Pontlista

Hallgass. – Ne légy „gyerekes”, gyermekek karikatúrája, „szószátyár”, viszálykeltő, árulkodó ember. – Meséid és pletykáid miatt kihűlt a szeretet: a lehető legrosszabbat tetted, és még ha – te rossz nyelv – le is bontottad mások állhatatosságának erős falát, a te állhatatosságod már nem Isten kegyelméből való, hanem az ellenség áruló eszköze.

Miért itatja át szavaidat kudarcaid keserű íze, amikor véleményt alkotsz másokról?

Egyenes leszek veled. – Ne légy annyira kritikus apostolkodásod során és testvéreid között. – Bocsáss meg, hogy kimondom, de kritikus hozzáállásod akadályozza természetfeletti vállalkozásotokat, mert míg mások munkáját elemzed – égre emelt tekintettel állíthatom –, tevékenységednek semmi haszna, sőt passzivitásod homokszem mások munkájának gépezetében.

„De – hangzik el nyugtalan kérdésed – mit is tehetnék, ha a kritikai szemlélet a személyiségem lényege?”

Megnyugtató válaszom ez lesz: „Végy kezedbe egy papírt és egy tollat, hogy bizalommal, lényegre törően – és persze röviden! – papírra vethesd mindazt, ami gyötör. Add át a lapot elöljáródnak, majd felejtsd el az egészet. – Az elöljáró állapotbeli kegyelem birtokában vagy megőrzi a papírt… vagy a szemétbe dobja. – A papír sorsa téged azonban már nem fog érdekelni, hisz égre emelt tekintettel, egyenes úton fogalmaztad meg véleményedet.

Dolgozz. – A felelősséggel járó szakmai munka javít majd lelki életeden: férfiasabbá fogsz válni tőle, ugyanis többé nem lesz időd a fecsegésre.

Senkiről ne gondolj rosszat, még ha szavaival vagy tetteivel jogos okot is ad az ítélkezésre.

Ne fogalmazz meg negatív kritikát: ha nincs mit dicsérned, inkább hallgass.

Sose mondj rosszat testvéredről, még ha okot is adna rá. – Először fuss az Oltáriszentséghez, aztán fordulj a Paphoz, és neki mondd el bánatodat.

– Aztán senki másnak.

A szóbeszéd mocsok, mely beborítja és hátráltatja az apostoli munkát. – Szembemegy a szeretettel, erőtlenné és békétlenné tesz, és megfoszt az Istennel való egységtől.

Ha olyan nyomorult vagy, miért csodálkozol mások nyomorúságán?

Látva, mi tölti ki annyi ember életét (csak beszélnek, csak beszélnek, annak minden hozadékával együtt), szükségesebb és jobb dolognak tartom a csöndet. – Értem, Uram, miért is kéred számon a felesleges beszédet.

Könnyebb beszélni, mint cselekedni. – Te… akinek olyan éles a nyelve, mint a köszörült kard, vetted valaha a fáradságot, hogy legalább megpróbáld „jól” csinálni azt, amit „szerény” véleményed szerint mások kevésbé csinálnak jól?

Ez nem más, mint fecsegés, szóbeszéd, ármánykodás, áskálódás, pletyka, pusmogás, intrika, rágalom, aljasság…

– Az illetéktelen ember ítélete könnyen válhat „üres fecsegéssé”.