Pontlista

Fáj Pilátus kérdése a Szent Evangéliumban: „Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?” – A válasz még inkább szíven üt: „Barabást!”

Rá kell jönnöm, és ez fáj a legjobban, hogy sokszor mondtam én is tévelygéseimben: „Barabást!” Majd hozzátettem: „Hogy Krisztussal mi legyen?” „Crucifige eum!” – „Feszítsd meg!”

Nincs szükségem csodákra: nekem bőven elég, amit a Szentírásban olvashatok. – Arra azonban szükségem lenne, hogy teljesítsd kötelességeidet, és hogy együttműködj a kegyelemmel.

„Sine me nihil potestis facere !” – Új fény, sőt új ragyogás árad felém a szent evangélium örök fényéből.

– Csodálkozhatok tán „saját” ostobaságomon?

– Jézust kell helyeznem minden tevékenységem élére. Akkor ostobaságom elmúlik, sőt, ha még pontosabban akarnám kifejezni magam, többé nem beszélhetek saját tevékenységeimről, hanem csakis „a mi tevékenységeinkről”.

De… mik az eszközeink? – Ugyanazok, melyeket Péter, Pál, Domonkos, Assisi Ferenc, Ignác és Xavéri Ferenc használtak: a Feszület és az Evangélium…

– Vagy tán kevesled?

Nem „éhezem csodákra”. – Mondtam is neked, hogy a Szent Evangélium csodái nekem bőven elegendőek, hogy megerősödjek hitemben. – Mégis fáj, hogy még az áhítatos és apostoli lelkületű hívek is gyakran megmosolyogják a különleges, természetfeletti eseményeket. – Szívesen elmondanám nekik, hogy igenis ma is történnek csodák: ha lenne hitünk, mi magunk vinnénk végbe őket!

Isten mindig ugyanaz, azonban több hívő férfira lenne szükség, hogy a Szentírásban olvasott csodák ma is megvalósuljanak.

– „Ecce non est abbreviata manus Domini” – Isten keze, hatalma nem lett kisebb!

Azt állítod, barátod gyakran járul szentségekhez, tiszta életet él és jó tanuló, mégsem fogékony arra, amit mondasz: amint áldozathozatalról vagy apostolkodásról beszélsz neki, elszomorodva távozik.

Ne aggódj emiatt. – Nem a te kudarcod. Pontosan az történik, amiről az Evangélista is beszámol: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, és add oda a szegényeknek” (áldozat)… „azután jöjj, kövess engem” (apostoli munka).

Az ifjú is „abiit tristis” – szomorúan ment el: nem akarta viszonozni a kegyelmet.

Só vagy, apostoli lélek. – „Bonum est sal.” – Azt olvassuk az Evangéliumban, hogy a só jó, „si autem sal evanuerit” – de ha a só ízét veszti, a földbe vagy a trágyába is hasztalan szórnák: kidobják, mert nincs többé értéke.

Só vagy, apostoli lélek. – De ha ízetlenné válsz…