Pontlista

Ima nélkül a cselekedet halott: az áldozat adja meg az ima értékét.

Első az ima, aztán a vezeklés. Harmadik, de csak nagyon is „harmadik” a cselekvés.

Az ima lelkünk épületének alapja. – Az ima mindenható.

„Domine, doce nos orare” – Uram, taníts meg minket imádkozni! – És az Úr válaszolt. Így imádkozzatok: „Pater noster, qui es in coelis…” – Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy…

Hogy is ne lenne fontos a szóbeli ima?

Lassan. – Figyelj arra, hogy mit mondasz, hogy ki mondja, kinek. – Mert a hadarás zaj és csörömpölés, mely nem ad teret az odafigyelésnek.

Szent Terézzel együtt állíthatom, buzgó mormolásod nem nevezhető imának.

Imádságod legyen liturgikus ima. – Bárcsak előnyben részesítenéd a zsoltárokat és a misekönyv imáit az egyéni, személyes imával szemben.

„Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik” – mondja az Úr. – Kenyér és ige! Szentostya és imádság.

Enélkül nincsen természetfeletti élet.

Olyan barátok társaságát keresed, akiknek szavai, szeretete, törődése elviselhetőbbé teszi számodra e földi száműzetést… még ha a barátok néha árulókká is válnak. – Jól is van ez így.

De… hogyhogy nem beszélgetsz egyre többet azzal a Baráttal, aki sosem árul el?

„Mária a jobbik részt választotta” – írja a Szent Evangélium. – Mária ott ül, és issza Mestere szavait. Mintha nem csinálna semmit, mégis imádkozik és szeret. – Később városokon és falvakon át kíséri a prédikáló Jézust.

Mily nehéz ima nélkül kísérni az Urat!

Nem tudsz imádkozni? – Lépj be Isten jelenlétébe, és amint kimondod: „Uram, nem tudok imádkozni!”, biztos lehetsz benne, hogy már imádkozol.

Azt írtad nekem: „Az imádság beszélgetés Istennel. Na, de miről?” – Hogy miről? Róla, rólad: örömről, bánatról, sikerről és kudarcról, nemes törekvésekről, napi aggodalmakról… gyengeségekről! Hálaadás és kérés: Szeretet és jóvátétel.

Röviden: ismerd meg Őt és önmagad. „Beszélgessetek, tartsd vele a kapcsolatot!”

„Et in meditatione mea exardescit ignis” – Amíg elmélkedem, tűz égeti lelkem. – Ezért az imádság: hogy meleget és fényt adó máglya, élő láng legyél.

Ha elakadsz az úton, ha pislákoló lángnak érzed magad, ha nincs illatos farönk, melyet a tűzre vethetnél, tápláld a máglyát szóbeli imáidnak, röpimáidnak ágaival, száraz leveleivel. – Így jól használod fel idődet.

Megnevettettél imáddal, te… türelmetlen. – Azt mondtad: „Nem akarok megöregedni, Jézus… Annyit kellene akkor még várnom, hogy láthassalak! És talán a szívem sem égne már akkora tűzzel. Túl késő lenne a találkozáshoz. Most hevesebb lenne egyesülésünk, hisz ma még ifjú szívvel szeretlek!”

Mindenképp engesztelni akarsz. Tetszik a lelkesedésed. Azt mondtad: a világért! – Jól van. Elsősorban azonban a természetfeletti és a vér szerinti családodért, Hazánkért és honfitársainkért engesztelj.

Így fordultál hozzá: „Meg ne bízz bennem, Jézus… Én azonban bízom benned… Karjaidba vetem magam, és mindenemet, minden nyomorúságomat átadom neked!” – Tetszett imád.

A keresztény ember imája sohasem monológ.

„A részvétnyilvánítás csendje.” – Hagyd meg ezt azoknak, akiknek szívük hideg.

Mi, katolikusok Isten gyermekei vagyunk, és mennyei Atyánkkal beszélgetünk.

Ne hanyagold el lelki olvasmányaidat. – A lelki olvasmány sokakat tett már szentté.

Olvasmányaimból halmozom fel a tüzelőanyagot – írod. – Haszontalan halomnak tűnhet, mégis emlékezetem sokszor önkéntelenül is onnan szedi a rőzsét, mely élővé teszi imádságomat, és áldozás után a hálaadás tüzét gyullasztja fel lelkemben.

Madrid háborús frontja. Mintegy húsz katonatiszt beszélget nemes és vidám bajtársi hangulatban. Felcsendül egy dal, majd még egy.

A barna bajszú fiatalember csak az elsőt hallotta:

Megosztott szívek nem,

nekem nem kellenek;

ha az enyémet adom,

bizony az egészet átadom.

„Mennyire vonakodom attól, hogy teljesen átadjam a szívemet!” – Imádsága széles és biztos mederre lelő vízként tört felszínre.

Ha nem tagadod meg önmagad, sosem válhatsz imádságos lélekké.

Akaratod a vezeklés által kényszerítse ki érzékeidből mindazt, amit imád során többi képességed megtagad tőle.

Egy imádságos lélek szavai: Jézus legyen igyekezetünk célja, szerelmünk tárgya, beszédünk témája, cselekedeteink mintája.

Igazi katonai taktika húzódik meg természetfeletti tetteid mögött. – Különböző állásokon harcolsz – melyek benső életed mindennapos küzdelmei –, távol erődítményed falától.

Az ellenség állásaidhoz siet: apró önmegtagadásodat, imaszokásaidat, rendezett munkádat, élettervedet támadja, és nehezen tör be várad védtelenebb tornyaiba. – Ha sikerül is betörnie, legyengülve ér oda.