Pontlista

A gyermekek… Mennyire igyekeznek jól viselkedni szüleik előtt!

Hát még a királyi gyermekek atyjuk, a Király előtt: vigyáznak, hogy a királyi méltóságon csorba ne essék!

És te? Talán nem tudod, hogy mindig a nagy Király, Isten-Atyád előtt állsz?

„Atyám – fordult hozzám egyszer a madridi egyetem egy kiváló hallgatója (vajon mi lett vele?) –, gondolkodtam azon, amit mondott: hogy Isten gyermeke vagyok! Egyszerre azon kaptam magam, hogy kidüllesztett mellel, büszke szívvel járom az utcákat… Isten gyermeke!”

Jó lelkiismerettel tanácsoltam neki, hogy váljon egyre „büszkébbé”.

Mikor állapotbeli kötelességeid terén nem törekedsz a tökéletességre, fájdalommal látom, hogy egyre langyosabbá válsz.

– Mondd utánam: el a langyossággal! „Confige timore tuo carnes meas !” – Istenem, adj nekem cselekvésre ösztönző gyermeki félelmet!

„Timor Domini sanctus.” – Szent dolog az istenfélelem. – Fiúi hódolat és nem szolgai félelem, hisz Isten-Atyád nem egy zsarnok.

Munkád végeztével Krisztus kedvéért végezd el testvéred részét is, méghozzá olyan természetes eleganciával, hogy még ő se vegye észre, hogy az igazságosság követelményein felül teljesítesz.

– Ez bizony istengyermeki nemességre vall!

Jó, hogy nagylelkűen, gyermeki lelkülettel szolgálod Istent, és nem vársz cserébe semmit, azonban az se aggasszon, ha néha mégis gondolsz a jutalomra.

Ne félj a haláltól. – Mostantól nagylelkűen fogadd el… amikor Isten akarja… ahogy Isten akarja… ahol Isten akarja. – Ne kételkedj: a legmegfelelőbb helyen, módon és időben fog eljönni… Istened-Atyád küldi majd. – Köszöntsük nővérünket, a halált!

Jó az Istent úgy magasztalni, hogy nem kérünk tőle előleget (feleséget, gyermekeket, hírnevet…) abból a dicsőségből, melyet odaát teljes mértékben élvezhetünk majd…

Ráadásul Isten bőkezű… Százszorosát adja majd vissza gyermekek terén is. – Sokan mondanak le róluk Isten dicsőségéért, cserébe lélekben mégis több ezer gyermek szülei lehetnek ugyanúgy, ahogy mi is gyermekei vagyunk mennyei Atyánknak.

Az örök Isten előtt kisebb gyermek vagy, mint előtted egy kétéves.

És nem csak gyermek, hanem Isten fia is vagy. – Ne feledd.

Ne akarj felnőni. – Maradj örökké gyermek, még ha agg korodban is ér utol a halál. – Ugyanis a gyermek botlásán senki sem csodálkozik: édesapja azonnal felsegíti.

A felnőtt ember esése azonban elsőre nevetést, majd esetleg szánalmat vált ki környezetéből, és egyedül kell feltápászkodnia.

Szomorúan tapasztalod, hogy botlások és esések tarkítják mindennapjaidat. Mi lenne veled, ha nem lennél egyre inkább gyermek?

Ne akarj felnőni. – Maradj gyermek, hogy amikor elbotlasz, Istened-Atyád nyújthassa feléd kezét.

Azért akarta az Úr, hogy apostol legyél, hogy soha ne feledd: „Isten fia” vagy.