Pontlista
Az alázatod által ásott mély verembe temesse bűnbánatod minden mulasztásodat, sértésedet, bűnödet. – A parasztember is így temeti el a fa tövébe a fa romlott gyümölcseit, száraz gallyait és lehullajtott leveleit. – Mindaz tehát, ami haszontalan, sőt ártalmas volt, a friss termésnek hasznára válik majd.
Tanulj meg az eséseidből új lendületet, a halálból új életet meríteni.
Nézd csak, mekkora irgalom jellemzi az isteni igazságosságot! – Az emberi igazságszolgáltatás során ugyanis büntetést kap, Istennél azonban bocsánatot nyer, aki megvallja bűnét.
Áldott legyen a bűnbánat szentsége!
„Induimini Dominum Jesum Christum” – öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, mondta Szent Pál a rómaiaknak. – Te és én a bűnbánat szentségében öltjük magunkra Krisztust és az Ő érdemeit.
Mekkora jóságról tanúskodik, hogy Krisztus az Ő Egyházára hagyta a Szentségeket! – Minden bajt orvosolnak.
– Becsüld meg mindet, és légy nagyon hálás az Úrnak és az Egyháznak!
Atyám, hogyan tudja befogadni ezt a sok szemetet? – tetted fel a kérdést egy töredelmes gyónás után.
Csendben hallgattam, és közben arra gondoltam, hogy mivel alázattal szembenézel lelked szennyével, gyarlóságodból talán még kihozhatunk valami nagyszerű dolgot.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/camino/82565/ (2025.12.14.)