Pontlista

Fontos, hogy kialakuljon bennünk a meggyőződés: Isten folyamatosan velünk van. – Úgy élünk, mintha Isten távol lenne, valahol a ragyogó csillagok között, és elfelejtjük, hogy mellettünk is mindig ott van.

Olyan, mint egy szerető Atya – jobban szeret, mint ahogy a világ összes anyja szeretheti gyermekét: segít, ösztönöz, megáld… és megbocsát.

Hányszor enyhült meg szüleink arca, mikor megígértük nekik, hogy sosem rosszalkodunk többet! – És talán már rögtön aznap elkövettünk egy újabb csínyt… Erre édesapánk színlelt keménységgel a hangjában, nagy komolysággal megdorgál, de közben szíve is megindul, hisz jól ismeri gyengeségünket… Szegény gyermek mennyire igyekszik, hogy ne rosszalkodjon! – gondolja magában.

Egészen át kell itasson bennünket a tudat, hogy nagyon is a mi Atyánk az Úr, aki mellettünk van, és a mennyekben lakozik.

Nézd csak, mekkora irgalom jellemzi az isteni igazságosságot! – Az emberi igazságszolgáltatás során ugyanis büntetést kap, Istennél azonban bocsánatot nyer, aki megvallja bűnét.

Áldott legyen a bűnbánat szentsége!

Fáj felebarátod szeretetlensége. Hát még mennyire fájhat Istennek a te szeretetlenséged – a Szeretet hiánya – vele szemben!

Ha olyan nyomorult vagy, miért csodálkozol mások nyomorúságán?

Erőltesd meg magad, hogy ha szükséges, már az első pillanatban mindig meg tudj bocsátani azoknak, akik megbántottak. Bármekkora sérelem is ért, Isten többet bocsátott meg neked.

Valóban rosszul bánt veled az az ember, de te nem bántál-e rosszabbul Istennel?

Nem rejtették véka alá véleményüket: fájt neked, hisz ráadásul váratlanul ért támadásuk.

Természetfeletti válaszod legyen a megbocsátás – sőt, a bocsánatkérés –, és használd ki a lehetőséget, hogy elszakadj a teremtményektől.

Önzőnek vélt tetteid, eséseid és visszalépéseid miatti csüggedésed sokszor azt a benyomást kelti benned, hogy valami nagy értéket törtél össze (megszentelődésedet).

Ne aggódj: figyeld meg, hogyan viselkednek a gyermekek hasonló helyzetben, és alkalmazd bölcs megoldásaikat természetfeletti életedben.

Összetörik apjuk féltett kincsét. – Bár szinte mindig ügyetlenségből történik, mégis nagyon sajnálják, talán sírnak is, és a haszontalanná vált tárgy tulajdonosánál keresnek vigaszt... Az apa nem törődik az összetört tárgy magas értékével: gyengédségében nem csak hogy megbocsát, hanem meg is vigasztalja és bátorítja a csöppséget. – Vond le a tanúságot.