Pontlista

Az Evangélium így folytatódik: A farizeusok odaküldték hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal, és azt mondták neki: Mester4. Nézzétek, milyen hazug módon nevezik mesternek, mintha csodálói és barátai lennének, olyan címet adnak neki, mint akik azt várják, hogy valamiben tanítsa őket. Magister, scimus, quia verax es5, tudjuk, hogy te igazmondó vagy... Micsoda képmutatás! Lehet-e ennél alattomosabbnak lenni? Tehát legyetek éberek. Ne legyetek gyanakvóak, se bizalmatlanok, de érezzétek vállatokon a bárány terhét – gondoljatok a jó pásztor képére a katakombákban – , és ne csak egyetlen lélek terhét, hanem az egész Egyházét, az egész emberiségét.

Ha ezt a felelősséget eltökélten magatokra veszitek, bátrak és okosak lesztek, Isten ügyének méltó védelmezői és hirdetői. Világos, egyértelmű magatartásotok rokonszenvet kelt sok emberben, és tisztelettel tekintve rátok, mesternek fognak titeket hívni – noha nem ez a szándékotok, hiszen nem keresünk földi dicsőséget. De ne csodálkozzatok, ha a sok ember közt, akik közelednek hozzátok, olyanokra is bukkantok, akik csak hízelegni akarnak. Jól véssétek emlékezetetekbe, amit már annyiszor mondtam nektek: se rágalom, se gyűlölködő pletykák, se embertől való félelem, sem a mit mondanak majd?, legkevésbé a képmutató behízelgés nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy teljesítsük kötelességünket.

Az Egyház Anyja

Szívesen képzelem el azokat az éveket, amikor Jézus Édesanyja mellett volt, amelyek az Úr földi életének legnagyobb részét teszik ki. Magam előtt látom őt kisgyermekként, amint Mária vigyáz rá, puszit ad neki, játszik vele. Látom őt Mária és földi édesapja, József szerető tekintetétől kísérve felcseperedni. Milyen gyengéden és figyelmesen gondoskodhatott a gyermek Jézusról Szűz Mária és a szent pátriárka, és közben – csendben – mennyi mindent tanulhattak tőle! A lelkük egyre hasonlóbbá vált Fiuk, az ember és Isten lelkéhez. Ezért Mária – és utána József – úgy ismeri Krisztus szívének érzéseit, mint senki más, így bennük találjuk meg a legjobb utat – azt is ki merem mondani, hogy az egyetlen utat – a Megváltónkhoz.

„Éljen mindegyikőtökben Mária lelke, hogy dicsőítsétek az Urat; éljen mindenkiben Mária szelleme, hogy örüljetek Istenben – írta Szent Ambrus, egyházatya, aki egy elsőre merésznek tűnő gondolatmenettel folytatja, amely ugyanakkor a keresztény élet számára világos lelki értelemmel bír. – Bár Jézusnak testi értelemben egy édesanyja van, a hit szerint Krisztus mindannyiunk gyümölcse.”12

Ha azonosulunk Máriával, ha utánozzuk az erényeit, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Krisztus a kegyelem által sokak lelkében megszülessen, akik azután a Szentlélek működése által azonosulnak majd vele. Szűz Mária példáját követve bizonyos módon részesedünk lelki anyaságából: hozzá hasonlóan csendben, észrevétlenül, szinte szavak nélkül, keresztény magatartásunk hiteles és következetes tanúságtételével, nagylelkűen ismételve Mária „fiat” ját, amelyet Istenhez fűző bensőséges kötelékként állandóan megújítunk.

A Szűzanya iránti nagy szeretete és teológiai ismereteinek hiányossága vitt rá egy derék férfit, hogy elmeséljen nekem egy történetet, amelyet most továbbadok nektek, mert minden egyszerűségével együtt egy kevéssé tanult ember esetében érthető.

„El kell mondanom valakinek – kezdte –: értse meg, hogy mennyire elszomorítanak bizonyos dolgok napjainkban. A most zajló Zsinat előtt és alatt javaslatot tettek rá, hogy a megvitatandó témák között szerepeljen a »Szűzanya kérdése«. Csak így, mint téma. Hát így beszélnek a gyermekek az édesanyjukról? Ezt a hitet vallották mindig is a hívők? Mióta vált a Szűzanya iránti szeretet »témává«, amellyel kapcsolatban meg lehet vitatni, hogy célszerű-e?

Ha valami ellentétes a szeretettel, az éppen a szűkkeblűség. Nem szégyellek nyíltan beszélni – folytatta –, mert ha nem tenném, úgy érezném, hogy azzal megsérteném a Szent Szüzet. Arról vitatkoztak, hogy helyes-e Máriát az Egyház Anyjának nevezni. Képtelen vagyok több részletbe bocsátkozni. De Isten Anyja, aki ezért minden kereszténynek is Anyja, hogy ne lenne Anyja az Egyháznak is, amely mindazoknak a közössége, akik Krisztusban, Mária Fiában megkeresztelkedtek és újjászülettek?

Képtelen vagyok megérteni – folytatta –, hogy miért ez a kicsinyesség, hogy nem akarják megadni ezt a dicsérő címet a Szűzanyának. Az Egyház hite egészen más! Isten Anyja mint »téma«… Vajon a gyermekek számára »téma« az édesanyjuk iránti szeretet? Egyszerűen csak szeretik. Ha jó gyermekek, akkor nagyon szeretik. Témáról – vagy sémáról – idegenek beszélnek, akik a kérdést egy megvizsgálandó problémaként kezelik.” – Eddig tartanak e hívő és egyszerű ember szavai, amelyek jószándékúak és jámborak, még ha nem is igazságosak.