Pontlista

Bizonytalan szíved földi kapaszkodót keres. – Jól van, de vigyázz, nehogy támaszod teherré váljon, mely lehúz, vagy lánccá legyen, mely rabságba dönt.

Mondd csak, mondd… Barátság ez, vagy béklyó?

Mily világos az út… mennyire nyilvánvalók az akadályok… és mennyiféle eszköz áll rendelkezésünkre a küzdelemben! – Mégis: mennyi tévelygés és botladozás! Nem igaz?

– Az a vékony kis fonál – lánc: kovácsoltvas lánc – térít le téged az útról, melyet mindketten ismerünk. Nem akarod, hogy elszakadjon, így botladozol, sőt el is esel. – Mire vársz még?

– Miért nem vágod el, hogy haladhass végre?

Szólj így testedhez: inkább te légy az én rabszolgám, mint én a tied.

Igazán átelmélkedted bensődben az önkéntes „szolgálat” szépségét?

Szabad ember, önszántadból vállalj szolgálatot, hogy ne kelljen Jézusnak miattad ugyanazt mondania, amit állítólag Avilai Szent Teréznek mondott mások miatt: „Teréz, én akartam volna, de az emberek nem akarták...”

Az Isten akaratával való azonosulás módja:

Akarod, Uram? Én is akarom!