Pontlista

Tartsd magadtól távol a haszontalan gondolatokat, amelyek legjobb esetben is csak az idődet rabolják.

Hit, öröm, optimizmus. – Ne hunyj azonban szemet a valóság fölött. Ostobaság lenne.

Csalódott vagy. – Letörték szárnyadat. Megleckéztettek az emberek! – Míg azt hitték, nem szorulsz a segítségükre, szabadon tették apró felajánlásaikat, de amint megtudták, hogy anyagi nehézségekkel küzdesz – és pár nyomorult fillérrel kisegíthetnének –, barátságuk közönyre váltott.

– Csakis Istenben bízzál, és azokban, akik Általa hozzád tartoznak.

Apostoli tevékenységed során jó, és kötelességed is, hogy számolj földi eszközökkel (2+2=4), de soha ne feledd, hogy szerencsére számolnod kell egy másik összeadandóval is: Isten+2+2…

Ne add fel, csak mert nincs elég eszközöd: kezdj neki a munkának a már rendelkezésedre álló eszközökkel. – A működésből születik meg maga a „szervezet”. Néhány alkalmatlannak tűnő tag egyszerre alkalmasnak fog bizonyulni. Másoknak fájdalmas műtéti beavatkozáson kell átesniük – jó „sebészek” voltak a szentek! –, és a munka haladni fog.

Már megint: ezt írták, azt mondták… pro és kontra nyilatkoztak… jó szándék, rossz szándék vezérelte őket… Elhallgatás, rágalom, dicshimnusz és rajongás… ostoba vád és igaz megállapítás…

– Hogy lehetsz ennyire oktalan? Miért foglalkozol szélmorajjal, ciripeléssel, tehénbőgéssel, röfögéssel, nyerítéssel, mikor Isten szeretetében megrészegült fejjel és szívvel, egyenes úton haladsz célod felé…?

Ráadásul… hiába próbálod elcsendesíteni ezeket a zajokat, csak az idődet fecséreled.

Fizikai levertség. – Kimerültél… – Pihenj. Függeszd fel minden tevékenységed. – Keresd fel orvosod. Kövesd tanácsait, aztán ne aggódj semmi miatt.

Hamar visszatérhetsz majd tevékenységeidhez, és ha hűségben élsz, apostoli teendőidet is jobban fogod végezni.

Mennyire megnevettettél, és mennyire elgondolkodtattál egyértelmű szavaiddal, miszerint én mindig fején találom a szöget…