Pontlista

A gyermekek… Mennyire igyekeznek jól viselkedni szüleik előtt!

Hát még a királyi gyermekek atyjuk, a Király előtt: vigyáznak, hogy a királyi méltóságon csorba ne essék!

És te? Talán nem tudod, hogy mindig a nagy Király, Isten-Atyád előtt állsz?

Ne dönts anélkül, hogy ne tekintenél rá ügyedre Isten jelenlétében.

Fontos, hogy kialakuljon bennünk a meggyőződés: Isten folyamatosan velünk van. – Úgy élünk, mintha Isten távol lenne, valahol a ragyogó csillagok között, és elfelejtjük, hogy mellettünk is mindig ott van.

Olyan, mint egy szerető Atya – jobban szeret, mint ahogy a világ összes anyja szeretheti gyermekét: segít, ösztönöz, megáld… és megbocsát.

Hányszor enyhült meg szüleink arca, mikor megígértük nekik, hogy sosem rosszalkodunk többet! – És talán már rögtön aznap elkövettünk egy újabb csínyt… Erre édesapánk színlelt keménységgel a hangjában, nagy komolysággal megdorgál, de közben szíve is megindul, hisz jól ismeri gyengeségünket… Szegény gyermek mennyire igyekszik, hogy ne rosszalkodjon! – gondolja magában.

Egészen át kell itasson bennünket a tudat, hogy nagyon is a mi Atyánk az Úr, aki mellettünk van, és a mennyekben lakozik.

Gyakran emeld hálával szívedet Istenhez a nap folyamán. – Köszönd meg, hogy megajándékoz. – Hogy megaláztak. – Hogy megadta, vagy nem adta meg, amire szükséged van.

Köszönd meg, hogy Édesanyját, aki a te Anyád is, csodálatosnak teremtette. – Hogy megteremtette a Napot és a Holdat, az állatokat és a növényeket. – Köszönd meg, hogy azt az embert ékesszólónak, téged pedig szűkszavúnak teremtett…

Adj hálát mindenért, mert minden, amit teremtett, az jó.

Amikor kirajzolódnak előtted az Úr házának falai vagy tornyai, nehogy vakságodban és oktalanságodban megfeledkezz arról, hogy legalább gondolatban az Úr elé járulj. – Vár téged a Tabernákulumban.

Nehogy vakságodban és oktalanságodban megfeledkezz arról, hogy a Szeplőtelen Szűzanyához imádkozz, mikor bűnös helyek mellett haladsz el.

Nem tölt el örömmel, amikor szokásos városi sétád során új Tabernákulumot fedezel fel?

Egy imádságos lélek szavai: Jézus legyen igyekezetünk célja, szerelmünk tárgya, beszédünk témája, cselekedeteink mintája.

Most is azt tanácsolom, hogy élj a szent „emberi ügyeskedés” eszközeivel, hogy Isten jelenlétében maradhass: ilyen a röpima, a szeretet és engesztelés cselekedetei, a lelki áldozás, egy-egy „pillantás” a Szűzanya képére…

Egyedül! – Nem vagy egyedül. Veled vagyunk a távolból. – Sőt… tiszta lelkedben ott pihen a Szentlélek – maga Isten –, aki minden gondolatodat, vágyadat és munkádat természetfeletti síkra helyezi.

„Atyám – fordult hozzám egyszer a madridi egyetem egy kiváló hallgatója (vajon mi lett vele?) –, gondolkodtam azon, amit mondott: hogy Isten gyermeke vagyok! Egyszerre azon kaptam magam, hogy kidüllesztett mellel, büszke szívvel járom az utcákat… Isten gyermeke!”

Jó lelkiismerettel tanácsoltam neki, hogy váljon egyre „büszkébbé”.

Nem kételkedem becsületességedben. – Tudom, hogy Isten jelenlétében tevékenykedsz, de jól figyelj: tetteidnek emberi tanúi is lehetnek, akik emberi módon ítélnek, ezért fontos, hogy elöl járj a jó példával.

Ha megszokod, hogy akár csak egyszer egy héten, de keresed a bensőséges kapcsolatot Máriával, hogy általa juss el Jézushoz, sokkal inkább érezni fogod Isten jelenlétét.