Pontlista

Mária istenanyaságából fakad mindaz a tökéletesség és erény, amely őt ékesíti. Ezért fogantatott szeplőtelenül, ezért kegyelemmel teljes, mindenkor szűz, ezért vétetett fel a mennybe testével és lelkével, ezért koronázták az egész teremtés királynőjévé, és ezért kapott nagyobb méltóságot, mint a szentek és angyalok. Csak Isten nagyobb nála. „Mivel a Szent Szűz Isten Anyja, bizonyos módon végtelen méltósággal bír, amelynek forrása a végtelen Jóság, aki maga Isten.”3 Ezzel kapcsolatban lehetetlen túlzásba esni. Sosem fogunk kellőképpen elmélyülni ebben a kimondhatatlan misztériumban; sosem leszünk képesek meghálálni Szentséges Anyánknak, hogy neki köszönhetően ilyen közeli kapcsolatba kerülhettünk a Szentháromsággal.

Bűnösök voltunk és Isten ellenségei. A megváltás nemcsak megszabadít a bűneinktől és kiengesztel Istennel, hanem az ő gyermekeivé is tesz minket, és Édesanyát ajándékoz nekünk, azt, akitől az Ige emberi természetét kapta. Létezhet a szeretetnek ennél nagylelkűbb és nagyobb mértékű kiáradása? Isten vágyott arra, hogy megváltson bennünket, és végtelen bölcsességében számtalan módon megvalósíthatta volna az akaratát. Végül olyan módot választott, amely minden kétséget eloszlat az üdvösségünket és megdicsőülésünket illetően. „Mint ahogy az első Ádám sem férfitől és nőtől származik, hanem a földből vétetett, úgy az utolsó Ádám is – akinek be kellett gyógyítania az első által ütött sebet – testét a Szűz méhéből kapta, hogy test szerint olyan legyen, mint azoknak a teste, akik vétkeztek.”4

Amikor azonban elérkezett a keresztáldozat botrányának ideje, Szűz Mária jelen volt, és mély fájdalommal hallgatta, ahogy „az arra járók […] a fejüket csóválva káromolták, és azt mondták: »Te, aki lebontod, és három nap alatt fölépíted a templomot, mentsd meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!«”26 A Szűzanya hallotta Fia szavait, és egyesült vele fájdalmában: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”27 Mit tehetett? Egyesült Fia megváltó szeretetével, és felajánlotta az Atyának azt a mérhetetlen fájdalmat, amely mintegy éles tőrként járta át tiszta szívét.

Jézus számára vigaszt jelentett anyjának csendes, szerető jelenléte. Mária nem jajgatott, nem rohant ide-oda. „Stabat”: állt, ott állt a Fia mellett. Ekkor Jézus ránézett, majd János felé fordította tekintetét. Így szólt: „»Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!«”28 János személyében Jézus az anyjára bízott minden embert, különösen a tanítványait: mindazokat, akik majd hisznek benne.

„Felix culpa”29 – énekli az Egyház. Boldog bűn, amely nekünk ilyen hatalmas Megváltót hozott. Boldog bűn – tehetnénk hozzá mi –, amely által Mária lett az Édesanyánk. Így már biztonságban vagyunk, nincs miért aggódnunk, hiszen a Szűzanya, aki az ég és a föld királynője, mindenható közbenjárónk Istennél. Jézus nem tudja megtagadni Mária egyetlen kérését sem, és a mieinket sem, mivel Édesanyjának gyermekei vagyunk.

Talán valaki most azt gondolja, hogy a mindennapok és az élet viszontagságai aligha alkalmasak arra, hogy közben a szívünk egy olyan tiszta teremtményre figyeljen, mint Szűz Mária. Arra biztatlak benneteket, hogy gondolkodjatok el erről. Mi vezeti minden tettünket, akár anélkül, hogy tudatában lennénk? Ha Isten szeretete vezet minket, és tiszta szándékkal dolgozunk, akkor azt keressük, ami jó és tiszta, ami a lelkiismeretet békével és a lelket örömmel tölti el. Hogy olykor hibázunk? Valóban, de amikor belátjuk a hibáinkat, akkor még világosabban ráébredünk arra, hogy az a boldogság, amelyre törekszünk, nem mulandó, hanem mély és derűs, emberi és természetfeletti.

Ezt a boldogságot a földön egyetlen teremtmény érte el, mivel ő Isten remekműve: Mária, a mi legszentebb Anyánk. Ő él és védelmez bennünket. Testben és lélekben ott van az Atya, a Fiú és a Szentlélek mellett. Ő ugyanaz a Mária, aki Palesztinában született, aki gyermekkorától az Úrnak szentelte magát, aki fogadta Gábor arkangyal üdvözletét, aki a világra szülte a Megváltónkat, és aki ott állt a kereszt alatt.

Benne minden eszmény testet ölt, de nem szabad azt gondolnunk, hogy fensége és nagysága megközelíthetetlenné, távolivá teszi. Mária kegyelemmel teljes, akiben megvan minden tökéletesség, de egyben anya is. Hatalmával mindent elér Istennél, amit csak kérünk tőle; anyaként teljesíteni akarja kéréseinket. Anyaként megérti a gyengeségeinket is, és bátorít, megértően néz a hibáinkra, megkönnyíti az utunkat, mindig készen áll segíteni, akkor is, amikor úgy tűnik, hogy nincs kiút.