Pontlista

Őszinteség a lelki vezetésben

Elég jól ismeritek keresztényi kötelességeiteket ahhoz, hogy nyugodtan és állhatatosan járhassatok az életszentség útján; ugyanígy számítotok a legtöbb nehézségre is, mert ezek már az út elején fölismerhetők. Most pedig szeretném lelketekre kötni, hogy keressétek lelki vezető segítő irányítását, és bízzátok rá a dolgaitokat. Vágyatokat, hogy szentek legyetek, lelkiéletetek mindennapi kérdéseit, győzelmeiteket és vereségeiteket.

Legyetek mindig őszinték a lelki vezetőhöz. Mondjatok el mindent, nyíljatok meg neki egészen, köntörfalazás és félelem nélkül. Máskülönben a kezdetben sima és egyenes út egyre szövevényesebbé válik, és a végén torkotokon akad, ami kezdetben csekélység volt. Tévedés azt hinni, hogy valakinek a bukása nagyon váratlan esemény. Nem, valószínűleg öncsalás áldozata volt, és már a kiinduláskor hamisak voltak az alapelvei, vagy olyan sokáig élt lelki lazaságban, hogy lassanként eltűnt lelke tisztasága, és végül összeroppant az egyre növekvő bűnök súlya alatt. (…) Egyetlen ház sem omlik össze hirtelen, egyik pillanatról a másikra. Először néhány csepp szivárog be régi hiányosságok miatt vagy a lakók hanyagsága miatt a repedésekbe, és a tető apránként tönkremegy. Ha a lyukakat nem foltozzák be, ömlik be az eső (Cassianus, Collationes, 6, 17 (PL 49, 667-668)).

Ismeritek azt a történetet, amikor a cigány gyónni megy? Persze ez csak kitalálás, ami a valódi gyónásokban elhangzik, arról soha nem beszélnek, egyébként pedig én nagyon szeretem a cigányokat. Szegény fickó őszintén megbánta, amit tett: Plébános úr kérem, gyónom, hogy elloptam egy kötelet… – hát ez nem sok … – de volt a végén egy öszvér… és azon volt még egy kötél… és azon is volt egy öszvér… – és így tovább hússzor. Gyermekeim, így van ez velünk is: ha engedünk egy kötélnek, akkor jön a rossz hajlamok és nyomorúságok egész sorozata, lealacsonyítanak és megszégyenítenek. Így van ez másokkal való kapcsolatainkban is: alig észrevehető szeretetlenséggel kezdődik, de a végén jeges közömbösséggel fordítunk hátat embertársainknak.

Fogjátok el nekünk a rókakölyköket, mert feldúlják a szőlőt, a mi szőlőnket is, pedig a szőlőnk már virágzik (Én 2, 15). Légy hűséges, légy nagyon hűséges a kis dolgokban! Ha így próbálunk élni, megtanuljuk, hogy gyermeki bizalommal forduljunk Máriához. Nem említettem, – még az elején –, hogy nagyon kicsik vagyunk? – Mert csak azok az évek számítanak, amelyeket azóta teltek el, hogy elhatároztuk, Isten közelségében fogunk élni. Ezért nagyon sok értelme van annak, hogy nyomorúságunkban és kábulatunkban Isten Anyja fenséges, szent tisztaságának közelségét keressük, – hiszen ő a mi Anyánk is.

Hallgassatok meg egy másik, igazi történetet, szabad elmesélnem, mert nagyon régen történt, és kíméletlen közvetlensége segíthet nekünk. Lelkigyakorlatot tartottam egyszer több egyházmegyéből összegyűlt papoknak. Mindegyiküket fölkerestem együttérző, baráti módon, hogy elmondassák, ami a szívüket nyomja; mert a papoknak is szükségük van a testvéri segítségre és jó tanácsra. Elkezdtem beszélgetni egyikükkel, aki egyenes és szókimondó ember volt, és próbáltam tapintatosan, de nyomatékosan segíteni az őszinte megnyílást, hogy gyógyítsam szíve talán meglevő sebeit. Egyszer csak félbeszakított a következő szavakkal: „Nagyon-nagyon irigylem a szamaramat! Hét plébánián szolgált, és senki sem talált benne hibát… Bárcsak így szolgáltam volna én is!

Vizsgáld meg jól magad… Talán mi sem érdemeljük meg azt a dicséretet, amelyet ez a falusi plébános mondott a szamaráról. Sokat dolgoztunk, hellyel-közzel felelősség is volt rajtunk, ebben-abban sikerünk is volt… De ha Isten jelenlétében vizsgálod ezeket, valóban semmit sem kell megbánnod? Mindig szolgálni próbáltál Istennek és embertársaidnak, testvéreidnek? Vagy túl sokat törődtél önzéseddel, tekintélyeddel, büszkeségeddel, egészen földi, reménytelenül tünékeny sikereiddel?

Mindezt egészen kendőzetlenül mondom el, mert most megint Isten megbocsátását akarom kérni, és titeket is erre rábírni. Szemünk előtt van hűségünk hiányossága, minden hibánk, szánalmas voltunk, lanyhaságunk; mindegyikünknek megvan a maga egyéni története. Mondjuk hát az Úrnak egész szívvel Szent Péter bánatimáját: Domine, tu omnia nosti, tu scis quia amo te! – Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek! (Jn 21, 17) Szánalmas voltom ellenére! Veszem magamnak azt a bátorságot, hogy így alakítsam át: Tudod, hogy éppen szánalmas voltomért szeretlek, mert arra kényszerít, hogy rád támaszkodjam, mert te vagy az én erősségem: quia tu es, Deus, fortitudo mea (Zsolt 42, 2). És ezután a bűnbánati cselekedet után újból kezdünk.

Hogyan fogjuk nyomorultságainkat legyőzni? Ismétlem még egyszer, mert ez igen fontos: alázatossággal és őszinteséggel a lelkivezetésben és a gyónás szentségében. Menjetek azokhoz, akik lelketeket vezetik és nyissátok meg nekik szíveteket. Ne zárkózzatok be, mert ha a „néma ördög” megszáll, nehezen szabadultok meg tőle.

Bocsássátok meg erősködésemet, de feltétlenül szükségesnek tartom azt, hogy lelketekbe mintegy tüzes vassal égessétek bele: az alázat és – ennek közvetlen következménye – az őszinteség hoz magával minden más eszközt, és a győzelemnek alapvető feltétele. Ha a néma ördög egy lélekbe belopózik, megront mindent. De ha kidobják azonnal, minden jóra fordul: boldogok vagyunk és rendezetten folyik életünk. Éppen ezért legyünk egészen vadul őszinték, emellett persze jólneveltek is.

Egy dolgot szeretnék, hogy világos legyen: nem annyira a szív és a test miatt aggódom, hanem az önteltség miatt. Legyetek alázatosak! Ha úgy vélitek, hogy igazatok van, még igen messze vagytok tőle. Fogadjátok a lelkivezetést nyitott szívvel, ne zárjátok be, mert különben, – ismétlem – behatol a néma ördög, és nehéz őt kiűzni.

Emlékeztek-e arra a szegény ördögtől megszállottra, akit a tanítványok nem tudtak meggyógyítani? Csak az Úr volt erre képes, ima és böjt által. És a Mester három csodát vitt végbe ezzel. Először: a boldogtalan ember ismét hallott, mert amíg a néma ördög uralkodik rajta, a lélek nem akar hallani, másodszor: elkezdett beszélni; harmadszor: az ördög elhagyta szegényt.

Azt tegyétek le a gyóntató elé legelőször, amit legszívesebben el szeretnétek rejteni. Takarodjon a néma ördög! Különben úgy jártok majd, mint egy lavinával: egy apróságból, ha elég sokáig gurítják ide-oda, óriási labda lesz, amelybe be vagytok zárva. De minek? Nyissátok ki a szíveteket! Ha őszinték vagytok, biztosítalak titeket, rátaláltok arra a boldogságra, amelyet az ad, hogy hűségesek vagytok keresztény utatokhoz. Világosság és egyszerűség kell okvetlenül. Lelkünket szélesre kell kitárnunk, hogy Isten napja és minden szeretet legnagyobbja behatolhasson.

A hiányos őszinteséget nem mindig rosszakarat okozza. Néha egy lelkiismereti tévedés is lehet a háttere. Egyes emberek lelkiismeretüket úgy alakították – torzították el, hogy hallgatásukat és az egyszerűség hiányát tartják helyesnek: azt hiszik, hogy jobb nem szólni. Ez még képzett emberekkel is előfordul, akiknek tudomásuk van Isten és a vallás létezéséről. Talán éppen ezért vannak meggyőződve arról, hogy jobb hallgatni. De tévednek. Mindig szükséges az őszinteség. Itt nincs semmilyen jó kifogás. Befejezzük ezt a beszélgetést, amely számunkra – számodra és számomra – az Atyához való imádság ideje volt, és kérjük kegyelmét, hogy örömteli igenléssel valósítsuk meg a tisztaság keresztény erényét.

Kérjük ezt Szűz Mária közbenjárásával is, aki a szeplőtelen tisztaság. Hozzá – tota pulchra! – fordulunk, és emellett követni fogjuk azt a tanácsot, amelyet sok évvel ezelőtt adtam azoknak, akik nyugtalankodtak napi küzdelmükben, amikor az alázatosság, a tisztaság, az őszinteség, az öröm és nagylelkűség erényéért harcoltak: Úgy tűnik, hogy életed minden bűne ismét feltámad. Ne veszítsd el bátorságodat. Éppen ellenkezőleg: kiálts Anyádhoz, Szűz Máriához gyermeki hittel és bizalommal. Ő megszerzi lelked nyugalmát27.