Pontlista
Mily csodálatos dolog a szent tisztaság! A szeretetről leválasztva azonban nem szent többé, és Isten sem leli benne kedvét.
A szeretet magja akkor növekszik, és akkor hoz ízletes gyümölcsöt, ha a tisztaság vízével öntözik.
Szeretet nélkül a tisztaság meddő, melynek terméketlen vize a lelkeket latyakossá, koszos pocsolyává változtatja. Onnan száll fel a gőg párája.
Munkád végeztével Krisztus kedvéért végezd el testvéred részét is, méghozzá olyan természetes eleganciával, hogy még ő se vegye észre, hogy az igazságosság követelményein felül teljesítesz.
– Ez bizony istengyermeki nemességre vall!
Fáj felebarátod szeretetlensége. Hát még mennyire fájhat Istennek a te szeretetlenséged – a Szeretet hiánya – vele szemben!
Senkiről ne gondolj rosszat, még ha szavaival vagy tetteivel jogos okot is ad az ítélkezésre.
Ne fogalmazz meg negatív kritikát: ha nincs mit dicsérned, inkább hallgass.
Sose mondj rosszat testvéredről, még ha okot is adna rá. – Először fuss az Oltáriszentséghez, aztán fordulj a Paphoz, és neki mondd el bánatodat.
– Aztán senki másnak.
A szóbeszéd mocsok, mely beborítja és hátráltatja az apostoli munkát. – Szembemegy a szeretettel, erőtlenné és békétlenné tesz, és megfoszt az Istennel való egységtől.
Ha olyan nyomorult vagy, miért csodálkozol mások nyomorúságán?
Látva, mi tölti ki annyi ember életét (csak beszélnek, csak beszélnek, annak minden hozadékával együtt), szükségesebb és jobb dolognak tartom a csöndet. – Értem, Uram, miért is kéred számon a felesleges beszédet.
Könnyebb beszélni, mint cselekedni. – Te… akinek olyan éles a nyelve, mint a köszörült kard, vetted valaha a fáradságot, hogy legalább megpróbáld „jól” csinálni azt, amit „szerény” véleményed szerint mások kevésbé csinálnak jól?
Ez nem más, mint fecsegés, szóbeszéd, ármánykodás, áskálódás, pletyka, pusmogás, intrika, rágalom, aljasság…
– Az illetéktelen ember ítélete könnyen válhat „üres fecsegéssé”.
Hogy fáj Istennek, mennyi kárt tesz a lelkekben – és mennyi embernek válik megszentelődésére – az „igazak” igazságtalan viselkedése!
„Köszöntsétek az összes szentet. Üdvözölnek titeket a szentek mindnyájan. Az Efezusban lévő szenteknek. Krisztus Jézus összes szentjének Filippiben.” – Ugye milyen megindító, hogy szentekként hivatkoztak egymásra az első keresztények?
– Tanulj meg jól bánni testvéreiddel.
Mily nagy érték az alázat! – „Quia respexit humilitatem…” A hit, a szeretet és a tisztaság felett zengi Szűzanyánk Zakariás házában az öröm himnuszát:
„Mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát, íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.”
Erőfeszítéseitek külön-külön semmit sem érnek. – Ha azonban Krisztus szeretete köt egybe benneteket, csodálkozni fogtok munkátok hatékonyságán.
Szeretem az apostoli munkát egy géphez hasonlítani: fogaskerekek, dugattyúk, szelepek, csavarok…
A szeretet pedig – a te szereteted – a kenőanyag.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/camino/82543/ (2025.12.14.)