Pontlista

Istent hordozni testünkben

Mindig elszomorított, ahogyan sok ember – nagyon sok – mindig visszatérő és fő témává akarja tenni a tisztátalanságot. Gyakran meg kellett állapítanom, hogy ezáltal éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit akartak. Ezt a szuroknál is ragacsosabb témát ismételgetve képesek eltorzítani az emberek lelkiismeretét komplexusok és szorongások által, mintha a tisztaság a lélek számára szinte legyőzhetetlen akadályt jelentene. Ez nem a mi módszerünk. Nekünk a szent tisztaságról pozitívan és világosan kell beszélnünk, illedelmesen és érthetően.

Erről gondolkozni annyit jelent, mint a szeretetről beszélgetni. Ebben segít nekem, – amint az előbb mondtam – ha Urunk legszentebb emberségéhez fordulok, ha elmerülök Isten kimondhatatlan üdvözítő tettében, aki megalázkodott egészen az emberré válásig. És irántunk való szinte őrült szeretetében nem utasította vissza megaláztatásként, hogy magára vegye nyomorúságos, esendő testünket, a bűnt kivéve. Önkiüresítése nem lealacsonyodás, hanem ezáltal fölemel és megistenít minket testben és lélekben. Szeretetének hívására igennel válaszolni, és tiszta, izzó, rendezett szeretettel viszonozni – ez a tisztaság erénye.

Szavainkkal és tetteink tanúságával oda kell kiáltanunk a világnak: ne mérgezzük meg szívünket, mintha a legalantasabb ösztönök uralkodnának rajtunk, mint a szegény állatokon! Egy keresztény író ezt így magyarázza: Gondoljátok meg, hogy az emberi szív nem kicsiny, mert olyan sokat tud befogadni. Nagyságát ne fizikai kiterjedésével mérjétek, hanem gondolatainak erejével, amelyek oly sok igazság ismeretéhez képesek jutni. Az Úr számára utat lehet építeni, hogy Isten igéje és bölcsessége bejöhessen. Készítsétek elő az Úr útját tisztességes viselkedés, szeplőtlen tettek által: egyengessétek az ösvényt, hogy Isten Igéje bennetek botlás nélkül járhasson, megajándékozzon titkainak és érkezésének ismeretével14.

A Szentírás tanít minket, hogy a megszentelődésnek ez a nagyszerű műve, a Vigasztaló rejtett és nagyszerű hatása a lélekben és a testben megy végbe. Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? – kiált föl az apostol. Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nő tagjává tegyem? (…) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben15.

Sosem fáradtam el az imáról és Isten kegyelméről beszélni. Amikor 1930-ban, fiatal pap koromban sokan jöttek hozzám minden társadalmi körből – akadémikusok, munkások, gazdagok és szegények, egészségesek és betegek, papok és világiak – azzal a vággyal, hogy közelebb kerülhessenek az Úrhoz, mindig csak egyet tanácsoltam nekik: imádkozzatok! És ha valaki azt válaszolta, hogy azt sem tudja, hogyan kezdje el, azt ajánlottam neki, képzelje magát Isten jelenlétébe, és pontosan így panaszolja el Neki a nyugtalanságát, szorongását: Uram, nem tudom megtenni! Ezekből a szerény vallomásokból gyakran lett bensőséges kapcsolat Krisztussal, állandó érintkezés Vele.

Ennek már sok éve, és még mindig ez az egyetlen eszköz, amelyet ismerek. Ha nem tudsz imádkozni, menj Krisztushoz, ahogy a tanítványok is tették: Uram, taníts meg minket imádkozni!18 Akkor majd megtapasztalod, hogy a Szentlélek segítségünkre van gyöngeségünkben, mert nem tudjuk, miképpen kell kérnünk, amit kérünk; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal19, mert semmilyen szó sem képes azt a mérhetetlen mélységet kifejezni.

Isten szavának erősséget kell teremtenie bennünk! A tanácsot, amelyet papi munkám során mindig adtam, és adni fogok, nem én találtam ki. A Szentírásban vettem át én is: Uram, nem tudom hogyan kell Hozzád fordulnom! Uram, taníts meg minket imádkozni! És ekkor jön a Szentlélek szerető segítsége. Fény, tűz, forgószél formájában fellobbantja a lángot és képessé teszi arra, hogy meggyújtsa az isteni szeretet tüzét.

A legszentebb Szentháromság

Egyszerű, szép szóbeli imákkal kezdtük, amelyeket gyermekként tanultunk, és soha nem szeretnénk őket elhagyni. Ez a gyermeki ártatlansággal kezdett imádság most már széles, szelíd és biztos folyóként áramlik, mivel az ahhoz fűződő barátság nyomát követi, aki azt mondta: „én vagyok az út.”28 Ha így szeretjük Krisztust, ha szent vakmerőséggel abban a sebben keresünk menedéket, amelyet a lándzsa ejtett az oldalán, akkor beteljesedik a Mester ígérete: „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.”29

Ezután a szívnek már szüksége van rá, hogy mindegyik isteni Személyt külön megismerje és imádja. A lélek számára ez mintegy új felfedezés a természetfeletti életben; olyan, mint amikor egy kisgyermek apránként felfedezi a világot. A lélek szerető párbeszédet folytat az Atyával, a Fiúval és a Szentlélekkel. Nem esik nehezére hagyni, hogy az életadó Vigasztaló működjön benne, aki nekünk adja magát anélkül, hogy megérdemelnénk, és megajándékoz minket természetfeletti ajándékaival és erényeivel.