Pontlista

Életed ne legyen terméketlen. – Légy hasznos. – Kelj fel. – Világíts hited és szereteted fényével.

Apostoli életeddel töröld el a gyűlölet magvetőinek iszapos, piszkos nyomait. – A szívedben égő Krisztus tüzével lobbantsd lángra a föld minden útját.

Bárcsak tetteidet látva és szavaidat hallva az emberek azt mondhatnák: ez Krisztus életét olvassa.

Több komolyságot. – Hagyd már ezt a kihívó, gyerekes viselkedést. – Magatartásod váljék lelki békéd és rendezettséged tükrévé.

Ne mondd, hogy „ilyen a természetem, ilyen a jellemem…” Épp, hogy nincs jellemed. Légy férfi – „esto vir”.

Tanulj meg nemet mondani.

Ha az aljas a füledbe súgná a kérdést, „minek bonyolítod az életedet”, azonnal fordíts neki hátat.

Ne légy kicsinyes. – Szíved növekedjen, váljon egyetemessé, „katolikussá”.

Ne repülj baromfi módjára, ha sasként az égig emelkedhetsz.

Nyugalom. – Minek gerjedsz haragra, ha megbántod vele Istent és felebarátodat, te sem érzed magad olyankor jól… végül meg úgyis mindig le kell csillapodnod?

Amit most mondtál, mondd el más hangnemben, harag nélkül, így mondandód meggyőzőbb lesz, és ami a legfontosabb: nem fogod vele megbántani Istent.

Ne ródd meg a másikat, még ha meg is ütközöl hibáján. – Várj egy napot, vagy akár többet is. – Akkor fedd csak meg, ha már megnyugodtál, és szándékod is megtisztult. – Egyetlen szeretetteljes szó többet ér három óra veszekedésnél. – Fékezd magad.

Akaraterő. – Energia. – Példamutatás. – Tedd meg, amit meg kell tenned… Habozás nélkül… Mérlegelés nélkül…

Enélkül Cisneros sem lett volna Cisneros, Avilai Teréz sem lett volna Szent Teréz, és Loyolai Ignác sem lett volna Szent Ignác…

Isten és merészség! – „Regnare Christum volumus !”

Növekedj az akadályok által. – Isten kegyelmében nem lesz hiányod: „inter medium montium pertransibunt aquae !” – Hegyeken fogsz átkelni!

Mit számít, hogy ma korlátoznod kell tevékenységedet, ha később – akárcsak a nyomás alól felszabaduló rugó – messzebb érhetsz, mint amiről valaha álmodtál?

Önző. – Mindig csak a „magadéval” foglalkozol. – Mintha képtelen lennél átérezni a krisztusi testvériséget: számodra nem testvérek, hanem lépcsőfokok a többiek.

Érzem: bukásod nagy lesz. – Mikor majd hajód zátonyra fut, ugyanarra a szeretetre fogsz vágyni, melyet testvéreid ma nem kapnak meg tőled.

Sosem leszel vezér, ha a tömeg számodra csak egy zsámoly, mely az emberek fölé emel. – Akkor leszel vezér, ha az összes lélek megmentésére áhítozol.

Nem fordíthatsz hátat a sokaságnak: fontos, hogy égjen benned a vágy, hogy minden embert boldoggá tegyél.

Nem akarod megismerni a „teljes igazságot”. – Néha a korrektség kedvéért, máskor – legtöbbször –, hogy ne kerülj kellemetlen helyzetbe, vagy hogy ne okozz kellemetlenséget másnak. Mindig csak a gyávaság.

Ha félsz a dolgok mélyére nézni, sosem válhatsz okos és igaz emberré.

Ne félj az igazságtól, még ha halálodat is leled benne.

Minek annyi szépítgetés? A gyávaságot okosságnak nevezed. – „Okosságod” teret ad Isten ostoba ellenségeinek, hogy bölcsességet színlelve, méltatlanul kerüljenek magas pozícióba.

Van kiút ebből a visszaélésből. – Jellemtelenségre vall, ha hagyod, hogy a dolgok reménytelenül, visszafordíthatatlanul haladjanak előre.

Ne bújj ki kötelességeid alól. – Ha mások hanyagok is, te lelkiismerettel végezd munkádat.

Meggyőzően tudsz érvelni. – Tettedet hiába öltözteted azonban a gondviselés köntösébe, nincsen rá mentség.

Igaz vajon, hogy nem emberek, csak hasak élnek a földön? – Nem hiszem. Én nem hiszem.

„Imádkozzon, hogy sose érjem be a könnyebbik megoldással.” – Megtettem, de teljesítsd is e szép elhatározást.

Hit, öröm, optimizmus. – Ne hunyj azonban szemet a valóság fölött. Ostobaság lenne.

Mily transzcendens módja ez az üres ostobaság megélésének és az önérvényesítésnek! Csak feljebb és feljebb, hisz „könnyű”: feje és szíve is üres!

Miért csapongsz? Mikor zabolázod meg akaratodat, hogy végre egyetlen cél felé haladj? – Hagyd most az alapkövek iránti szereteted, inkább építsd be az utolsó követ egy konkrét munkádba.