Pontlista

Büszkeség? – Mire is vagy büszke? Talán néhány év, vagy csak néhány nap kérdése, de hamarosan bűzlő hulla leszel. Kukacok, rossz szagú nedvek, koszos gyolcskendők… Senki nem fog rád emlékezni.

Apostolként jó barátod lesz a halál: segíti majd utadat.

Láttad már szomorú őszi estéken a száraz falevelek hullását? A lelkek is így hullanak nap mint nap az örökkévalóságba: egy nap te leszel az a lehullott levél.

Hallottad már, ahogy a világi emberek azon siránkoznak, hogy „minden egyes nap közelebb visz a sírhoz”?

Én pedig azt mondom: örvendj, apostoli lélek, mert minden egyes múló nap közelebb visz téged az Élethez.

A „többiek” fennakadnak és ledöbbennek a halál tényén. – Mi a halálból – az Életből – lelkesedést és ösztönzést nyerünk.

A halál számukra a vég, számunkra azonban a kezdet.

Ne félj a haláltól. – Mostantól nagylelkűen fogadd el… amikor Isten akarja… ahogy Isten akarja… ahol Isten akarja. – Ne kételkedj: a legmegfelelőbb helyen, módon és időben fog eljönni… Istened-Atyád küldi majd. – Köszöntsük nővérünket, a halált!

Vajon összedől-e a világ, ha már nem leszek itt, ha meghalok?

Íme, így indul oszlásnak, így bomlik fertőző nedvekre egy szeretett személy holtteste. – Bizony, ilyen egy szép emberi test! – Szemléld, és vond le a tanulságot.

Püspökök és lovagok rothadó hulláit ábrázolják Valdés Leal képei. Hihetetlen számomra, hogy téged mindez nem érint meg.

Mit szólsz akkor Gandia hercegének kiáltásához: „többé nem szolgálok halandó úrnak”?

„Hősi” halálról ábrándozol. – Nem gondolod, hogy „hősiesebb” dolog lenne észrevétlenül, jó ágyban, polgárként lelni halálodat… de a Szeretet betegeként?

Ha apostol vagy, nem kell meghalnod. – Csak új házba költözöl. Semmi több.