Pontlista

Ezután itt az ideje annak, hogy égi Anyádhoz könyörögj, vegyen a karjába, és irányítsa rád Fia irgalmas tekintetét. Kezdj el mindjárt konkrét jóföltételeket megfogalmazni: irtsd ki végre ezt vagy azt a kis dolgot, bármennyire fáj is. Ismered őket, Isten is ismeri: gőg, érzékiség, a természetfölötti látásmód hiánya. Ezek összefognak, és azt suttogják neked: de hiszen az ilyesmi szóra sem érdemes! Micsoda apróságok! Ne állj szóba a kísértéssel, mondd neki azt: én ebben is, mert ez isteni követelmény, odaadó akarok lenni! Nagyon igazad lesz, ha így gondolkozol, mert a szeretet a kis dolgokban mutatkozik meg igazán. A legkeményebb áldozatok azok közt, amelyeket az Úr kér, rendszerint az egészen kicsinyek. Ezek olyan rendszerességet kívánnak, és olyan nagy a jelentőségük, mint a szívverésnek.

Hány anyát ismertél már, aki hősi és rendkívüli dolgokat tett? Bizonyára nagyon keveset. De azt tudjuk, te is meg én is, milyen sok anya van, akik hősiesen élnek, igazán hősiesen, bár ez nem tűnik föl, nem látványos. Sohasem jelennek meg szalagcímeken, de folyton föláldozzák magukat, örömmel felejtik el saját kívánságaikat és hajlamaikat, ajándékba adják idejüket, lemondanak önmaguk érvényesítéséről, sikeréről, csak gyermekeik boldogok legyenek.

„Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.”10 Mily bölcsen adta az Egyház e szavakat a Szűzanya ajkára, hogy mi, keresztények el ne feledkezzünk róluk. Ő a biztonság, a szeretet, amely soha nem hagy magunkra a bajban, a mindig nyitva álló menedék, a kéz, amely mindig gyengéden simogat és vigasztal.

Egy korai Egyházatya írja, hogy igyekeznünk kell gondolatainkban és emlékezetünkben élénken őrizni Isten Anyja életének eseményeit.11 Valószínűleg gyakran lapozgattatok orvostudományi, matematikai vagy más könyveket. Ezek összefoglalják azokat az alapvető megoldásokat vagy teendőket, amelyekre sürgős esetekben szükség lehet, hogy ne kövessünk el hibát.

Az Egyház Anyja

Szívesen képzelem el azokat az éveket, amikor Jézus Édesanyja mellett volt, amelyek az Úr földi életének legnagyobb részét teszik ki. Magam előtt látom őt kisgyermekként, amint Mária vigyáz rá, puszit ad neki, játszik vele. Látom őt Mária és földi édesapja, József szerető tekintetétől kísérve felcseperedni. Milyen gyengéden és figyelmesen gondoskodhatott a gyermek Jézusról Szűz Mária és a szent pátriárka, és közben – csendben – mennyi mindent tanulhattak tőle! A lelkük egyre hasonlóbbá vált Fiuk, az ember és Isten lelkéhez. Ezért Mária – és utána József – úgy ismeri Krisztus szívének érzéseit, mint senki más, így bennük találjuk meg a legjobb utat – azt is ki merem mondani, hogy az egyetlen utat – a Megváltónkhoz.

„Éljen mindegyikőtökben Mária lelke, hogy dicsőítsétek az Urat; éljen mindenkiben Mária szelleme, hogy örüljetek Istenben – írta Szent Ambrus, egyházatya, aki egy elsőre merésznek tűnő gondolatmenettel folytatja, amely ugyanakkor a keresztény élet számára világos lelki értelemmel bír. – Bár Jézusnak testi értelemben egy édesanyja van, a hit szerint Krisztus mindannyiunk gyümölcse.”12

Ha azonosulunk Máriával, ha utánozzuk az erényeit, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy Krisztus a kegyelem által sokak lelkében megszülessen, akik azután a Szentlélek működése által azonosulnak majd vele. Szűz Mária példáját követve bizonyos módon részesedünk lelki anyaságából: hozzá hasonlóan csendben, észrevétlenül, szinte szavak nélkül, keresztény magatartásunk hiteles és következetes tanúságtételével, nagylelkűen ismételve Mária „fiat” ját, amelyet Istenhez fűző bensőséges kötelékként állandóan megújítunk.

Krisztus legszentebb embersége

Hogyan győzhetjük le ezeket az akadályokat? Hogyan tudjuk megerősíteni az elhatározásunkat, amelyet már most nagyon nehéznek érzünk? Úgy, hogy ihletet merítünk a Legszentebb Szűz, a mi Anyánk példájából, aki széles utat mutat nekünk, amelyen haladva szükségszerűen találkozunk Jézussal.

Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, a jó utat kell választanunk, Jézus legszentebb emberségének útját. Ezért tanácsolom mindig, hogy olvassunk az Úr kínszenvedéséről szóló könyveket. Ezekben a – valódi jámborsággal teli – könyvekben Isten Fiát találjuk meg, aki hozzánk hasonlóan ember, ugyanakkor valóságos Isten, aki szeret, és vállalja a testi szenvedést, hogy megváltsa a világot.

Gondoljatok például a keresztények életében legmélyebben gyökerező jámborsági gyakorlatok egyikére, a rózsafüzérre. Az Egyház a rózsafüzér titkainak szemlélésére buzdít, hogy Mária örömével, fájdalmával és dicsőségével együtt a gondolatainkba és képzeletünkbe mélyen beleivódjon az Úr csodálatos példája: életének homályba vesző harminc éve, nyilvános tanításának három éve, megalázó kínszenvedése és dicsőséges feltámadása.

Krisztust követni: ez a titok. Oly közelről kísérni őt, hogy vele együtt éljünk, mint az első tizenkettő, annyira közel hozzá, hogy azonosuljunk vele. Ha nem gördítünk akadályt a kegyelem útjába, csakhamar elmondhatjuk, hogy magunkra öltöttük Urunkat, Jézus Krisztust.12 Ekkor viselkedésünk az Urat tükrözi, mint egy tükör. Ha a tükör jó, akkor torzítás és kifigurázás nélkül tükrözi vissza Üdvözítőnk szeretetreméltó arcát, így a többi ember is csodálhatja és követheti őt.

Ne gondoljuk, hogy ha a szemlélődés útjára lépünk, egyszer s mindenkorra elnémulnak a szenvedélyeink. Becsapnánk magunkat, ha azt feltételeznénk, hogy a Krisztus utáni vágy, a vele való találkozás és együttlét, szeretetének édes megtapasztalása bűntelen emberré változtat minket. Bár nem vagytok tapasztalatlanok, engedjétek meg, hogy emlékeztesselek benneteket arra, hogy Isten és az emberek ellensége, a sátán nem nyugszik bele a vereségbe, hanem fáradhatatlanul küzd tovább. Akkor is támad, amikor lelkünkben lángol Isten szeretete. Tudja, hogy ilyenkor nehezebb elérnie, hogy a lélek elbukjon, de tudja azt is, hogy ha eléri, hogy a teremtmény megbántsa az Urat, akár csak egy csekélységgel is, a kétségbeesés súlyos kísértésével veheti célba ennek az embernek a lelkiismeretét.

Ha tanulni szeretnétek egy szegény pap tapasztalatából, aki Istenen kívül másról nem is akar beszélni, azt tanácsolom, hogy amikor a test visszaköveteli elvesztett jogait, vagy – ami még rosszabb – a gőg dacosan fellángol, keressetek gyorsan menedéket az isteni sebekben, amelyeket az Urat a keresztre rögzítő szögek és az oldalát átszúró lándzsa nyitott Krisztus Testén. Szíveteket követve siessetek oda, és árasszátok el az Úr sebeit minden szeretetetekkel, amely emberi és isteni. Így mutatjuk meg, hogy vágyunk a vele való egységre, hogy Krisztus testvéreinek érezzük magunkat, akikben ugyanaz a vér csörgedezik, és ugyanazon Anya gyermekei vagyunk, hiszen ő az, aki Jézushoz vezetett minket.