Pontlista

Van kiút ebből a visszaélésből. – Jellemtelenségre vall, ha hagyod, hogy a dolgok reménytelenül, visszafordíthatatlanul haladjanak előre.

Ne bújj ki kötelességeid alól. – Ha mások hanyagok is, te lelkiismerettel végezd munkádat.

Nem gondolod, hogy az egyenlőség, ahogy ők értik, az igazságtalanság szinonimája?

Biztosan Isten embere vagy, ha némán és örömmel tűröd az igazságtalanságot.

Milyen szép választ adott az a tiszteletre méltó férfi az igazságtalan bánásmódban részesülő fiatalembernek:

„Zavar? – kérdezte. – Akkor biztos nem akarsz jó lenni…”

Már megint: ezt írták, azt mondták… pro és kontra nyilatkoztak… jó szándék, rossz szándék vezérelte őket… Elhallgatás, rágalom, dicshimnusz és rajongás… ostoba vád és igaz megállapítás…

– Hogy lehetsz ennyire oktalan? Miért foglalkozol szélmorajjal, ciripeléssel, tehénbőgéssel, röfögéssel, nyerítéssel, mikor Isten szeretetében megrészegült fejjel és szívvel, egyenes úton haladsz célod felé…?

Ráadásul… hiába próbálod elcsendesíteni ezeket a zajokat, csak az idődet fecséreled.

Viszontagságok közt hánykolódsz? – Megpróbáltatások gyötörnek? Ízlelgesd magadban e határozott, férfias imádságot:

„Teljesedjen be mindenek felett és magasztaltasson fel mindörökké Isten igazságos és szeretetre méltó akarata. – Ámen. – Ámen.”

Biztosíthatlak, hogy békére lelsz.

Nem értem, min csodálkozol annyira. – Mindig is kevés logika volt Krisztus ellenségeiben. Lázár feltámasztása után például az lett volna a logikus, ha megadják magukat, és megvallják Jézus istenségét, de nem ez történt, sőt, azt mondták: öljük meg az élet adóját!

Ma ugyanez történik.

A harc és megpróbáltatások idején, amikor a „jók” akadályt gördítenek utadba, emeld fel apostoli szívedet: hallgasd meg Jézusnak a mustármagról és a kovászról szóló történetét. – Kérd Őt: „edissere nobis parabolam” – magyarázd meg nekem a példabeszédet.

Az eljövendő győzelem láttán szíved meg fog telni örömmel: az ég madarai otthonra lelnek majd most indult apostoli munkádban, sőt a kovászból is kenyér lesz egyszer.