat, hogy kieszközölje számunkra a szent és tiszta élet ajándékát.