Pontlista

Szemléljük most szent Anyját, aki nekünk is édesanyánk. A kereszt mellett imádkozik a Kálvárián. Ez nem új nála, mindig imádkozott, míg a háztartás mindennapi kötelességeit teljesítette. A földi dolgok között Istennel egyesülve élt. Krisztus, perfectus Deus, perfectus homo8, tökéletes Isten és tökéletes ember, azt akarta, hogy Anyja is – a legmagasztosabb teremtmény, a kegyelemmel teljes – erősítsen meg bennünket abban a törekvésünkben, hogy szemünket mindig az isteni szeretetre irányítsuk. Emlékezzetek az angyali üzenet eseményére: amikor megjelent az arkangyal, hozva az égi üzenetet, hogy Mária lesz Isten Anyja, őt imába merülve találja. Mária teljes összeszedettségben imádkozik az Úrhoz, amikor Gábriel szól hozzá: Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled9. Pár nappal később, az ujjongás szavai törnek elő a Magnificat-ban, ebben a máriás énekben, amelyet a Szentlélek ajándékozott nekünk, a hűséges Szent Lukács által, és amely Szűz Mária Istennel való folyamatos kapcsolatának a gyümölcse.

Édesanyánk sokat elmélkedett azoknak az ószövetségi szent férfiaknak és asszonyoknak szavain és cselekedetein, akik a Megváltót várták. Csodálta Isten számtalan, csodáját, tékozló irgalmasságát népével, amely oly sokszor hálátlan volt. Mária elgondolkozott az égi szeretet állandóan megújuló gyengédségén, és szeplőtelen szívéből feltör a szeretet: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát10. Ennek a jó Anyának a gyermekei, az első keresztények, tanultak tőle, és nekünk is tanulnunk kellene tőle.

Minden Mária-ünnep fontos, mert általuk az Egyház alkalmat kínál nekünk arra, hogy tettekkel mutassuk ki szeretetünket Szűz Mária iránt. De ha ki kellene választanom egyet közülük, akkor a mai lenne az: Szűz Mária istenanyaságának ünnepe.

Ebben az ünnepben hitünk több lényeges titkát szemlélhetjük: az Ige megtestesülését, amely a Szentháromság három személyének műve. Azáltal, hogy szeplőtelen méhében emberi testet öltött az Úr, Mária, aki az Atyaisten lánya, a Szentlélek Isten mátkája és a Fiúisten anyja lett.

Amikor Szűz Mária szabadon igent mondott arra a tervre, amelyet a Teremtő kinyilatkoztatott neki, az isteni Ige felvette az emberi természetet: értelemmel felruházott lelket és testet, amely Mária legtisztább méhében öltött formát. Az isteni és az emberi természet egyetlen személyben egyesült: Jézus Krisztusban. Ő valóságos Isten és a megtestesülés pillanatától kezdve valóságos ember; öröktől fogva az Atya Egyszülötte és a megtestesülés pillanatától kezdve emberként Mária igazi gyermeke. Ezért Szűz Mária anyja a megtestesült Igének, a Szentháromság második Személyének, aki örökre felvette az emberi természetet, anélkül, hogy a két természet keveredne benne. Így Máriát bátran hívhatjuk Isten Anyjának: ez a megnevezés gyönyörű dicséret, amely kifejezi legnagyobb méltóságát.

A keresztény nép hite

Mária istenanyaságát mindig szilárd hit övezte. Azokkal szemben, akik tagadták, az Efezusi Zsinat így nyilatkozott: „Ha valaki nem vallja, hogy az Emmánuel valóságos Isten, minek következtében a szent Szűz Istenszülő (mert test szerint szülte Isten testté lett Igéjét), az legyen kiközösítve.”1

A történelem megőrizte számunkra azok visszaemlékezését, akik szemtanúi voltak a keresztények örömének e világos és egyértelmű döntések felett, amelyek megerősítették mindannyiuk hitét: „Efezus város egész népe kora reggeltől késő estig kitartóan várt a döntésre. [...] Amikor megtudták, hogy a káromlás okozóját elítélték, mindannyian egyhangúlag elkezdték dicsőíteni Istent és magasztalni a Zsinatot, amiért a hit ellensége megbukott. Amikor kijöttünk a templomból, mindannyiunkat fáklyákkal kísértek haza. Éjszaka volt: az egész város ki volt világítva, és örömmámorban úszott.”2 Így írta le a történteket Alexandriai Szent Cirill, és nem tagadom, hogy a jámborság e megnyilatkozása még tizenhat évszázad távlatából is mélységesen megindít.

Adja meg Isten, a mi Urunk, hogy ugyanez a hit lángoljon a szívünkben, és mi is hálás dicsőítő énekbe kezdhessünk, mert azáltal, hogy a Szentháromság kiválasztotta Máriát, hogy Anyja legyen Krisztusnak – aki Ember, akárcsak mi –, mindannyiunkat anyai oltalma alá helyezett. Mária Isten Anyja és egyben a mi Anyánk.

Most pedig folytassuk az elmélkedést Mária istenanyaságának misztériumáról az ima csendjében, egy lelkünk mélyéről fakadó vallomással: „Ó, Szűz és Istenanya! Akit az egek sem képesek befogadni, a Te méhedben vett szállást, hogy emberi testet öltsönt.”13

Az Egyház mai liturgiájában pedig ezt imádkozzuk: „Boldog asszony Szűz Mária: méhében hordozta az örök Atya Fiát.”14 Régi és új, emberi és isteni felkiáltás ez. Olyan, mintha az Urat úgy üdvözölnénk, mint ahogy néhány helyen az embereket szokás dicsérni: áldott legyen az Anya, aki téged szült!