Pontlista

A mértékletesség gyümölcsei

A mértékletesség annyit jelent, hogy önmagunk urai vagyunk. Nem minden ragadhat zabolátlan árként magával, amit testileg, vagy lelkileg átélünk; tudnom kell, hogy nem tehetek meg akármit, amire képes vagyok. Bár kényelmesebb, hogy az úgynevezett természetes ösztönök vizein hagyjuk magunkat sodródni, de az út végén csak a szomorú egyedüllét vár saját nyomorúságunkkal.

Milyen sokan vannak, akik nem tagadnak meg semmit gyomruktól, szemüktől, kezüktől, és attól is idegenkednek, hogy meghallgassák, ha tisztaságról beszélnek nekik. A nemzőerőt – amely Isten adománya, hogy teremtő erejének részesei legyünk és önmagában magasztos dolog – rosszul használják fel, puszta eszközül önzésük szolgálatában.

Nem szívesen beszélek a tisztátalanságról. Szívesebben vizsgálom azt, hogy a mértékletesség milyen gyümölcsöket terem és az embert úgy szeretném látni, mint valódi embert, akit nem befolyásol az értéktelen csillogás, mint a szarkát. Az ilyen ember le tud mondani mindarról, ami lelkének kárára van, és tisztában van azzal is, hogy ezzel a lemondással csak látszólag hoz áldozatot: hiszen egy áldozatos élet sok béklyótól szabadítja meg, és szíve legmélyén megízlelheti Isten teljes szeretetét.

Ilyenkor az élet visszanyeri mértéktelenség által elhomályosított színeit, és ismét lehetővé válik számunkra, hogy másokkal törődjünk, másokkal megosszuk javainkat és fogékonyak legyünk az igazán nagy dolgok iránt. Az ilyen mértékletesség segíti a lelket abban, hogy józan, szerény és megértő legyen; könnyen és magától értetődően hajlik a tartózkodó magatartásra, ami azért vonzó, mert érezteti az értelem uralmát. A mértékletesség nem beszűkülést jelent, hanem távlatokat nyit. A beszűkülést sokkal inkább a mértéktelenség teremti, hiszen a szív saját magát dobja oda, amikor szánalmas módon elcsábul az első üres csinnadrattára.

Azt mondhatjuk, hogy Urunk úgy áll küldetéséhez, amelyet Atyjától kapott, hogy mindig az adott napnak él, és ahogy az őt hallgatókat tanítja isteni szavaival: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit egyetek, se a testetek miatt, hogy mibe öltözzetek. Az élet több az eledelnél, és a test a ruházatnál. Nézzétek a hollókat! Nem vetnek, nem aratnak, nincs kamrájuk, nincs magtáruk, és az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti akárhány madárnál! (…) Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek! Nem fonnak és nem szőnek; mégis, mondom nektek: Salamon teljes dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vetik, Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek13!

Mennyi gondot, mennyi aggódást takaríthatnánk meg, ha erősek volnánk a hitben, és jobban bíznánk az isteni gondviselésben! Ha bizonyosabbak lennénk az isteni segítségben, amely soha sem hagy bennünket cserben! Akkor nem emésztene a sok gond, mert az Úr szava szerint ezeket a pogányok keresik14, vagyis azok, akiknek nincs érzékük a természetfölöttiek iránt. Barátként, papként, atyátokként szeretném minden élethelyzetre vonatkozóan emlékezetetekbe idézni a bizakodást, hiszen Isten irgalmából mindannyian Atyánk gyermekei vagyunk, aki mindenható, az égben és a szívetek mélyén lakik. S ezért, mintha tűzzel tenném, szeretném szívetekbe írni, hogy földi utunkon – belsőleg elszakadva oly sok, állítólag nélkülözhetetlen dologtól – csak optimizmusra van okunk. Atyátok azonban tudja, hogy szükségetek van ezekre15, és ő majd gondoskodik mindenről. Higgyétek el, csak így élhetünk a teremtés uraiként16, és nem esünk abba az iszonyú szolgaságba, amelybe sokan mások, akik elfelejtik, hogy ők Isten gyermekei, és túlbuzgón tervezik a holnapot vagy egy későbbi időpontot, amikor talán már nem is élnek.

Ezért azt tanácsolom: ha mindig urai akartok maradni magatoknak, törekedjetek a teljes elszakadásra, félelem, meggondolások, gyanakvás nélkül. Személyes és családi kötelességeiteket teljesítve minden tisztességes földi eszközt tiszta szándékkal fogtok fölhasználni, és közben arra gondoltok majd, hogy Istent, az Egyházat, hazátokat és az egész emberiséget szolgáljátok. Mindig az vezessen, hogy nem az számít, megvan-e valami vagy nincs, hanem az, hogy keresztény hitünk igazsága szerint viselkedjünk, amely a teremtett dolgokat csak eszköznek tekinti. Vigyázzatok, ne essetek áldozatul a félrevezető látszatnak, nincs ezekben semmi véglegesen maradandó: Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek, és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be, és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is19.

Ha valaki boldogságát csak ennek a világnak a dolgaiban keresi, erőszakot követ el értelmes használatuk ellen, és lerombolja a Teremtő által akart rendjüket. Tanúja voltam már igazi tragédiáknak. Az ilyen emberek szíve szomorúan és kielégítetlenül bolyong, rosszkedvük nem szűnik, már a földön is rabszolgák, és éppen azoknak a javaknak áldozatai, amelyeket mérhetetlen fáradozás és nélkülözések árán sikerült összegyűjteniük. Mindenekelőtt azonban arra kérlek, ne feledjétek soha, hogy Isten nem lakhat olyan szívben, amely rendezetlen, alantas, értelmetlen szeretet sarába süllyedt. Senki sem szolgálhat két úrnak; mert vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy tiszteli az egyiket, a másikat pedig megveti20. Ezért másféle szeretet felé kell fordulnunk, amely boldoggá tesz bennünket (...), vagyis fordítsuk vágyainkat a magasság kincsei felé21.

Az elszakadás, amit Jézusra, példaképünkre tekintve hirdetek nektek, uralkodás. Semmi köze a kiabáló, tolakodó szegénységhez, ami csupán a lustaság és hanyagság álarca. Olyan legyen a ruházatod, amilyen helyzetedhez, környezetedhez, családodhoz, munkádhoz illik. Így öltöznek kollégáid is, te azonban Istenért öltözöl így, azzal a kívánsággal, hogy vonzó képe légy az igazi keresztény életnek, természetesen, hivalkodás nélkül. Ha törődünk ezekkel a dolgokkal – szeretném, ha megfogadnátok – inkább adjatok az ilyesmire túl sokat, mint túl keveset. Milyen lehetett Urunk viselkedése, milyennek gondolod? Elképzelted már, hogy milyen méltósággal viselhette varratlan köntösét, amelyet Mária valószínűleg sajátmaga szőtt? Emlékszel arra az esetre Simon házában, mikor Jézus szóvá tette, hogy nem adtak neki vizet, mielőtt asztalhoz ült?25 Természetesen Jézus mindenekelőtt azt akarja tanítani, amikor szóváteszi a hiányzó udvariasságot, hogy a szeretet a kis dolgokban mutatkozik meg igazán, de ugyanígy szeretné azt is tudtul adni, hogy a szokásos érintkezési formák őrá is vonatkoznak. Ezért fogunk – te és én – igyekezni a földi javaktól és kényelemtől való elszakadásért, hogy nem felejtkezünk el szerepünkről, és nem engedünk meg magunknak semmilyen különcködő viselkedést.

Annak a jeléül, hogy a földi dolgok urai és hűséges gazdái vagyunk Isten javainak – véleményem szerint – gondosan kell kezelnünk mindazt, amire szükségünk van, hogy sokáig megmaradjon, és jó állapotban tölthesse be a feladatát, ne menjen tönkre a gondozatlanságtól. Az Opus Dei házaiban egyszerű, kényelmes, de mindenekelőtt gondozott berendezést találtok, mert nem szabad a ház szegénységét a csúnyasággal és a piszokkal összetéveszteni. De nagyon jól megértem azt is, ha lehetőségeidnek, társadalmi helyzetednek és családod iránti kötelezettségeidnek megfelelően értéktárgyaid is vannak, amelyeket az áldozat és az elszakadás szellemében gondozol.

Már több mint huszonöt éve időnként meglátogattam egy karitatív intézményt, ahol szegényeket étkeztettek. Az odajáró koldusok egésznapi tápláléka az volt, amit ott kaptak. Tágas helyiség volt, és néhány jószívű nő tartotta fenn. Miután az első kiosztás megtörtént, más koldusok jöttek, hogy valamit nekik i jusson abból, ami megmaradt. Ebből a második csoportból föltűnt nekem egy koldus, mert egy ónkanál tulajdonosa volt! Előhúzta a zsebéből. és sóváran és kedvtelve nézte. Miután befejezte az evést, megint a kanalat nézte, és tekintete szinte diadalkiáltás volt: ez az enyém! Kétszer lenyalta, és elégedetten visszadugta a rajtalevő rongyok ráncai közé. A kanál igazán az övé volt! Ez a szerencsétlen – ágrólszakadt sorstársai közt – gazdagnak tartotta magát.

Ugyanabban az időben ismertem egy hölgyet a spanyol főnemességből. Istennél nincs az ilyesminek jelentősége, mert Ádám és Éva leszármazottaiként mindannyian egyenlőek vagyunk, gyenge teremtmények, akiknek erényei és hibái vannak, és ha Isten elhagy bennünket, a legnagyobb gaztettre is képesek. Mióta Krisztus megváltott bennünket, nem számítanak a különbségek, sem a fajta, sem a nyelv, sem a bőrszín, sem a származás, sem a gazdagság, mert mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Az a hölgy, akiről most beszélek nektek, nagyúri házban lakott, de napi szükségleteire elég volt néhány fillér. Ezzel szemben bőkezűen fizette kiszolgáló személyzetét, a maradékból segélyezte a rászorulókat, magától viszont sok mindent megvont. Sok mindene volt, amire mások nagyon vágyódnak, de sajátmaga szegény volt, áldozatkész és mindentől teljesen elszakadt. Értitek, amit mondani akarok nektek? Elég, ha az Írás szavaira gondolunk: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa26.

Ha ezt a lelkületet szeretnéd elérni, azt tanácsolom, érd be kevéssel a magad számára, másokkal viszont légy nagylelkű. Kerüld a fölösleges kiadásokat, amikor pazarlón, szeszélyből, hiúságból, kényelemszeretetből költekezel. Ne alakíts ki magadnak szükségleteket. Egyszóval tanulj Szent Páltól: Tudok szűkölködni, és tudok bővelkedni is; mindenütt mindent megszoktam: tudok jóllakni is, éhezni is, bővelkedni és nélkülözni is. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad27.

Nagy Szent Gergely azt írja: Mindannyian, akik a hitért való küzdelem helyére jöttünk, vállaljuk a gonosz lelkek elleni harcot. Az ördögöknek nincs tulajdonuk a világban; mivel tehát ruhátlanul jelennek meg, mi is ruhátlanul kell, hogy küzdjünk ellenük. Mert ha valaki ruhában küzd egy ruhátlannal, hamar földre teremtik, mivel ellenfele talál rajta valamit, aminél fogva megragadja. És mi mások a földi dolgok, mint ruhafélék?28