Pontlista

A szív teljes odaadása

Minduntalan arra kell titeket emlékeztetnem, hogy keresztény kötelességeitektől eltávolodva nem lesztek boldogok. Ha elhagynátok őket, csak emésztő lelkifurdalás maradna bennetek, és szánalmas emberek volnátok. Még a némi örömöt szerző és megengedett hétköznapi dolgok is keserűvé válhatnak, savanyúvá, mint az ecet, undorítóvá, mint a hánytatószer.

Bízzuk magunkat az Úrra, ti is, én is: Uram, küzdeni akarok, és tudom, hogy te nem vesztesz csatát; és ha csatát vesztek, tudom miért: mert eltávolodtam tőled! Vezess kézen fogva, ne bízz bennem, tarts erősen!

Azt fogjátok gondolni: De atyám, én olyan boldog vagyok, és nagyon szeretem Jézus Krisztust! Ha törékeny agyagból vagyok is, az Úr és Isten Anyja segítségével szent akarok lenni! Nem kételkedem benned, mégis szeretnélek arra inteni, hogy egyszer talán majd nehezebb lesz.

Ugyanakkor szeretnélek ismét arra emlékeztetni, hogy egy keresztény élete – a tiéd és az enyém – szeretetből való élet. A szívünket szeretetre teremtették. És ha ezért a szeretetért megvonnak tőle egy tiszta és nemes tárgyat, az megbosszulja magát és a szív nyomorúsággal telítődik. Az igazi istenszeretet – és következésképpen a tiszta élet – ugyanolyan messze van az érzékiségtől, mint a szentimentalizmustól, a hidegségtől vagy a keményszívűségtől.

Szomorú dolog szívtelennek lenni. Sajnálatra méltó emberek, akik sosem tanulták meg, hogy gyöngéden szeressenek. Mi keresztények a Szeretetbe vagyunk szerelmesek. Az Úr nem akarja, hogy mi szárazak és merevek legyünk, mint az élettelen anyagok. Azt akarja, hogy szeretete átitasson bennünket! Aki Isten kedvéért lemond az emberi szerelemről, az minden más, csak nem szomorú, boldogtalan, bénult szárnyú különc, aki a tiszta szeretet nagylelkűségét visszautasítja.

Az emberi szeretet és a tiszta élet

Már sokszor elmeséltem nektek, – és ezt mindenki megtudhatja – hogy szeretem a népdalokat, mikor az Úrral beszélgetek. Ezek általában a szerelemről szólnak, és nagyon tetszenek nekem. Mivel az Úr engem és közületek egyeseket teljesen magának akart, ezért az oly szépen megénekelt emberi szeretetet átértelmezzük az istenszeretetre. Az Énekek énekében is így tanít bennünket a Szentlélek, és minden idők nagy misztikusai ugyanezt tették.

Halljátok Avilai Szent Teréz versét: Ha azt kívánod, hogy tétlen maradjak, / úgy pihenek, és nyugalmam öröm, / Ha kedvedért dolgoznom kell keményen, halálomig is azt teszem / Csak azt mondd meg, hogyan? Mondd, hogy hol és mikor? / Ó én édes szerelmem, kérdezlek epedve,/ teneked én mire való vagyok?21 Vagy Keresztes Szent János éneke, amely oly csodásan szól: Egy ifjú pásztor mindig elmerült, nincs kedve sem, nyugalma sem, a pásztorlányra gondol szüntelen / szívére nagy szerelme nehezült22.

Mély tiszteletet és kimondhatatlan nagyrabecsülést érzek a tiszta emberi szerelem iránt. Elképzelhető az, hogy szüleink szent, nemes vonzalmát ne tudnánk becsülni, amelynek nagy részben köszönhetjük az Istenhez fűződő barátságunkat? Megáldom e szeretetet mindkét kezemmel, és ha kérdezték, miért mondom, hogy mindkét kezemmel, rögtön azt feleltem mindig, mert nincs négy kezem.

Áldott legyen az emberek szerelme! De az Úr tőlem többet kívánt. És – ezt tanítja a katolikus teológia – ha valaki önmagát a mennyország kedvéért egyedül Jézusnak adja és Jézus által minden embernek, az több a házastársi szeretetnél, bár a házasság szentség, sacramentum magnum23, nagy szentség.

Mindenesetre, mindenkinek igyekeznie kell a maga helyzetében, – akár egyedülálló, akár házas, akár özvegy, akár pap –, hogy tisztaságát finom érzéssel őrizve élje, mert ez mindenki számára erény, és mindenkitől harcot követel, körültekintést, gyöngédséget, erőt és olyan bensőségességet, amit csak akkor fogunk megsejteni, ha a megfeszített Krisztus szerető szívéhez közeledünk. Ne legyetek aggodalmaskodók, ha valamikor kísértés szorongat titeket; mert az érzés is más, és a beleegyezés is más. A kísértést Isten kegyelmével könnyen el lehet utasítani. De soha ne álljunk szóba vele!