Pontlista

„Nonne hic est fabri filius? Nonne hic est faber, filius Mariae?” – Nem az ács fia ez? Nem az ács ez, Mária fia?

– Valószínűleg rólad is ilyeneket beszélnek. Mikor „végleg” elköteleződsz Isten akarata mellett, és eszközzé akarsz válni, csodálat és gúny keveredik az emberek hangjába: Nem ő az, aki…?

– Ne szólj semmit. Tetteid majd igazolják küldetésedet.

Ne tárd fel olyan könnyen mások előtt apostoli munkád bizalmasabb részleteit. Hát nem látod, hogy a világ telve van önző értetlenkedéssel?

Ne akard, hogy „megértsenek.” – Gondviselésszerű, hogy most értetlenkednek, hisz így áldozatod titokban maradhat.

Sokan vannak – még szentek is –, akik nem értik életutadat. – Ne is próbáld nekik elmagyarázni, hisz csak az idődet vesztegetnéd, és teret adnál az indiszkréciónak.

Már megint: ezt írták, azt mondták… pro és kontra nyilatkoztak… jó szándék, rossz szándék vezérelte őket… Elhallgatás, rágalom, dicshimnusz és rajongás… ostoba vád és igaz megállapítás…

– Hogy lehetsz ennyire oktalan? Miért foglalkozol szélmorajjal, ciripeléssel, tehénbőgéssel, röfögéssel, nyerítéssel, mikor Isten szeretetében megrészegült fejjel és szívvel, egyenes úton haladsz célod felé…?

Ráadásul… hiába próbálod elcsendesíteni ezeket a zajokat, csak az idődet fecséreled.

Az események hatására magadba zárkóztál, ami talán rosszabb is, mintha börtönbe kerültél volna. – Önmagad árnyéka lettél.

Nem találod helyed az önző, kíváncsiskodó, értetlenkedve pusmogó nyilvánossággal szemben. – És aztán? Talán elfelejtetted, hogy szabad akarattal és „gyermeki” hatalommal rendelkezel? – Attól még, hogy most se leveled, se virágod (semmi külső tevékenységed), gyökered (lelki életed) folyamatosan erősödhet.

Dolgozz: akkor hamarosan változások jönnek. Több és ízletesebb gyümölcsöt fogsz teremni, mint valaha.

Szomorúan sóhajtottál: mennyi különböző út! – Igenis sok útra van szükség, hogy minden lélek megtalálja a saját útját ebben a csodálatos változatosságban.

Belezavarodsz? – Dönts örökre egyetlen út mellett: zavarod akkor bizonyosságra vált.