Pontlista

Sírsz? – Ne szégyelld. Sírj: bizony a férfiak is sírnak, ahogy te is, Isten előtt és magányodban. – Éjjelenként könnyeimmel öntözöm nyugvóhelyemet – mondja Dávid király.

Forró, férfias könnyeiddel tisztára moshatod a múltat, és természetfelettivé teheted a jelent.

„Keresztényként nagy a tartozásom Isten előtt! Sírva fakadtam a fájdalomtól, mikor szembesültem hálátlanságommal. »Mea culpa !«” – Jó, hogy tudatára ébredsz adósságodnak, de ne feledd, hogy könnyekkel és tettekkel tudod rendezni.

Szeretetből fakadjon bűnbánatod. – Mert Ő jó. – Mert Ő a Barátod, aki Életét adta érted. – Mert mindened, amid van, neki köszönheted. – Mert annyira megbántottad… Mert Ő megbocsátott neked… Ő… neked!!

– Szeretetből fakadjanak bűnbánó könnyeid, gyermekem.

Mária magánya. Egyedül! – Elhagyatottan sír.

– Te és én el kell, hogy kísérjük a Szűzanyát, hogy vele együtt sírjunk, hisz Jézust a mi nyomorúságunk szögei feszítették keresztre.

Az a fiatal, szentéletű Pap, aki vértanúságot is szenvedett, hogy sírt az oltár lábánál, mikor arra a lélekre gondolt, aki halálos bűn állapotában vette magához Krisztust!

– Te is sírva engeszteled az Urat?

Ha csak az eszedre és a szívedre hallgatnál, leborulnál a földre: koszos, ronda, hitvány féregként feküdnél hosszan tűrő Istened előtt.

Atyám, hogyan tudja befogadni ezt a sok szemetet? – tetted fel a kérdést egy töredelmes gyónás után.

Csendben hallgattam, és közben arra gondoltam, hogy mivel alázattal szembenézel lelked szennyével, gyarlóságodból talán még kihozhatunk valami nagyszerű dolgot.