Pontlista

A Szép Szeretet Anyja

„Ego quasi vitis fructicavi…” „Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem”5 – olvastuk a mai mise olvasmányában. Bárcsak a Mária-tisztelet jó illata töltené el a lelkünket és minden keresztény lelkét, és segítene fenntartások nélkül bízni abban, aki mindig virrasztva vigyáz ránk.

„Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek.”6 Erre emlékeztet ma minket Szűz Mária. A szép szeretet, a tiszta élet és a gyöngéden érző, szenvedélyes szív tanítása szól hozzánk, hogy megtanuljunk hűségesek lenni az Egyház szolgálatában. Nem akármilyen szeretetről van szó, hanem a Szeretetről. Itt nincs árulás, sem számítás, sem felejtés. Szép szeretet, mert forrása és célja a szentháromságos Isten, aki maga a Szépség, a Jóság és a Nagyság.

Ám szó van itt félelemről is. Én nem tudok más félelmet elképzelni, mint a Szeretettől való elszakadás félelmét, hiszen Isten nem gátlásos, félénk vagy langyos odaadást vár, hanem azt akarja, hogy merészek, bátrak és finom lelkek legyünk. A félelem, amelyről a szentírási rész szól, egy másik igét juttat az eszünkbe: „kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam.”7

Ez előfordulhat, ha az ember nem értette meg teljes mélységében, hogy mit jelent Istent szeretni. A szív ugyanis ilyenkor hagyja, hogy olyan dolgok vezessék, amelyek nem az Úrhoz vezetnek, és elveszítjük őt szem elől. Máskor maga az Úr rejtőzik el előlünk, de ő tudja, hogy miért. Arra ösztönöz, hogy még nagyobb igyekezettel keressük őt, és amikor újra megtaláljuk, boldog örömmel kiáltunk fel: „megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem.”8

„Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.”10 Mily bölcsen adta az Egyház e szavakat a Szűzanya ajkára, hogy mi, keresztények el ne feledkezzünk róluk. Ő a biztonság, a szeretet, amely soha nem hagy magunkra a bajban, a mindig nyitva álló menedék, a kéz, amely mindig gyengéden simogat és vigasztal.

Egy korai Egyházatya írja, hogy igyekeznünk kell gondolatainkban és emlékezetünkben élénken őrizni Isten Anyja életének eseményeit.11 Valószínűleg gyakran lapozgattatok orvostudományi, matematikai vagy más könyveket. Ezek összefoglalják azokat az alapvető megoldásokat vagy teendőket, amelyekre sürgős esetekben szükség lehet, hogy ne kövessünk el hibát.

A mi Anyánk

A gyermekeknek, főleg amíg kicsik, sokszor jár a fejükben az, hogy a szüleik mit tegyenek meg értük, és közben megfeledkeznek arról, hogy a gyermeki szeretet őket mire kötelezné. Mi, gyermekek, általában a saját érdekeinket tartjuk szem előtt, bár – amint már említettük – ezt az anyák nem veszik annyira zokon, hiszen a szívük tele van szeretettel, a legjobb szeretettel: azzal, amely úgy ad, hogy nem vár érte viszonzást.

Így van ez Szűz Máriával, a mi Anyánkkal is. De ma, istenanyaságának ünnepén mélyebben magunkba kell néznünk. Fájnia kell, ha azt látjuk, hogy nem vagyunk kellőképpen figyelmesek ez iránt a jó Anya iránt. Ezért megkérdezlek titeket és magamat is: hogyan tiszteljük őt?

Térjünk vissza a földi édesanyákkal kapcsolatos mindennapi tapasztalatainkhoz. Mire vágyik egy anya gyermekétől, aki hús a húsából és vér a véréből? Leginkább arra, hogy közel legyen hozzá. Amikor a gyermek felnő, és már nem lehet mellette, az anya türelmetlenül várja, hogy hírt kapjon róla, és minden érdekli, ami a gyermekével történik, legyen az egy enyhe betegség vagy egy fontos esemény.