Pontlista

Jézus Krisztus a mi példaképünk, minden keresztény példaképe, ezt jól tudjátok: hiszen gyakran hallhattátok és elmélkedtetek róla. Apostoli munkátok közben, ebben az emberekkel való baráti kapcsolatban, amelyben érezni lehet Isten közelségét, sok embernek beszéltetek róla, második természetetekké lett. Megfelelő alkalmakkor pedig éltetek a testvéri feddés csodálatos eszközével, arra emlékeztetve és segítve őket, hogy viselkedésüket mérjék a mi elsőszülött testvérünk példájához, Mária fiáéhoz, az Istenanya fiáéhoz, a mi Anyánk fiáéhoz.

Krisztus a példakép. Ő maga mondta: discite a me1, tanuljatok tőlem; és én ma szeretnék nektek egy erényről beszélni, amely a keresztény életben bár nem az egyetlen és a legfontosabb, mégis olyan, mint a só, megóv a romlástól; egy erényről, amely próbaköve az apostoli léleknek: a szent tisztaság erényéről.

Jól tudjátok, hogy az istenszeretet a legfőbb erény. De a tisztaság a conditio sine qua non, elengedhetetlen feltétele annak, hogy Istennel belső párbeszédet alakítsunk ki. És ha nem óvjuk meg, és feladjuk a harcot, úgy vakok leszünk, és már semmit sem ismerünk föl, mert a testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered2 .

Fölbátorodva a Mester beszédétől, küzdeni akarunk a tiszta látás elnyeréséért: Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják Istent3. Az Egyház mindig úgy fogja föl ezeket a szavakat, mint tisztaságra való meghívást. Azok őrzik meg szívüket egészségesnek, írja Aranyszájú Szent János, akiknek egészen tiszta a lelkiismerete vagy azok, akikszeretik a tisztaságot. Isten látásához egyik erény sem olyan fontos, mint ez4.

Ne felejtsétek el, hogy akit megrontott a kéjsóvár érzékiség, az nem tud lelkiéletében előre haladni. Képtelen bármilyen jótettre, mint egy nyomorék, aki nem tud a lábára állni. Láttatok olyan beteget, aki előrehaladott csontritkulásban teljesen tehetetlenné vált? Olykor még a fejét sem tudja megmozdítani. A természetfölöttiekben is ugyanez történik azokkal, akik lebecsülik az alázatot, és gyávaságból átadják magukat a gátlástalan nemi életnek. Ezek nem látnak, nem hallanak, és nem értenek semmit. Bénák, és mintha elvesztették volna az eszüket. Ebben a kérdésben mindannyiunknak az Úrhoz és Isten Anyjához kell fordulnunk, kérve, hogy ajándékozzanak meg minket alázattal és kellő határozottsággal, hogy a gyónás isteni gyógyszerében keressünk menedéket. Ne engedjétek, hogy szívetekben gennyes góc képződjék, bármilyen kicsiny is. Öntsétek ki a szíveteket. Amíg a víz folyik, addig tiszta: de ha áll, visszataszító, iszapos pocsolya lesz, férgek melegágya. A tiszta élet megvalósítható, és öröm forrásává válik, ezt mindannyian ugyanúgy tudjátok, mint én; és ugyanúgy ismeretes számotokra az is, hogy olykor-olykor szükség van egy kis küzdelemre. Hallgassuk újból Szent Pál szavait: Mert belső emberi voltom szerint gyönyörűségemet találom Isten törtvényében, de más törvényt érzek tagjaimban, s ez küzd értelmem törvénye ellen, és a bűn törvényének rabjává tesz, amely tagjaimban van. Ó én szerencsétlen ember! Ki szabadít meg a halálnak testétől?17 Kiálts te még hangosabban, ha ahhoz van kedved, de ne túlozzunk: Sufficit tibi gratia mea18, elég neked az én kegyelmem, feleli az Úr nekünk.

Olykor feltűnt nekem, mennyire fénylik a sportoló szeme, mikor az akadály előtt áll, amellyel meg kell küzdenie. És sikerül neki! Nézzétek, hogyan győzi le a nehézségeket! Isten, a mi Urunk így tekint ránk. Szereti a küzdelmünket: mindig győztesek leszünk, mert soha nem vonja meg tőlünk mindenható kegyelmét. És mivel nem hagy bennünket cserben, nem számít, hogy küzdenünk kell.

Ez küzdelem, de nem lemondás. Örömmel mondunk igent, szabad és örömteli odaadással. Viselkedésed ne csak arra korlátozódjon, hogy ne ess el, és csak a bűnre vezető alkalmat kerüld; nem szabad, hogy ez csak hideg, számító „nem” legyen. Meggyőződtél arról, hogy a tiszta élet erény, és ezért ennek növekednie és tökéletesednie kell? Mégegyszer mondom: nem elég, hogy állapotunk szerint önmegtartóztatóak vagyunk. Hősies tisztaságban kell élnünk. Tehát pozitív beállítottságról van szó, amellyel az isteni hívásnak készséggel eleget teszünk: Praebe, fili mi, cor tuum mihi et oculi tui vias meas custodiant19, add nekem, fiam, szívedet, és szemed vigyázzon útjaimra.

És most kérdezlek: hogyan fegyverkezel fel erre a küzdelemre? Nagyon jól tudod, hogy ha mindjárt elkezded a harcot, akkor már meg is nyerted. Azonnal fuss el a veszély elől, amint a szenvedély első szikráját érzed, sőt még előbb. Azonnal beszélj lelki vezetőddel is. Jobb minél előbb, mert csak akkor nem fogsz veszíteni, ha teljes nyíltsággal elmondod. Ha ezt állandóan megismétled, szokásoddá válik, hajlammá, aminek könnyű engedni. Tehát küzdeni kell, hogy az erény természetünkké váljon, az önmegtagadásra való beállítottsággá, hogy ne taszítsuk el magunktól a legnagyobb szeretetet.

Gondolkozzatok Szent Pál tanácsán, amelyet Timóteusnak ad: Te ipsum castum custodi20, őrizd meg magadat tisztának, hogy mi is éberen és határozottan őrizzük a kincset, amelyet Isten reánk bízott. Hány embert hallottam panaszkodni életemben: Ha az elején ellenálltam volna! – mondják leverten és szégyenkezve.

A győzelem eszközei

Fontoljuk csak meg, hogy milyen eszközeink vannak nekünk, keresztényeknek ebben a küzdelemben a tisztaságért. Mi egészséges, erős és normális férfiak és nők vagyunk, de nem angyalok. Teljes szívemből tisztelem az angyalokat, és bensőséges kapcsolatot érzek Isten seregeivel, de más az ő természetük, mint a mienk és így nem volna helyes hozzájuk hasonlítani magunkat.

Az érzékiség légköre az élet számos területén elterjedt, ami – kéz a kézben a hitbeli dolgokban való tájékozatlansággal – arra csábít sokakat, hogy bármilyen eltévelyedést igazoljanak, vagy legalábbis minden szabados szokást közömbösen fogadjanak.

Nekünk olyan tisztának kell lennünk, amilyenek csak tudunk lenni, tisztelnünk kell testünket, de félelem nélkül, mert a nemiség szent és nemes, Isten teremtő erejében való részesedés a házasságban. Ezen a módon, tisztán és görcsösség nélkül fogtok tanúságot tenni arról viselkedésetekkel, hogy a szent tisztaság lehetséges és szép.

Elsősorban arra fogunk törekedni, hogy érzékenyebbé tegyük lelkiismeretünket. Mély és megfelelő lelki képzettséget kell szereznünk, hogy meg tudjuk különböztetni az érzékeny lelkiismeretet – amely igazi isteni kegyelem – az aggályos lelkiismerettől, ami teljesen más.

Nagy gonddal védjétek a tisztaságot más erényekkel együtt – mint a szemérmesség és a visszafogottság – amelyek védelméül szolgálnak. Ne legyetek könnyelműek a viselkedésetekben, hanem ügyeljetek minden olyan külső és belső magatartási szabályra, amelyek hatékonyan segítenek abban, hogy ne veszítsük el istenadta méltóságunkat: az érzékeket és a szívünket figyelmesen őrizzük, legyen bátorságunk ahhoz, hogy gyávák legyünk, vagyis meneküljünk el a csábító alkalmak elől. Járuljunk gyakran a szentségekhez, különösen a szentgyónáshoz; legyünk teljesen őszinték lelki vezetőnkhöz; hibáinkat bánjuk meg töredelmesen, és vezekeljünk értük. Mindezt pedig járja át a Szűzanya iránti áhítat, hogy kieszközölje számunkra a szent és tiszta élet ajándékát.

Ha véletlenül mégis elbukunk, azonnal talpra kell, hogy álljunk. Isten kegyelmével, amely nem fog hiányozni, ha alkalmazzuk az említett eszközöket, azonnal tartsunk bűnbánatot, alázatos őszinteséggel, és keressük a vezeklést, hogy egy pillanat veresége Jézus Krisztus nagy győzelmévé váljon.

Szokjatok hozzá, hogy a harcot már az erőd falától messzebb fölvegyétek. Nem szabad a rossz szakadékának szélén egyensúlyozni. Kellő határozottsággal kell elkerülnünk még a szándékát is annak, ami a rosszat okozhatja, és vissza kell utasítani a legkisebb szeretetlenséget is. Ezenkívül élnie kell bennünk a vágynak, hogy kitartó és gyümölcsöző keresztény apostoli munkát végezzünk, amelyhez alapként szükség van a szent tisztaságra, és ennek az apostolkodás az egyik jellemző gyümölcse is lesz. Végül szükséges, hogy az időt odaadó és felelősségünk tudatában végzett munkával kihasználjuk, és közben Isten jelenlétét keressük, mert sohasem szabad elfelejtenünk, hogy nagy áron lettünk megváltva, és a Szentlélek templomai vagyunk.

Milyen más tanácsot adhatnék még nektek? Nos, tegyétek mindazt, amit mindig tettek azok a keresztények, akik Krisztust valóban követni akarták, kezdve az elsőkkel, akik Jézus közvetlen közelségét átélhették: legyen rendszeres kapcsolatotok az Úrral az Eucharisztiában, gyermeki áhítattal forduljatok a Szűzanyához, legyetek alázatosak, mértéktartók, fékezzétek meg az érzékeket – nem kell megnézni, amit nem szabad kívánni – mondta Nagy Szent Gergely24, és vezekeljetek.

Azt fogjátok mondani, mindez olyan, mint a keresztény élet összefoglalása. Valóban, a tisztaságot, ami tulajdonképpen a szeretet, nem lehet elválasztani hitünk lényegétől: a szeretettől, ahogy mindig újból beleszeretünk Istenbe. Istenbe, aki megteremtett és megváltott minket, aki mindig megfogja a kezünket, akkor is, ha ez sokszor nem is tudatosodik bennünk. Nem tud cserbenhagyni bennünket: Sion azt mondta: „Elhagyott engem az Úr, és Uram megfeledkezett rólam.” Megfeledkezhetik-e csecsemőjéről az asszony, nem könyörül-e méhe magzatán?Még ha az meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad25. Nem töltenek el titeket örömmel ezek a szavak?