Pontlista

Ne légy ennyire… sértődékeny. – Mindenen megbántódsz. – Még a legjelentéktelenebb kérdésekben is meg kell válogatnom a szavaimat.

Ne vedd zokon, de… elviselhetetlen vagy. – Változz meg, különben sosem leszel hasznos.

Egyenes és egyszerű férfiszívedet nyomasztja, ha érthetetlen vitákba és bonyodalmakba keveredsz. – Viseld el az ilyesfajta megaláztatást, de tanulj is belőle, hogy máskor ne vegyél részt fölösleges vitákban.

Isten megadja a szent tisztaságot annak, aki alázattal kéri.

Gőgöd miatt nem győzöd le önmagad, és hiányzik belőled az önmegtagadó lelkület. – Azt mondod, bűnbánó életet élsz? Ne feledd, hogy a gőg és a bűnbánat megfér egymás mellett… – Mondd csak, miután elesel vagy észreveszed, hogy nem voltál elég nagylelkű, fájdalmat érzel, vagy inkább dühöngsz kicsinységed és gyengeséged miatt? – Mily távol állsz Jézustól, ha nincs benned alázat, még ha önmagad ostorozásából minden nap új rózsák is nyílnak…

Epe és ecet, hamu és áloé íze terjed! Mily száraz, repedezett és puffadt az ínyed! – De ez az élettani jelenség még mindig semmi lelked rossz ízéhez képest.

– Ugyanis „többet várnak tőled”, de képtelen vagy megadni. – Alázkodj meg: szerinted, ha mindent megtennél, továbbra is éreznéd testedben és lelkedben ezt a keserű elégedetlenséget?

Az a Krisztus, akit te szemed homályos tükrén keresztül látsz, nem Jézus, legfeljebb egy szánalmas utánzata… – Tisztulj meg. Az alázat és a bűnbánat vegye le a hályogot a szemedről, hogy a Szeretet tiszta fényének ragyogásában tökéletessé váljék látásod. Akkor végre a benned élő kép tényleg Ő lesz!

Szereteted… öntelt szeretet. – Messziről vonzónak tűnsz, hisz fényt közvetítesz. – Közelről azonban taszítasz, mert nincs benned melegség. – Milyen kár!

A dicsőség tapsvihara közepette csendüljön fel füledben a kudarcaidat kísérő nevetés emléke.

Ne akarj azon a magas épületen lévő aranyozott szélkakashoz hasonlítani: bármennyire is csillog, bármennyire is ágaskodik, nem miatta áll az épület.

– Bárcsak egy régi alapkő lennél a föld mélyén, melyet senki nem lát, mégis biztosan tartanád a házat.

Jézusom, minél inkább felmagasztalnak engem, annál inkább alázz meg, hogy tudjam, mi lettem volna, és mi lennék én nélküled.

Ne feledd, hogy egy szemetes vagy... – Ezért még ha kezébe is vesz, ki is tisztít, és pompás virágokkal is szór tele a mennyei Kertész, ne tegyenek elbizakodottá a csúfságodat megszépítő illatok és színek.

– Légy alázatos! Hát nem tudod, hogy te csak egy szemetes vagy?

Amikor úgy látod magad, amilyen valójában vagy, ne csodálkozz azon, hogy megvetnek.

Vesd el a gőgös gondolatokat. Pusztán ecset vagy a művész kezében. – Semmi több.

– Mondd, mire jó az ecset, ha nem hagyja dolgozni a festőt?

Üres és önelégült ember… Az alázatosság kedvéért fontold meg Izajás szavait: „harmat vagy esőcsepp vagy, mely a földre hullva alig látszik”.

Ha az engedelmesség nem tölt el békével, akkor gőgös vagy.

Tehetséged, kellemes személyiséged, képességeid… mind kárba vesznek. Nem hagyják, hogy kibontakoztasd őket. – Gondolkodj el a szerző szavain: „Az Istennek felajánlott tömjén nem vész kárba. – Jobban dicsőíted az Urat, ha nem használod tehetséged, mint ha rosszul használod.”

Minden erőnket csak kölcsönbe kaptuk.