Pontlista

Barátom, ne légy annyira naiv. Tudom, gyermek vagy még Isten szemében, de idegenek előtt akkor se hozz szégyent a testvéreidre.

Fontos, hogy kialakuljon bennünk a meggyőződés: Isten folyamatosan velünk van. – Úgy élünk, mintha Isten távol lenne, valahol a ragyogó csillagok között, és elfelejtjük, hogy mellettünk is mindig ott van.

Olyan, mint egy szerető Atya – jobban szeret, mint ahogy a világ összes anyja szeretheti gyermekét: segít, ösztönöz, megáld… és megbocsát.

Hányszor enyhült meg szüleink arca, mikor megígértük nekik, hogy sosem rosszalkodunk többet! – És talán már rögtön aznap elkövettünk egy újabb csínyt… Erre édesapánk színlelt keménységgel a hangjában, nagy komolysággal megdorgál, de közben szíve is megindul, hisz jól ismeri gyengeségünket… Szegény gyermek mennyire igyekszik, hogy ne rosszalkodjon! – gondolja magában.

Egészen át kell itasson bennünket a tudat, hogy nagyon is a mi Atyánk az Úr, aki mellettünk van, és a mennyekben lakozik.

Az események hatására magadba zárkóztál, ami talán rosszabb is, mintha börtönbe kerültél volna. – Önmagad árnyéka lettél.

Nem találod helyed az önző, kíváncsiskodó, értetlenkedve pusmogó nyilvánossággal szemben. – És aztán? Talán elfelejtetted, hogy szabad akarattal és „gyermeki” hatalommal rendelkezel? – Attól még, hogy most se leveled, se virágod (semmi külső tevékenységed), gyökered (lelki életed) folyamatosan erősödhet.

Dolgozz: akkor hamarosan változások jönnek. Több és ízletesebb gyümölcsöt fogsz teremni, mint valaha.

Törekedj a „lelki gyermekség útjának” megismerésére, de „kényszer” nélkül. Hagyd, hogy a Szentlélek működjön benned.

Gyermekség útja. – Ráhagyatkozás. – Lelki gyermekség. – Nem ostobaság, hanem erős és szilárd alapokra épített keresztény élet.

A gyermeki lelki életben a „gyermekek” szavai vagy tettei sosem gyermetegek.

A lelki gyermekség nem lelki ostobaság és nem puhányság, hanem egy ésszerű és kemény út, melyen kezdettől fogva Istennel kéz a kézben kell haladni, mert nehéz könnyűszerrel végigmenni rajta.

A lelki gyermekség feltétele az értelem alárendelése, ami az akarat alávetésénél is nehezebb feladat. – Az értelem alárendeléséhez az isteni kegyelmen felül az akarat állandó formálására is szükség van. Az akaratnak meg kell tagadnia önmagát, ahogy a test kívánságait is újra és újra, sőt mindig el kell vetnie. Következésképpen megvalósul a paradoxon: aki a „gyermekség kis útján” járva gyermekké akar válni, annak erős, férfias akaratra van szüksége.

Kicsinynek lenni: mindig a gyermekek a legmerészebbek. – Ki más merné a holdat kérni? – Ki más ne rettenne vissza a vágyai útjába álló veszélyektől?

„Fektessetek” mindent egy „ilyen” gyermekbe: sok isteni kegyelmet, az Ő Akarata iránti elkötelezettséget, Jézus iránti nagy szeretetet, minden olyan földi tudományt, melyre képességei alkalmassá teszik… Így kirajzolódik a mai apostolok jelleme. Isten kétségkívül ilyennek akarja őket.

Légy gyermek. – Még kisebb. – Ne ragadj le a kamaszkornál. Milyen bugyuta látvány egy „felnőtteskedő” gyermek vagy egy „gyerekeskedő” felnőtt, nemde?

Isten mellett légy gyermek, minden más területen azonban légy férfi. – Jaj, és ne futkározz folyton mások után!

Néha késztetést érzünk arra, hogy úgy viselkedjünk, mint egy gyermek. – A gyermeki tettek apró csodák Isten szemében, és míg nem válnak szokássá, gyümölcsözőek maradnak, hisz a Szeretet mindig termékeny.

Az örök Isten előtt kisebb gyermek vagy, mint előtted egy kétéves.

És nem csak gyermek, hanem Isten fia is vagy. – Ne feledd.

Bosszantó nyomorúságaidat látva ne uralkodjon el rajtad a szomorúság. – Dicsekedj gyöngeségeiddel, akárcsak Szent Pál, ugyanis a gyermekek utánozhatják a nagyokat anélkül, hogy félniük kellene a nevetségessé válástól.

Hiányosságaid és tökéletlenségeid, sőt súlyos bukásaid se válasszanak el Istentől. – A gyönge gyermek, ha okos, apja közelében próbál maradni.

Ne szomorodj el, ha csak bosszankodva tudsz eleget tenni apró kéréseinek. – Fogsz te még mosolyogni…

Vagy tán nem látod, milyen kedvetlenül adja a gyermek apja kezébe az édességet, mikor az próbára akarja tenni? – De odaadja: a szeretet győzedelmeskedik.

Amikor különösen is jól akarod végezni feladataidat, akkor megy minden a legrosszabbul. – Alázattal lépj Jézus elé: „Láttad? Mindent elrontok. Ha nem sietsz a segítségemre, még többet fogok hibázni! Szánd meg gyermekedet: próbálom teleírni életem lapjait, de annyira ügyetlen vagyok! Ha a Mesterem nem fogja kezemet, karcsú betűk helyett otromba vonalak és tintafoltok kerülnek csak papíromra, melyeket jobb, ha nem mutatok meg senkinek.

Jézus, mostantól mindig együtt fogunk írni.”

Belátom, szerelmem, ügyetlen vagyok... De annyira, hogy mikor simogatni szeretnék, akkor is fájdalmat okozok. – Szelídítsd meg lelkemet: add meg nekem, vagyis szeretném, hogy megadd nekem a gyermeklét férfias erején túl azt a túláradó gyengédséget, mellyel a gyermekek szokták kényeztetni szüleiket.

Napról napra egyre világosabban látod nyomorúságodat. – Ne ijedj meg. – Ő tudja, hogy képtelen vagy több gyümölcsöt hozni.

Önkéntelen – gyermeki – eséseid miatt Istened-Atyád jobban vigyáz rád, és Anyád, Mária sem enged ki szerető karjaiból. Élj a lehetőséggel: akárhányszor az Úr felemel a porból, öleld szorosan át, és hajtsd nyomorult fejedet nyitott keblére, hogy szerető Szívének dobbanásaival magába bolondíthasson téged.

Egy apró szúrás. – Még egy. És még egy. – Bírd ki, fiam! Nem látod, hogy kicsinységed miatt életed során – kis utadon – csak ezeket az apró kereszteket tudod felajánlani?

Ráadásul figyeld meg, mekkora halom lesz a sok keresztből – az apró szúrásokból!

Végül is, gyermek, valami nagyszerű dolgot viszel véghez: Szeretsz.

Amikor egy gyermeki lélek az Úr bocsánatát kéri, biztos lehet benne, hogy kérése hamar meghallgatásra talál: Jézus kiszakítja lelkéből eddig elkövetett bűneinek láncát, leemeli róla tisztátalanságának holt terhét, mely a földhöz köti, és minden földi nehezéket messzire hajít gyermeki szívétől, hogy a fölséges Isten trónusáig emelkedve egyesülhessen az Úr Szeretetének élő lángjával.

Önzőnek vélt tetteid, eséseid és visszalépéseid miatti csüggedésed sokszor azt a benyomást kelti benned, hogy valami nagy értéket törtél össze (megszentelődésedet).

Ne aggódj: figyeld meg, hogyan viselkednek a gyermekek hasonló helyzetben, és alkalmazd bölcs megoldásaikat természetfeletti életedben.

Összetörik apjuk féltett kincsét. – Bár szinte mindig ügyetlenségből történik, mégis nagyon sajnálják, talán sírnak is, és a haszontalanná vált tárgy tulajdonosánál keresnek vigaszt... Az apa nem törődik az összetört tárgy magas értékével: gyengédségében nem csak hogy megbocsát, hanem meg is vigasztalja és bátorítja a csöppséget. – Vond le a tanúságot.

Imádságotok legyen férfias. – A gyermekek nem puhányak.

A Jézust szerető lélek számára az imádság még szárazság idején is édes gyógyír: azzal a hévvel rohan imádkozni, mellyel a gyermek keresi a cukrot, miután bevette a keserű orvosságot.

Ima közben elkalandozol. – Próbálj összpontosítani, de ne aggódj, ha igyekezeted ellenére mégis szétszórt maradsz.

A legjobb gyerekek figyelmét is sokszor teljesen elvonják az őket körülvevő játékok, és meg sem hallják apjuk szavát. – Ez nem azt jelenti, hogy nincs bennük szeretet vagy tisztelet: csak kicsinyek és gyarlók.

Te is gyermek vagy Isten előtt.